Ijesztő: a legtöbb kisgyermek a beszéddel együtt már a kütyük működését is megtanulja

Már a másfél éves gyermekek is meg tudják különböztetni a fikciót és a virtuálisan megjelenő, de valósággal kapcsolatban álló világot – derült ki Király Ildikó pszichológusprofesszor és az általa vezetett csapat friss kutatásából. A Magyar Tudományos Akadémia doktora szerint ez egy fontos eredmény, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a virtuális világban zajló kommunikációban komoly problémákkal szembesülnek a kicsik.

Király Ildikó, a Magyar Tudományos Akadémia doktora a virtuális világ okozta változások hatásait kutatja a társas megismerésben. A professzor  friss kutatását is ebben a tárgykörben végezte, az eredményeket pedig először az Indexnek árulta el, mielőtt azokat teljes egészében publikálná. A kutató szerint széles körben tapasztalhattuk, hogy a koronavírus-járvány hatására a társas kapcsolataink áttelepültek a virtuális térbe. A kérdés, mit jelent ez ránk, emberekre, de leginkább gyermekeinkre nézve – olvasható az Index cikkében.

Ijesztő: a legtöbb kisgyermek a beszéddel együtt már a kütyük működését is megtanulja. Fotó: Pexels

A pandémiának ugyan vége, de a virtuális tér, a különböző alkalmazások, chatablakok használata természetesen továbbra is velünk maradt. Alapvetően gyermekekkel foglalkozom, és különösen érdekes volt számomra, hogy azok a gyerekek, akik először találkoznak a társaikkal, vagy pont a járvány idején kezdték tudatosítani, hogy vannak különböző kapcsolataik, és nemcsak a családban, hanem azon kívül is, hogyan nőnek bele az új körülmények között a kapcsolatok hálójába, ahol már nemcsak személyesen, hanem virtuálisan is zajlik a kapcsolattartás

– fogalmazott Király Ildikó, aki szerint a virtualitás egyre nagyobb szerepet kap az életünkben, ezért meg kell vizsgálnunk, hogy a folyamat minőségileg megváltoztatja-e azt, ahogyan a partnereinkhez fordulunk.

„Ezért mi kisgyermekekkel (1,5–5 éves korig) szisztematikus vizsgálatot végeztünk. Azt kutattuk, hogy a kicsik értik-e a virtuális csatornák mibenlétét, tudják-e, miben más az, amikor személyesen vannak jelen. A két különböző helyzet megváltoztatja-e, hogy hogyan értik, hogyan értékelik a kapcsolataikat, másképp emlékeznek-e azokra a dolgokra, amelyek a virtuális világban, ugyanakkor élő személyekkel összefüggésben történnek velük” – magyarázta Király Ildikó.

A felnőttek természetes módon meg tudják különböztetni, ha egy videót vagy egy élő személyt látnak egy felvételen, mondjuk a Zoom alkalmazáson keresztül, de képzeljük magunkat egy másfél éves gyermek helyzetébe. Honnan tudják, hogy mikor látnak animációt, egy videót vagy egy olyan élő videót, amikor egy valós személlyel érintkeznek? Mik azok a kulcsok, amik alapján megértik, hogy egy Disney-figurával sohasem fognak a való életben találkozni? Mikor és hogyan értik meg, hogy az élő videóban látott nagymama valós személy, nem a készülékben él, és majd meglátogatja őket?

Király Ildikó szerint ezek triviális kérdéseknek tűnhetnek, de egyáltalán nem egyértelmű, hogy egy másfél éves gyerek hogyan választja szét ezeket a számunkra egyértelmű szálakat. „Az első vizsgálatunk pontosan arról szólt, hogy a gyerekek értik-e, hogy a videóknál nincs kapcsolat a való világgal, az egy külön valóság, míg egy Zoomon történő eseménynek lehet kapcsolata és következménye a valóságra nézve” – tette hozzá Király Ildikó.

A cikk teljes tartalma ide kattintva érhető el.

Borítókép: illusztráció (Forrás: Pexels)