Összefutott még L. Ritók Nóra ellenzéki aktivistával, és megnézte az ő alapítványának a valamely programját. Egyszóval David Pressman nagykövet, mint az eddigiekből is látszik, eleget tett azon követelménynek, hogy mint nagykövet nem vesz részt a magyar belpolitikában, kizárólag a két ország közötti jó viszony ápolására szorítkozik.
Egy fontos dolgot jegyezzünk még meg. Illetve kettőt. Elment még a nagykövet úr a lombkoronasétányhoz is, amely, mint tudjuk, a rettenetes magyarországi korrupció egyik szimbóluma. Volt viszont egy hely Debrecenben, ahová nem ment el.
1944 második felében az Egyesült Államok légiereje négyszer bombázta Debrecent. Olyan rendkívül fontos, katonailag nagyon fontos létesítményeket bombáztak le, mint a Debreceni Köztemető, a Debreceni Egyetem, a Debreceni Nagytemplom, illetve a debreceni vasútállomás. Ezekben a bombatámadásokban több mint háromezer ártatlan debreceni civil vesztette életét, és Debrecen város az ő emlékükre épített, emelt egy emlékművet.
Nos, Pressman nagykövet egy helyre nem ment el. Ehhez az emlékműhöz, hogy az ártatlan debreceni áldozatok emlékére legalább egy szál virágot letegyen. Azt hiszem, ez is jellemző rá.
És akkor röviden térjünk vissza ehhez a bizonyos lombkoronasétányhoz, amely most már hónapok óta, mint említettem, a magyarországi korrupció csodálatos jelképévé nőtte ki magát. Na de nézzük meg, hogy mi is a helyzet itt valójában. A lombkoronasétány ötletével előálló vállalkozó valóban pályázott, és valóban nyert is pénzt, méghozzá uniós forrást, hogy megvalósítsa ezt a pályázatát, ezt az ötletét.