Elmondása szerint a felesége először szkeptikusan fogadta a jelentkezését, vele már az első perctől fogva megosztotta álmait.
– Képzeljük el azt az élethelyzetet, amikor a szobában alszik a háromnegyed éves gyermekünk, én pedig vacsora után előállok azzal, hogy űrhajós szeretnék lenni. Erős kezdés volt, kellett egy kis idő, míg a feleségem feldolgozta a hallottakat, utánaolvasott az interneten, majd azt válaszolta, hogy ez tökéletes ötlet. Hitt bennem, az első pillanattól azt mondta, hogy sikerülni fog. Azóta csaknem egy év eltelt, s a kedvező hozzáállása nem változott akkor sem, amikor megszületett a második gyermekünk, éppen a program első munkanapján – árulta el az űrhajósjelölt, aki arról is beszélt, bár a kiképzés nem sétagalopp, fantasztikus, amit a jelölttársaival megélnek.
– Nyugodtan állíthatom, hogy barátság van közöttünk. Olykor megkérdezik, nem vagyunk-e féltékenyek egymásra, erre határozott „nem” a válaszom. A legelején beláttuk, hogy itt senki sem a másik ellen küzd, hanem mindenkinek saját magából kell kihoznia a legtöbbet és a legjobbat. Ha pedig ezt megtettük és megértettük, nem éljük meg kudarcként, hogy négy alkalmas ember közül a végére csak egy vagy kettő marad – fogalmazott Cserényi Gyula, majd azzal zárta:
ha nem kerül be a kiválasztottak közé, akkor sem érzi magát vesztesnek, mivel éveken át tanulhatják az űrhajós szakmát,
komoly elméleti és gyakorlati felkészítésben részesülnek, illetve jelentős földi támogatói szerepet tölthetnek be az egész misszió során. Emellett mind hozzájárhatnak ahhoz, hogy a magyar űrkutatás magasabb szintre kerüljön.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!