A bíboros a zsúfolásig telt székesegyházban a szentmise kezdetén emlékeztetett: karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.
Ez az a szeretet, amit hálával és szeretettel kell viszonoznunk, és ami arra kötelez, hogy szeretettel forduljunk egymás felé is
– mondta az érsek.
Erdő Péter homíliájában arról beszélt, hogy a Krisztusban közénk lépő Isten megmutatja a valóság teljességét: a teremtőt együtt a teremtett világgal. Azt az alkotót, aki annyira szeret minket, hogy osztozik szenvedésünkben és halálunkban is.
Kitért arra: amikor az Isten-ember megszületett, először csupán az embert látták benne. Még a nagyra hivatott újszülött királyt is csak különleges jelek alapján ismerték fel benne a pásztorok és a napkeleti bölcsek.
Hogyan is tudta volna felmérni az akkori ember ott, Betlehemben, hogy mi történik? De hogyan tudja megérteni ezt a XXI. század embere?
– tette fel a kérdést a főpásztor.
Az embernek nincsenek közvetlen tapasztalatai Istenről, bármennyire fejlődik is a természettudomány, a fizika vagy a csillagászat, mindig a teremtett világ keretein belül maradnak
– mondta.
De a szívnek, ahogy Pascal írja, megvannak a maga érvei, amelyeket az értelem már nem ismer. Istenre nyíló ablak van a szívünkben. Megérezhetjük az isteni valóság kimondhatatlan, félelmetes és varázslatosan vonzó mélységét
– fogalmazott Erdő Péter, majd hozzátette hogy a keresztényeknek nem csupán egy jámbor, emberbarát filozófiát kell követnünk, esetleg a divat vagy a többség ízlése szerint évtizedenként változó tartalommal.
Jézus tanítása, élete, halála és feltámadása az örök mérce számunkra, hiszen az ő tanítványai vagyunk
– fogalmazott Erdő Péter.
