Marharaguleves, vaníliás nudli és sztrapacska – ebből a menüből választhatnak ma a diákok az egyik vidéki menzán, a gyerekek saját maguknak szedhetnek a tányérjukra. Az úgynevezett svédasztalos, vagyis a szabadszedéses menza lehetőségét a Hungast még tavaly, az előző tanévben kezdte el tesztelni. Az ország legnagyobb közétkeztetési cége eddig negyven intézményben alakította ki, illetve át a menzákat, hogy a fiatalok maguk döntsék el, miből és mennyit esznek. A módszernek óriási sikere van.
Nagy siker, hatalmas nyomás
– Ezeken a helyszíneken szélesebb kínálatból, kétféle menü közül választhatnak és szedhetnek a gyerekek, emellett pedig egy hideg szortiment is a kínálat része, ha esetleg egyik sem tartozik a kedvenceik közé – fogalmazott Enyedi Csaba. A Hungast kommunikációs igazgatója kiemelte: bár az eddigi tapasztalatok ugyan nagyon jók, mégis számtalan kihívás elé állítja őket, ugyanis a jogszabályi követelmények mellett a szülői és a gyermekek elvárásainak is meg kell felelniük, ami nem könnyű.
Mindez ráadásul egy igen költséges beruházást is igényel, hiszen másfajta pult- és tálalókialakításra van szükség a szabad szedéses étkeztetés esetén, valamint nagyfokú konstruktivitást a pedagógusok részéről
– avatott be Enyedi Csaba, aki arra is kitért, a közétkeztetés továbbra is alulfinanszírozott. Ugyan a kormánytól hatalmas támogatást kapnak az intézményi fenntartók a közétkeztetési feladatok ellátására, az emberek fejében viszont még mindig az az elképzelés él, hogy a menzának olcsónak kell lennie.
– Korábban, amíg nem volt táplálkozás-egészségügyi rendelet, addig a közétkeztetőknek és az intézményfenntartóknak mindössze annyi volt a feladatuk, hogy a viszonylagos fogyasztói elégedettséget elérjék a lehető legkedvezőbb áron. Ma már szó sincs erről, hiszen megannyi jogszabályi feltételnek kell eleget tennünk: a rendelet például azt is meghatározza, hogy melyik ételből mennyit adhatunk, így hiába imádják a gyermekek, tészta főételeket kéthetente csupán kétszer kínálhatunk, és az ételkészítés során naponta felhasználható só-, valamint cukormennyiség is végletekig lecsökkentett benne – mondta.
Miért nem szeretik a levest?
– Érdekes látni, hogy amíg a szülők jelentős része például kifejezetten ragaszkodik ahhoz, hogy mindennap legyen leves a menzákon, addig a gyerekek nem igénylik ezt a fogást. Sőt, sok család valójában le sem ül otthon közösen étkezni, számtalan felmérés mutatott rá, hogy a gyerekek túlnyomó része otthon nem eszik, sőt nem ismeri az otthon elkészített, hagyományos ételeket, többnyire a feldolgozott, gyorsételek határozzák meg az étkezési kultúrájukat – hívta fel a figyelmet Enyedi Csaba.
A gyorsétkezdék kínálatával – amelyeknek összetevőit semmilyen szabályok közé nem szorítják – nem tudnak és persze nem is szeretnének versenyezni,
hiszen piacvezető szolgáltatóként a jogszabályok betartása mellett, az egészséges társadalom kinevelése, valamint a szegmensnek a példamutatás is nagyon fontos számukra – fűzte hozzá. A közétkeztető cég kommunikációs igazgatója példaként elmondta, ugyan kéthetente kétszer adhatnak ivólét leves helyett, amely valójában 100 százalékos gyümölcslé, a szülői reklamációk miatt nem használják ki, pedig a levesek háromnegyede a kukában végzi minden egyes nap.
– Azt látjuk, hogy az 1980 előtt születettek ragaszkodnak a levesekhez, a 1980–1990 között született szülők szeretik, de nem feltétlenül gond nekik, ha helyette gyümölcslé kerül a menübe, míg az 1990 után születettek egyáltalán nem fontos ez a fogás. Ami pedig a gyerekeket illeti, tekintve, hogy milyen kevés idejük van ebédelni, még ha jó szívvel el is fogyasztanák, egyszerűen nincs idejük megvárni, hogy kihűljön, hiszen a rendelet szerint (ételbiztonsági szempontok miatt) 63 fok felett kell a leves kínálni. Ha pedig mégis sikerül megenniük, a másodikra, ami táplálóbb, tartalmasabb tápanyagokban is, vagy nem marad idő, vagy nem marad hely a gyomrukban – mutatott rá Enyedi Csaba.
– Szeretnénk edukációs jelleggel tájékoztatni a szülőket, hogy a levesen túl is van élet, illetve az is fontos, hogy olyan verzióban kínáljuk, amelyek a gyerekek ízléséhez közelebb állnak, ilyenek a különféle krémlevesek, valamint hogy eldönthesse a gyermek, egyáltalán kér-e belőle, mert egyelőre a rendelet szerint mindenkinek ugyanannyit kell kitálalni – sorolta.
Mindenki nyer
A Hungast ugyan nincs egyszerű helyzetben, ám a nehézségek ellenére mégis azt mondják, megéri, mert ezzel jelentősen csökkenteni tudják az ételpazarlást. – Természetesen a svédasztalos tálalás esetén is, a 37/2014-es Emmi-rendelet szerint, mindenkinek a megfelelő adagokat biztosítjuk, sőt repetára is van lehetőség. Egyetlen alapszabály van: hogy inkább többször, kevesebbet szedjenek, de az étkezés végén üres legyen a tányérjuk, ne hagyjanak maradékot. Magyarországon ugyanis a közétkeztetésben ötven kilogramm élelmiszer-hulladék jut átlagosan egy fogyasztóra évente. Ez az elrettentő adat azonban jelentősen csökkenthető az új tálalási formával, így a bolygónk jövőéjért is tehetünk – hívta fel a figyelmet.
A kommunikációs vezető kiemelte, amíg régen a megmaradt élelmiszer-hulladékokat a tsz-ekbe szállították állattakarmányozásra,
ma már szigorú jogszabályok tiltják és írják elő, hogyan kell ezeket elszállítani és megsemmisíteni, ami évente több száz millió forintba kerül.
Enyedi Csaba arról is beszélt, hogy a szabadszedéses menza nemcsak környezetkímélő, de rengeteget segíthet a gyerekek döntési képességének fejlesztésében is, hogy megismerjenek olyan ízeket és ételeket, amelyeket otthon nem ettek, vagy már azért nem készítik el ezeket az ételeket, mert a kialakult válogatósság miatt már inkább nem is próbálkoznak.
– Jó látni, hogy mindössze néhány hét alatt mennyit fejlődnek, ügyesednek azok a gyerekek, akik a szabadszedéses menzákon étkeznek. Azzal, hogy maguknak és a nekik megfelelő mennyiségben tálalhatnak, sokkal bátrabban kísérleteznek és adnak esélyt azoknak a menüknek is, amelyeket eddig elkerültek. Ez segít, hogy új alapokra helyezzük a gyerekek étkezési kultúráját, egy színesebb, egészségesebb életmódot alakítsunk ki számukra – összegezte Enyedi Csaba – A svédasztalos tálalási rendszer tesztüzeme egy tanulási folyamat része, a megszerzett tapasztalatok pedig segítenek, hogy a jövőbeni szolgáltatás milyen irányt vegyen tette hozzá.
