Elnéző volt a Transparency International a baloldali kormányok korrupciós ügyeivel – mutatjuk miért

A 2010-es politikai hatalomváltást követően egyből, látványosan romlani kezdett az ország Korrupció Érzékelési Indexe a Transparency International felmérései szerint. A Tűzfalcsoport legújabb elemzésében bemutatja a baloldali kormányok botrányait, s azt, hogy hogyan tekintett el tőlük a Transparency International.

A Transparency International hazánkat, a nemzeti irányultságú magyar kormányzatot támadja 2010 óta. A szervezet eddigi gyakorlata alapján azonban beigazolódni látszik a gyanú, hogy a balliberális vezetésű, illetve globalista érdekeket is készségesen kiszolgáló kormányok időszakában egyes vélemények szerint kevésbé ilyen szigorú a szervezet, és a háttérből akár még Brüsszel is hajlandó asszisztálni a részben korrupt baloldal ügyeskedő húzásaihoz – írja legújabb elemzésében a Tűzfalcsoport.

Az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású korrupciós botránya

A portál kifejti: az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású magyar korrupciós botránya a baloldali kormányzás időszakához köthető: a magyar hatóságok és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi nyomozása során kiderült, hogy a négyes metrót érintő beruházások közel 500 milliárd forintjából – korábbi politikai döntések nyomán – csalásban érintett összeggé válhatott legkevesebb 167 milliárd forint, és ezért a korrupciós ügyért egyértelműen a 2000-es évtized baloldali kormányait és az akkori – ugyancsak balliberális – budapesti vezetést terheli a felelősség. Ez azt jelenti, hogy a 4-es metró beruházására fordított összeg egyharmadát ellopták, elcsalták, illetve szabálytalanul használták fel, és nagy a valószínűsége, hogy baloldali pártok köreihez kerülhettek az elcsalt uniós pénzek.

A portál felidézi, hogy néhány évvel ezelőtt – egy vidéki lakossági fórumán – pikáns okfejtésbe keveredett Gyurcsány Ferenc ellenzéki pártvezér, egykori miniszterelnök, amikor a politikai korrupcióról szóló monológjában arra utalt, hogy 

„korábban” a 20 százalékos „visszakérés” volt „a politikai korrupció csúcsa”.

Éppen az ő kormányzása idején, 2006-ban az Európai Bizottság pénz- és gazdasági ügyekért felelős spanyol szocialista biztosa, Joaquín Almunia nyomására a bizottság megengedte a magyar kormánynak, hogy a magyar gazdaság állapotáról szóló hivatalos jelentést ne tavasszal, hanem csak az országgyűlési választásokat követően, szeptemberben nyújtsa be. Ezzel sokak szerint az Európai Bizottság akkor a Gyurcsány-kormány – benne Veres János akkori pénzügyminiszter – cinkosaként járt el, jelentősen befolyásolva a 2006 áprilisában megtartott parlamenti választásokat is.

A 2010 előtti baloldali kormányok idején egymást érték a furcsa gazdasági ügyek és politikai korrupciós botrányok (ilyen volt például az alapítványi csalásokat érintő Zuschlag-ügy, a vagyonkezelési botránnyá váló sukorói telekcsere, a Malév tulajdonjogának átjátszása stb.). 

Gyanús kapcsolatok

Miközben a 2006 után eleve durva, brutális megszorításoktól sújtott magyar kis- és középvállalkozások egy része – akár részben politikai okokból is – tisztességtelen versennyel volt kénytelen szembesülni, addig egyes vállalatok akár gyanús kapcsolatokat is kialakíthattak akkori kormányzati körökkel és tisztviselőkkel. Utóbbihoz kapcsolható például Bajnai Gordon esete, aki korábban, 2000-től 2005-ig a Wallis vezérigazgatója volt; a cégek átszervezésével, vagyongazdálkodással foglalkozó csoport üzleteinek egy része már ekkoriban is köthető volt az államhoz, de a politikai csúcsidőszakban már 

110 vállalkozást érintő (és több mint 80 milliárd forint éves forgalmat bonyolító) holding szorosan összefonódhatott a nagypolitikával.

Mindezek ellenére a Transparency International, mint a vállalati és politikai korrupció mértékét vizsgáló szervezet Korrupció Érzékelési Indexe (CPI) 2006-ban Magyarországot a közép-európai régió volt szocialista országainak többségéhez képest 

kevésbé korruptként érzékeltnek mutatta be a vonatkozó felméréshez megkeresett szakértők és üzletemberek véleménye alapján. 

Sőt, a szomszédos országok közül egyedül Ausztriát, a nyolc, az EU-hoz 2004-ben csatlakozott kelet- és közép-európai ország közül pedig csak Észtországot és Szlovéniát találták „tisztábbnak” a Transparency tájékoztatása szerint, amelyben azt is közölték, hogy „a négy visegrádi állam közül Lengyelországban észlelik a helyzetet legrosszabbnak, Magyarországon pedig a legjobbnak”. (Érdekesség, hogy ekkor, 2006 nyarától 2007 végéig – csaknem másfél évig – a nemzeti-konzervatív irányultságú Jaroslaw Kaczynski volt a lengyel kormányfő, akit aztán a hozzá képest liberálisabb, européerebb Donald Tusk követhetett a hivatali székben.)

A korrupciós helyzet

A korrupciós helyzet alakulását 2002 után úgy próbálták lefesteni, hogy a Medgyessy-kormány az üvegzsebtörvény megalkotásával jelentős erőfeszítéseket tett. A Transparency International 2007-es jelentése szerint az akkor elfogadott közpénzügyi szabályok szerint „megszűnt az üzleti titok védelme a közpénzeket érintő ügyek körében”. Emellett a törvényt például a Soros György által alapított és pénzelt Közép-európai Egyetem (CEU) archívumában lévő egyik dokumentum is „fontos lépésnek” nevezte.

Az eset politikai pikantériája, hogy amikor a szocialista Medgyessy Péter nem sokkal a kormányfői megbuktatása előtt, 2004. augusztus 18-án bejelentette a kormányátalakítási elképzeléseit, a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ azonnal közölte, hogy megvonja a bizalmát a kormányfőtől. Ezután adott lapinterjújában a miniszterelnök ezt az állítást tette: 

az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.

Néhány nappal később, a köztelevízió műsorában már úgy fogalmazott, hogy az SZDSZ-nek is szembe kell néznie azokkal a zavaros ügyekkel, amelyek körbelengik. A szakirodalomban „nagy volumenű korrupciónak” (a magasabb szinteket is elérő úgynevezett politikai korrupciónak) nevezett ilyesféle jelenségek azonban kevésbé voltak érdekesek a közpénzek átláthatóságát vizsgáló jogvédő csoportok számára.

A Transparency International 2009-es Korrupció Érzékelési Indexe (CPI) szerint hazánk korrupciós megítélése nem változott az előző évhez képest, továbbra is közepesen korruptnak számító ország, vagyis Magyarországot a 2008-assal azonos mértékben érzékelték korruptnak a megkérdezett elemzők és üzletemberek, az elért pontszáma így megmaradt, a pozíciót tekintve a 47. helyről a 46. helyre lépett előre, és Magyarország megítélése a kelet-közép-európai régióban kicsit még javult is, a volt szocialista országok közül csak Észtország és Szlovénia végzett előtte.

Látványosan romlott a helyzet

A 2010-es politikai hatalomváltást követően azonban egyből, látványosan romlani kezdett az ország CPI-értéke a Transparency International felméréseinek fényében. A 2010. október 26-án közölt CPI szerint 

Magyarországon a korrupció megítélése rosszabb a régiós átlagnál; hazánk négy helyet esett vissza a rangsorban. Most először Litvánia és Lengyelország is megelőzte Magyarországot a CPI 2010-es rangsorában.

Azt is hozzátették: „Hazánk esetében az üzleti szektor véleményét mérő mutatók romlottak jelentősen. A piac türelmetlen és mihamarabbi hatékony fellépést vár a kormánytól, hiszen a gazdasági válságból való kilábalás, illetve az ország versenyképességének növelése lehetetlen átfogó antikorrupciós intézkedések bevezetése nélkül.” Ez azért is egy érdekes megállapítás, mert a Transparency a 2008-as világgazdasági válság kirobbanását követően még nem helyezett ekkora hangsúlyt a kormányzati felelősségre a válságkezelés kapcsán. A Soros-szervezet odáig ment, hogy szerinte 

„az elmúlt időszak korrupciós botrányai és az elszámoltatások nyilvánossága miatt is érzékelhetőbbé vált a korrupció mértéke és ezáltal a mutató is romlott” 

– legalábbis ezzel indokolta 2010-ben a visszaesést Alexa Noémi, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója. A Transparency kutatásai kapcsán egyébként a Századvég egyik elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy a CPI-mérések nem reprezentatív mivoltából fakadóan fennáll a veszélye a rossz korrelációk és következtetések meghozatalának, illetve az eredmények félrevezetők lehetnek, ezért nem véletlen, hogy – a hasonló CPI-mérések kockázatosságára figyelemmel – a tekintélyes amerikai hírkiadvány, a Foreign Policy egy 2013-as cikkében Alex Cobham közgazdász-szakíró a CPI alkalmazásának mellőzésére tett világos javaslatot a Transparency Internationalnek.

A módszertani problémákon túl, a Transparency politikailag sem tudta meghazudtolni magát; sokan azt érzékelhették, hogy a nemzetközi szervezet szinte azonnal, már 2010 nyarán arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy gyengülni kezd a magyar demokrácia. A dolog hitelét némileg rontja, hogy az Egyesült Államok kormányzatán túl Soros György alapítványi hálózata is finanszírozza az NGO-t, azaz a politikai felhangú megnyilatkozások nehezen tekinthetők semleges vagy tárgyilagos szakmai véleménynek.

Borítókép: Gyurcsány és Bajnai (Fotó: Beliczay László)