„Ezért mi kisgyermekekkel (1,5–5 éves korig) szisztematikus vizsgálatot végeztünk. Azt kutattuk, hogy a kicsik értik-e a virtuális csatornák mibenlétét, tudják-e, miben más az, amikor személyesen vannak jelen. A két különböző helyzet megváltoztatja-e, hogy hogyan értik, hogyan értékelik a kapcsolataikat, másképp emlékeznek-e azokra a dolgokra, amelyek a virtuális világban, ugyanakkor élő személyekkel összefüggésben történnek velük” – magyarázta Király Ildikó.
A felnőttek természetes módon meg tudják különböztetni, ha egy videót vagy egy élő személyt látnak egy felvételen, mondjuk a Zoom alkalmazáson keresztül, de képzeljük magunkat egy másfél éves gyermek helyzetébe. Honnan tudják, hogy mikor látnak animációt, egy videót vagy egy olyan élő videót, amikor egy valós személlyel érintkeznek? Mik azok a kulcsok, amik alapján megértik, hogy egy Disney-figurával sohasem fognak a való életben találkozni? Mikor és hogyan értik meg, hogy az élő videóban látott nagymama valós személy, nem a készülékben él, és majd meglátogatja őket?
Király Ildikó szerint ezek triviális kérdéseknek tűnhetnek, de egyáltalán nem egyértelmű, hogy egy másfél éves gyerek hogyan választja szét ezeket a számunkra egyértelmű szálakat. „Az első vizsgálatunk pontosan arról szólt, hogy a gyerekek értik-e, hogy a videóknál nincs kapcsolat a való világgal, az egy külön valóság, míg egy Zoomon történő eseménynek lehet kapcsolata és következménye a valóságra nézve” – tette hozzá Király Ildikó.
A cikk teljes tartalma ide kattintva érhető el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!