Segítené a prostitúciót az unió

Az igazságügyi miniszter arról számolt be csütörtökön, hogy Brüsszelben felmerült a prostitúcióhoz kapcsolódó egyéb bűncselekmények engedélyezett tevékenységgé tétele és a börtönházak létesítése. A Századvég alkotmányjogásza lapunknak az előbbi téma kapcsán rámutatott: a prostitúció dekriminalizálása ellentmondásos kérdés, nem mindegy ugyanis, hogy ez csak a prostituált személyeket vagy a szexiparban tevékenykedő „vállalkozókat” érinti-e. A magyar kormány nem támogatja ezt az uniós javaslatot.

Red-light district in Frankfurt am Main Fotó: ANDREAS ARNOLD

Tuzson Bence igazságügyi miniszter nemrég sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy az uniós igazságügyi miniszterek informális ülésén Brüsszelben hangot kaptak olyan javaslatok, miszerint segítsék a prostitúció egyes formáit. A miniszter közölte: 

egyelőre nincs uniós szabályozás, és mi magunk nem is akarjuk, hogy ebből európai uniós szabályozás legyen. 

Szavai szerint mivel Magyarországon bűncselekménynek számít az üzletszerű kéjelgés elősegítése, nem tudja támogatni azt a javaslatot, hogy ez a tevékenység ne legyen bűncselekmény, sőt engedélyezett tevékenység legyen. Egyes állítások szerint a szervezett bűnözést könnyebben meg lehetne állítani, ha a prostitúció elősegítése, szervezése legális tevékenység lenne. – Ezt a megközelítést azonban a leghatározottabban elutasítjuk – jelentette ki.

Az elmúlt időszakban jelentős súlyú, különösen a fiatalkorúak és gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények láttak napvilágot, melyek okkal háborítják fel a lakosságot 

– mutatott rá lapunknak a Századvég jogi szakértője. Ifj. Lomnici Zoltán szerint joggal várják el az emberek a jogalkotótól Brüsszelben is a hatékonyabb jogszabályi változtatásokat ezen bűncselekmények esetében. Úgy véli, a prostitúció szempontjából is lényeges problémapont az emberkereskedelem a migrációs útvonalak mentén, és 

Nyugat-Euró­pa egyes államaiban már egyre durvább méreteket ölt a migránsprostitúció. 

Az unió által javasolt dekriminalizáció egyik igen ellentmondásos gyakorlati példája, hogy az érintett Franciaországban a prostitúció egyébként tolerált cselekménynek minősül – tette hozzá. Szavai szerint a bátorító és liberalizálni, dekriminalizálni akaró brüsszeli politika súlyos csődje az is, hogy az ösztönzött migráció révén már évek óta egyre növekszik Nyugat-Európában a csoportos nemi erőszakok, valamint a drogkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények száma.

A prostitúció dekriminalizálása ellentmondásos kérdés, különösen abban a tekintetben, hogy csak a prostituált személyeket vagy a szexiparban tevékenykedő „vállalkozókat” is de­kriminalizálják-e 

– mutatott rá a szakértő. A dekriminalizáció ellenzői azzal érvelnek, hogy az emberkereskedelem súlyosbodását okozhatja, mert igen előnyös a „kerítőknek” és az emberkereskedőknek azáltal, hogy „vállalkozókká” változtatja őket. Érdekes a sokszor egyenesen politikai szervezetként megnyilvánuló NGO-k részéről tanúsított radikális jogvédelem jelensége: több szervezet is felszólította az államokat arra, hogy dekriminalizálják a prostitúciót a HIV/AIDS-járvány kezelésére irányuló globális erőfeszítésként. 

Ifj. Lomnici Zoltán szerint azonban megjegyzendő, hogy az európai büntetőjog kategóriája egyre elfogadottabbá válik az EU működéséről szóló szerződés (EUMSZ) vonatkozó rendelkezései alapján. Ez azonban egy korlátozott büntetőhatalmat jelent, az Európai Bizottság egyik 2011-es közleménye alapján ugyanakkor a nemzeti büntetőjog „bármely adott társadalom alapvető értékeit, szokásait és választásait tükrözi”, és így a nemzeti identitással szoros kapcsolatban áll.

 Magyarán az unió nem szólhat bele abba, hogy ilyen kérdésekben hogyan rendelkezzenek a tagállamok.

Tuzson Bence beszámolt egy olyan brüsszeli javaslatról is, hogy kisebb súlyú bűncselekmények esetében ne börtönbe kerüljenek az elítéltek, hanem olyan lakóházakba helyezzék el őket, ahol mindenkinek külön szoba jut. Ifj. Lomnici Zoltán ezen intézkedés reintegrációs esélye kapcsán rámutatott: 

a bűncselekmények alapvető jellemzője, hogy veszélyesek a társadalomra. 

Ha valamely cselekményt egy jogállamban a jogalkotó egyszer már a társadalomra veszélyesnek és jogellenesnek minősített, az nem veszíti el „társadalomra veszélyes” jellegét. Tuzson Bence ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, a magyar kormány ezt a javaslatot sem támogatja, mert nem az elítéltek, hanem az áldozatok védelmét tartja hangsúlyosnak.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Europress/AFP)