Bástya elvtársnak az uszodát zárták le.
A proletáriátus kedveli a jó whiskyt, amelynek fogyasztását választott képviselőin keresztül gyakorolja.
A Katona József Színház pedig teljesen független, szabad és demokratikus, amely értékeket a DK-s párttagokon keresztül ülteti át a gyakorlatba.
Csermely barátom sok-sok évvel ezelőtt ezzel a mondattal kezdte el egyik cikkét: „Gyurcsány Ferenc egy hülye.”
Tökéletes, kikezdhetetlen megállapítás. A nagy elődök nyomdokaiba lépve szögezzük le: Máté Gábor is egy hülye.
Amúgy szép hagyománya van az ilyesminek.
A DK nagy elődeinek idején MSZMP párttagsági igazolvány felmutatása esetén hamarabb el lehetett hozni a Merkur-telepről a Trabót meg a Wartburgot, karácsony előtt hozzá lehetett jutni soron kívül banánhoz, előrébb lehetett jutni a lakáskiutalásnál, és a jó elvtárs aztán nagy lyukacsos atlétában moshatta a panel előtt vasárnap az új autót, aminek hátsó ablakában ott volt a bólogatós kutyus, és a CASCO feliratú matrica át volt alakítva CSAÓ-ra.
Akinek pedig még „szochazáért” igazolványa is volt, annak a teljesen hülye gyerekét is felvették bárhová. A kulák meg polgári meg grófi kölök pedig mehetett szakmunkásnak, akkor is, ha zseni volt.
Ez is numerus clausus volt ám, csak nem úgy hívták.
Ezt a szép hagyományt elevenítette fel Máté Gabesz és társulata, ez a sok független, szabad és demokratikus mitugrász.
Mindenesetre erről kellene készíteni egy felvételt. Amikor a dékás elvtárs odamegy a Katona József Színház pénztárához, és felmutatja a pártigazolványát, mire a pénztáros néni illedelmesen elmosolyodik, kicsit csippent a szemével, és levon a jegy árából harminc percentet.
Ennek meg kell lennie kortünetnek.
S mindezek után az előadáson odabent a sok független és szabad és demokratikus Virág elvtárs eljátssza, hogy Magyarország diktatúra, meg „azorbán”.
Hú, édes Istenem, milyen nehéz lehet ekkora kiflispistának lenni...
Mindenesetre őrületesen örvendetes, hogy még Bolgár elvtárs szerint is „valóban necces” a dolog. Ha pedig Bolgár elvtárs szerint is necces, akkor itt égig ér a córesz.
Mindenesetre álljon itt egy tanmese befejezésül:
„Két székely atyafi eljön Budapestre és színházba mennek. Egyikükre a második felvonás közepén rájön a szapora. Felállítja az egész sort, kibotorkál, és elkezd bolyongani. Egyre szűkebb folyosókon keresi a vécét, sötét is van, sehol nem találja, végül valami félhomályban meglát egy nagy vázát. A szükség nagy úr, nincs mit tenni, felkuporodik és elvégzi a dolgát. Nagy nehezen visszatalál, felállítja az egész sort, leül, és súgva kérdezi a másikat:
– Te komám, mi történt, míg nem voltam itt?
– Te komám, nagyon izgalmas... mikor elmentél, kiderült, hogy a grófné csalja a grófot a komornyikkal. Aztán bejöttél te, beleszartál a nagy vázába, és most feszülten várjuk, mi fog történni...”
Máté Gabesz és társulata beleszart az ország vázájába.
És mi most feszülten várjuk, mi fog történni.
