A célegyenes felé közeledik a HUNOR – Magyar Űrhajós Program: a négy jelölt közül feltehetően nyáron választják ki azt a kutatóűrhajóst és tartalékosát, aki a tervek szerint 2024 végén vagy 2025 elején a Nemzetközi Űrállomásra „utazik”. Az aspiránsok egyike a hatvani Cserényi Gyula villamosmérnök, aki korábban a hatvani Robert Bosch Kft. elektromos hálózatának biztonsági és üzemeltetési csoportvezetője volt. A fiatal űrhajósjelölt azt mondja, mint minden gyermekben, benne is felmerült, hogy asztronauta lesz.
– Akkoriban azonban az űrhajózás elérhetetlen dolognak tűnt, legalábbis a reálisan gondolkodók számára, amilyennek én is tartom magam. Talán ebből adódik, hogy amikor az Európai Űrügynökség meghirdetett egy hasonló programot, akkor még nem jelentkeztem rá. Nem sokkal később viszont, amikor a HUNOR Magyar Űrhajós Programról tudomást szereztem, már azt gondoltam, hogy ezt a lehetőséget meg kell ragadni, különben egy életen át bánnám. Úgy voltam vele, hogy az ember igenis merjen nagyot álmodni – árulta el a Heves Vármegyei Hírportálnak.
A programra összesen 240-en jelentkeztek, Cserényi Gyula szerint nagy volt a verseny, rengeteg értelmes, intelligens, jó képességű emberrel találkozott a kiválasztás különböző lépcsőfokai során. – Ez egy komplex világ, nem kifejezetten egyetlen szakmához vagy foglalkozáshoz kötött. A négy jelölt eltérő „előélettel” rendelkezik,
van köztünk repülőgép-tervező, fejlesztőmérnök és sebész is.
A küldetés feladata nem kifejezetten szakirányú, természettudományos, orvosi vagy éppen anyagtudományos kísérletek is várnak ránk, s ezekre valamennyiünket felkészítik a program közben.
Viccesen azt mondanám, hogy olyanok vagyunk, mint a svájci bicska, aminek az eredeti rendeltetése a vágás, de dugóhúzásra, sörnyitásra vagy éppen körömreszelésre is alkalmas.
– A kiképzésünk során megszerzett tudás felkészít bennünket arra, hogy a ránk váró feladatoknak a legmagasabb szinten tegyünk eleget – fogalmazott, hozzátéve, hogy az sem árt, ha az ember fizikálisan is jó passzban van, de neki nem esik nehezére, egész életében sportolt: fiatalon teniszezett, vívott és a mai napig szeret falat mászni, akadályversenyeken vesz részt. – Többször indultam Spartan Race-versenyen, de van közöttünk olyan is, aki ejtőernyőzik – mondta.
Elmondása szerint a felesége először szkeptikusan fogadta a jelentkezését, vele már az első perctől fogva megosztotta álmait.
– Képzeljük el azt az élethelyzetet, amikor a szobában alszik a háromnegyed éves gyermekünk, én pedig vacsora után előállok azzal, hogy űrhajós szeretnék lenni. Erős kezdés volt, kellett egy kis idő, míg a feleségem feldolgozta a hallottakat, utánaolvasott az interneten, majd azt válaszolta, hogy ez tökéletes ötlet. Hitt bennem, az első pillanattól azt mondta, hogy sikerülni fog. Azóta csaknem egy év eltelt, s a kedvező hozzáállása nem változott akkor sem, amikor megszületett a második gyermekünk, éppen a program első munkanapján – árulta el az űrhajósjelölt, aki arról is beszélt, bár a kiképzés nem sétagalopp, fantasztikus, amit a jelölttársaival megélnek.
– Nyugodtan állíthatom, hogy barátság van közöttünk. Olykor megkérdezik, nem vagyunk-e féltékenyek egymásra, erre határozott „nem” a válaszom. A legelején beláttuk, hogy itt senki sem a másik ellen küzd, hanem mindenkinek saját magából kell kihoznia a legtöbbet és a legjobbat. Ha pedig ezt megtettük és megértettük, nem éljük meg kudarcként, hogy négy alkalmas ember közül a végére csak egy vagy kettő marad – fogalmazott Cserényi Gyula, majd azzal zárta:
ha nem kerül be a kiválasztottak közé, akkor sem érzi magát vesztesnek, mivel éveken át tanulhatják az űrhajós szakmát,
komoly elméleti és gyakorlati felkészítésben részesülnek, illetve jelentős földi támogatói szerepet tölthetnek be az egész misszió során. Emellett mind hozzájárhatnak ahhoz, hogy a magyar űrkutatás magasabb szintre kerüljön.
