Összekötöm a C-t az E-vel, ez milyen vektor? Átszűrődik a matektanár hangja a gyerekszobából, székem alól kikotrok egy alsós munkafüzetet, „első a munkahely megteremtése” – visszhangzik bennem a szülői hang valahonnan mélyről, a gyerekkorból. Office 365, Teams, Redmenta, Zoom webinárium, egy héttel ezelőttig becsszóra nem használtam ilyen kifejezéseket, most meg olyan, mint a mindennapi kenyér, hogy csatlakozunk-e a rendszerhez.
Eddig azt szajkóztuk: ne lógj az interneten, mozdulj ki! Pár nap alatt minden megváltozott. Keringünk a gyerekek körül, aggodalommal vegyes együttérzéssel kérdezgetjük tőlük, megjött-e a kód, mi a felhasználónév, elfelejtetted a jelszót? Betéptél…, vagyis beléptél? – a negyedik-ötödik próbálkozás (kattintgatás, kikapcsolás, bekapcsolás, letöltés, feltöltés) után az ember már a haját tépi. Kevés az eszköz, túlterhelt a rendszer. Úrrá lesz rajtunk a csodavárás, a technológia kiismerhetetlen istensége és a hozzá kapcsolódó, bizonytalan kimenetelű tevékenység elragad bennünket a hiedelmek világába, végrehajtunk még néhány mágikus cselekedetet a (sz)ámítógép körül, melynek hatására lesz wifi, és elmegy az üzenet.
A digitális oktatás bevezetése egyébként jó ideje napirenden volt már, de senki nem gondolt ilyen drasztikus átállásra. Különben is, ki látott már olyat, hogy a pedagógustársadalom örömmel üdvözölne bármilyen módszertani váltást?! De most csak azért is megcsinálták – azt hiszem, leginkább a gyerekek kedvéért –, az általános és a középiskoláknak két-három napjuk volt rá, az egyetemi oktatók az előre hozott tavaszi szünettel nyertek egy hetet. Közben több-kevesebb technológiai háttérrel és számítástechnikai felkészültséggel, okostankönyv nélkül is hatalmas erőtartalékról tettek tanúbizonyságot. És jókedvről. Már a kezdő lépéseknél zavarba ejtett az általános iskolai tanár üdvözlő sora (Teams rendszer): „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog … mondjuk a mateknál?”
Hasonló hangnemet ütött meg a kedves tanító néni, akitől megtudtuk, hogy a következő hetekben lovagként fogunk küzdeni, ez a hosszú lovagi torna izgalmas lesz nekünk is (hiszen sosem csináltunk még ilyet). Gyerekeink digilovagként teljesítik majd feladataikat, segítik a rászorulókat, és példát mutatnak másoknak. Nem felejtkezhetünk meg arról sem, hogy erősek, egészségesek maradjunk, hiszen ez kell a küzdelemhez! – szólt a figyelmeztetés. És jöttek a kihívások, azóta is jönnek sorra, olajozottan működik a gépezet.
