Rétvári Bence: Az egyetlen helyes magatartás a fegyverszünet és a béke követelése

A Belügyminisztérium államtitkára a málenkij robotra elhurcolt áldozatok tiszteletére rendezett zebegényi megemlékezésen mondott beszédet.

A málenkij robot áldozataira emlékeztek Zebegényben (Fotó:MTI/Lakatos Péter) Fotó: Lakatos Péter

Sohasem az lett a háborúk vége, ahogy azokba belementek, ezért az egyetlen helyes és erkölcsileg is vállalható magatartás a fegyverszünet és a béke követelése – mondta a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a málenkij robotra elhurcolt áldozatok tiszteletére rendezett zebegényi megemlékezésen vasárnap.

Rétvári Bence, aki a térség KDNP-s országgyűlési képviselője is, hangsúlyozta: ez az egyetlen helyes válasz. – Mindezt akkor tehetjük meg, ha szuverének vagyunk, ha a saját országunk saját érdekében és az emberiség egyetemes értékei – mint az élet és a béke – érdekében egy ország meg tud és meg mer szólalni – fogalmazott.

Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy 1939 nyarán abban állapodott meg az akkori vörös és barna diktatúra vezetője, hogy összefognak, egymást soha nem támadják meg, és így osztják föl egymás között Lengyelországot. – Örök barátságban, szívélyes jó hangulatban tette ezt Hitler és Sztálin, és robbantotta ki a második világháborút. Azután fordult a világ sora, a két diktátor egymással szembekerült – fűzte hozzá.

Sohasem tudhatjuk, hogy egy konfliktus, egy háború elején az akkori viszonyok milyen eredményeket hoznak – hangsúlyozta. Akkor ők összefogtak, utána pedig a szovjetek minden 18 és 30 év közötti német nőt és 17 és 44 év közötti német férfit a szovjetek által megszállt területeken deportálni rendeltek el – emlékeztetett.

– Nem önhatalmúlag, nem hirtelen jött ötlettől vezérelve tette ezt Sztálin – mutatott rá a KDNP-s politikus –, hiszen korábban, 1943-ban Teheránban már közölte Churchill-lel és Roosevelttel, hogy négy-ötmillió embert fog elhurcolni ezekről a területekről, és a nyugati civilizált országok vezetői 1943-ban egy bólintással hagyták ezt jóvá.

– De nemcsak a németeket vitték el – idézte fel –, hanem azokat is, akik a megszálló szovjetek és az őket kiszolgáló akkori kommunista vezetők útjában álltak, egy rendőrségi határozattal málenkij robotra, azaz „kis munkára” küldték őket a Gulagra.

Rétvári Bence úgy fogalmazott, a nácik kegyetlenkedése éppenhogy véget ért Magyarországon, és máris jöttek az új elnyomók, a szovjetek, akik ugyanúgy marhavagonokban szállították a magyarokat, csak éppen nem a koncentrációs táborok, hanem a szovjet kényszermunkatáborok, a Gulag felé. Mindezt a nagyhatalmak tekintetüket elfordítva nézték – jegyezte meg, hozzátéve: nem volt meg akkor a szuverenitásunk, nem volt meg az önállóságunk, hogy ezekkel szemben fel tudjunk lépni.

– Ezért nagy kincs minden országnak a saját önállósága, ezért fontos minden országnak a szuverenitása, hogy a nagyhatalmak ilyesfajta kísérleteivel szemben meg tudja védeni magát – figyelmeztetett.

Ma is háborús világot élünk – mutatott rá –, ma is indult egy háború, és nem fogjuk tudni, hogy a végén pontosan mi lesz, ki hol áll, és ki milyen veszteségeket szenved el, de a jó válasz ott van a szentmisében és ott van a történelem tapasztalatában is: békesség nektek.

A szentmisét és a megemlékezést követően koszorúkat helyeztek el a zebegényi Havas Boldogasszony-templom előtt, ahol Ritter Imre, az Országgyűlés német nemzetiségi képviselője egyebek mellett arról beszélt, ahhoz, hogy a magyarországi németség fennmaradhasson, előre kell nézni és tudni kell, hogy sok történelmi léptékű feladat áll még előttük.

– Mindeközben azért kell dolgoznunk, hogy a mostani háborús hangulattal terhelt hétköznapokban az eddig elért eredményeinket meg tudjuk óvni, és biztosítani tudjuk nemzetiségi köznevelési és kulturális intézményeink, nemzetiségi egyesületeink tervezhető működését, hogy a törvény adta autonómiajogainkkal élni tudjunk, azokat teljes egészében meg tudjuk élni – fogalmazott.

Borítókép: A málenkij robot áldozataira emlékeztek Zebegényben (Fotó: MTI/Lakatos Péter)