Kattintgatós gyermekeink: az éretlen idegrendszer és a számítógép találkozása nem játék

Napi négy órát játszik a gyerek a telefonján. Veled mennyit? – kérdez rá a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a közleményében, amely az eddigieknél pontosabb képet ad a gyermekek digitális életéről. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató szerint az észszerű és betartható szabályok csökkentik a függés kialakulásának veszélyét. A családi életben jól bevált stratégiákat is tartalmaz Körmendi Attila pszichológus Behálózott gyermekeink című könyvheti újdonsága.

B66913631 Fotó: ANNE-SOPHIE BOST

Körmendi Attila pszichológus arra a tendenciára is felhívja a figyelmet, hogy a digitális eszközök használata egyre gyakoribbá válik a korai életévekben. 

Vagyis egyre kisebbeknek, akár már egy-két éveseknek is kütyüt adnak a kezükbe a szüleik. Jellemzően az alacsonyabb iskolázottságúak és jövedelműek gondolják azt, hogy gép nélkül nem képesek lekötni a csemetéjüket. 

Az Oriold és Társai Kiadó gondozásában megjelent, Behálózott gyermekeink – Okoseszköz-használat gyermek- és serdülőkorban című kötet szerzője az okok között említi, hogy sok szülőnek a telefonja az egyetlen „segítsége”, mert amíg az lefoglalja az örökmozgó csöppséget, neki addig van ideje testedzésre, pihenésre, alvásra vagy szórakozásra, film- és sorozatnézésre. Egyes családokban a hosszabb, strukturálatlan időszakok, például autóutak, repülőutak kitöltése is nehezen elképzelhető digitális eszközök nélkül. Nem árt tudatosítani: ezekben az időszakokban a szülő többnyire nem is tudja, hol, milyen oldalakon kalandozik gyermeke. Hogyan tudná akkor megvédeni a káros hatásoktól?! Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutatónak gyakorta felteszik a kérdést szülők és nevelők: mikor engedhetik el a serdülő kezét, hogy a felnövekvő nemzedék a saját útját járhassa a digitális világ útvesztőiben is?

– A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság megbízásából készült kutatás eredménye kijózanító – értékeli a helyzetet Pécsi Rita. – Az új vizsgálati módszer is csak azt bizonyítja, amit a fejlesztők már régóta tudnak, hiszen milliárdnyi adat áll a rendelkezésükre arra vonatkozóan, hova kattintunk, melyik oldalt néztük kicsit hosszabban, milyen tartalmakkal érdemes minket megkínálni. Még a szemmozgásunkat is figyelik. A piac érdeke, hogy a felhasználó minél több hasznos időt töltsön el a gép előtt, abban mégis konszenzus van fejlesztők és szakértők között, hogy az alváshiány súlyos problémákat okoz. A szükségesnél kevesebb alvás 38 százalékkal növeli a depresszió előfordulását.

 Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az utóbbi években megháromszorozódott az öngyilkossági kísérletek száma a tíz-tizennégy éves korosztály körében. Ezért is ajánlom a szülőknek, hogy a hálószobákban semmiképpen ne legyen képernyő.

Ha a szülőnek szabad, a gyereknek miért nem?

Bár egyre többet hallani az okoseszközök túlzott használatáról, arról már kevesebb szó esik, hogyan lehet a fiatalokat biztonságosan bevezetni a digitális világba. A minta a legerősebb nevelő erő. Ha a kisgyerek azt látja, hogy a szülő szinte egész nap a számítógépe előtt ül – még ha a munkája miatt teszi is ezt –, és a keze ügyében tartja a telefonját, az kinyitja előtte a korlátlan használat kapuját. Miért ne ülhetne akkor ő is órákat a gép előtt? – az önigazoló kérdések legtöbbször összekapcsolódnak azzal az érvvel, hogy az iskolások amúgy is a kapcsolattartás és az információcsere elsődleges színtereként tekintenek az online platformokra, s ez a Covid-karantén idején már általánosan elfogadottá vált. Ám akik a karantén elmúltával is így gondolkodnak, azok egy dologgal biztosan nem számolnak: a gyerek éretlen idegrendszerével. Pécsi Rita hangsúlyozza, hogy az éretlen idegrendszer és a számítógép találkozása nem játék. A serdülőkor kezdetével amúgy is felbomlanak a kialakulóban lévő idegrendszeri pályák – ez az átalakulás megkezdődik tízéves kor körül, és eltarthat egészen húszéves korig. Ebben az időszakban különösen fontos a mozgás és minden olyan tevékenység, amely kimozdítja a fiatalt a gép mellől, mert a kutatások szerint a géphasználattal egyenes arányban nő a figyelemzavar és nő a szorongás, a serdülőkori depresszió is. Az erős dopaminhatás pedig függőséget okoz.

– Erről is érdemes beszélgetni a gyerekeinkkel – ajánlja a neveléskutató –, és alakítsunk ki észszerű, betartható szabályokat közösen. Szabályokra igenis szükség van, ez nem IQ-kérdés, sokkal inkább az idegrendszer érésével függ össze, hiszen az agyi fékező hatások még kialakulatlanok tizenéves korban. Mit jelent ez? 

Mindannyiunknak ismerős a serdülőkorra jellemző féktelen, élménykereső magatartás: „legyen nagyon” – mindegy is hogy mi, de az nagyon –, amit élménykényszernek hív a szakirodalom. Így tehát a gázpedál a gyereknél van, de a fék még a szülőnél, és a felelősség is az övé. Sok-sok beszélgetéssel, kapaszkodók, szabályok felállításával, a szűrők beépítésével segíthetjük a kamaszt abban, hogy rálásson a benne lejátszódó folyamatokra, de ne tegyük ki őt olyan döntéseknek, amelyeket még nem képes meghozni.

A függőség tünetei

Pécsi Rita Fejleszt vagy rombol? című könyvében konkrét javaslatot tesz a megelőző szabályok és módszerek bevezetésre. A családi életben jól bevált stratégiákat tesz közzé Jonathan McKee a most megjelent, Képernyő-generáció című kötetben, Körmendi Attilától olvashatunk a napi használati idő korlátozásának elveiről, a veszélyes tartalmak felismeréséről és az esetleges káros tartalmak ellensúlyozásának a lehetőségeiről is. A csoportos megelőzési módszereket, játékokat a pedagógusok is haszonnal alkalmazhatják. Mivel az okoseszközök túlzott használata mögött általában egy vagy több funkció, alkalmazás domináns használata áll, ezért az Oriold és Társai Kiadó gondozásában megjelent, Behálózott gyermekeink című kötet szerzője kiemelten foglalkozik a problémás videójáték-használattal, az okostelefon-addikcióval, a közösségi oldalaktól való függőség és az online zaklatás kérdéskörével. Bemutatja a függőség tüneteit, így az olvasó ráláthat arra is, hogy saját maga vagy környezetének tagjai mennyire veszélyeztetettek.

– Egyes képességeket, például a szókincset vagy a logikai gondolkodást fejleszthetik a technológiai eszközök, ez a fejlesztőhatás azonban csak akkor érvényesül, ha a napi használati idő nem több mint két óra – figyelmeztet Körmendi Attila. – A teljes megvonás nem megoldás, ahogyan a kontroll nélküli okoseszköz-használat sem. A bizalom fontos tényező, mert ha a nincs kapcsolat és kötődés, akkor nő a függőség kialakulásának kockázata. Ugyanakkor látni kell: a mai gyerekek rengeteg ingerrel találkoznak, ami eleve magasra tornássza az ingerküszöbüket, ezért is tűrik olyan nehezen az ingerszegény helyzeteket. Ha a telefon mindig kéznél van, akkor nagyon megnőhet a napi használati idő.

A 3. osztályos Ákos (b) és az 1. osztályos Áron az online kapott feladatokat oldják meg okoseszközökön. Nagykőrös, 2021. március 8. Fotó: MTI/Ujvári Sándor

A Fabricula kutatócég eredményeiből kitűnik, hogy a telefonokra telepített és legalább egyszer használt alkalmazások száma átlagosan 76, ami 6 és 147 között változott készülékenként a vizsgálat ideje alatt. A telefonok aktív képernyőidejének közel hatvan százalékát a közösségi média és az egyéb kommunikációs alkalmazások, például böngészők és üzenetküldők tették ki. A legnépszerűbb közösségimédia-platformok (Facebook, Instagram, TikTok, Snapchat, YouTube, Messenger) érintettek az összes rögzített alkalmazásindítás felében. A gyermekek telefonjukkal eltöltött összidejének 18 százaléka a TikTokon zajlik, további 12 százalék pedig a YouTube-on. A tiktokozás napi átlaga nyolcvan perc, a YouTube-é 37 perc, a Messenger és az Instagram pedig napi 21 perc. A Facebookon 17 percet, míg a Snapchaten napi átlagban 11 percet töltenek az applikációt használó gyerekek.

– A közösségi médiára elvben csak 13 évesen lehetne föllépni, tehát legtöbb esetben hazugsággal indul már a csatlakozás is – figyelmeztet Pécsi Rita. – És még csak nem is pszichológiai vagy neurobiológiai okok vezettek a korhatár megállapításához – ez esetben jó néhány évvel kitolódna a közösségi platformok használata –, hanem az amerikai törvények, amelyek értelmében 13 évesnél fiatalabbaktól nem lehet adatot gyűjteni. 

A közösségi média több szempontból romboló hatású, serdülő lányoknál például egyenesen az önbecsülés „barométerévé” vált, sok kislány egész nap azt lesi, hányan lájkolják, milyen kommenteket kap, s mindez az identitás kialakulásának érzékeny időszakában történik. A kutatások szerint hihetetlenül ártalmas ez az időtöltés, könnyen kialakul függőség is, ezért jó lenne, ha minden szülő kiállna amellett, hogy legalább a 13 éves korhatárhoz tartsák magukat a gyerekek.

A legfontosabb változatlanul ez: szülőként jelen lenni, beszélgetni, és főleg realizálni, hogy mitől veszi el az időt az okoseszköz-használat – hangsúlyozza a neveléskutató. Majd fejben számol: amelyik iskolás napi négy órát tölt a gép előtt, az mikor mozog? Sport, szociális érintkezés, természethez való kapcsolódás és tapasztalatszerzés nélkül egyszerűen nem alakulnak ki sem a motorikus, sem a szociális készségek.

 A telefonozás mellett éppen azokra a tevékenységekre nem jut idő, amelyek az idegrendszert fejlesztik, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy majd a felnőttkorba érve értelmesen és jól használhassuk a gépet.

Teret kellene adni az életnek. A munka mellett létjogosultsága van a baráti kapcsolatoknak és a pihenésnek is. Az éjszakai alvás regenerál, különösen, ha álmodunk: a REM- (rapid eye movement) fázisban a szemek gyors mozgást végeznek mindenféle irányban, ilyenkor dolgozza fel az agy a napi történéseket, válogat az információk közt, és el is rendezi azokat. Hasonló történik sportoláskor, különösen a keresztirányú mozgásformák érlelik az idegrendszert, segítik a jobb és a bal agyfélteke összehangolt működését, amelyre szinte minden pillanatban szükségünk van, olyankor is, amikor olvasunk, gondolkodunk vagy terveket szövünk akár azzal a céllal, hogy változtassunk az okoseszköz-használatunkon. A jó egyensúlyok, az arány és mérték megtalálása – sok szempontból erről szól az életünk.

Tartalom és időtartam. 

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ajánlása a szülőknek: Lehetőség szerint 18-24 hónaposnál fiatalabb gyerekek ne használjanak digitális média eszközt. Sokszor a szülő nyomásként éli meg, hogy minél korábbi életkorban megismertesse gyermekét a technológiai eszközök használatával, mert azt hiszi, hogy ellenkező esetben gyermeke lemarad a többiekhez képest. A társaság szerint ettől nem kell tartani, az esetleges lemaradások pillanatok alatt pótolhatók. Két- és ötéves kor között korlátozni kell a médiahasználat időtartamát; ez ne legyen több, mint napi egy óra. Ebben az egy órában a szülő folyamatosan legyen a gyermek mellett, segítsen számára értelmezni a látottakat, hallottakat, vegyen részt a gyermek médiahasználatában. A megtekintett tartalmat a gyermek életkorához kell igazítani. Vagyis a szülőnek nemcsak az időtartam, de a tartalom szempontjából is fontos kontrolláló szerepe van.

Borítókép: Anya és baba fürdés közben okostelefonnal (Fotó: AFP/Anne-Sophie Bost)