Szőnyeg alá söpört, átlagemberekre áttolt probléma
Az 1970-es évek elején a műanyagok a hulladékokkal kapcsolatos válság egyik kulcskérdésévé váltak. Ezzel kapcsolatban a műanyaggyártók két megoldással álltak elő: a hulladéklerakással és az égetéssel. Az 1980-as évek közepére viszont világossá vált, hogy egyik erőfeszítés sem hiteles megoldás a problémára – írták.
„Ekkor fordult a műanyagipar a jelenleg is tartó újrahasznosítási kampányához, amely az 1990-es évek elejére sikeresen megtévesztette a közvéleményt a műanyag-újrahasznosítás fenntarthatóságával kapcsolatban”
– áll a jelentésben.
Lewis Freeman, aki 1978 és 2001 között volt az amerikai Műanyagipari Szövetség (SPI) alelnöke, úgy véli, az iparág csupán kommunikációs problémának tekinti a kérdést. Nem fordítanak elég energiát a valódi problémára, mint amennyit a kommunikációra. „A mintegy 30 év alatt némi javulás történt a műanyagok újrahasznosításának arányában, de minden erőfeszítés és elköltött pénz ellenére alig-alig változtattak valamit. Ha ugyanazt a siker és kudarc mércét alkalmaznák, mint a többi üzletág működtetése során, akkor már régen tönkrementek volna” – tette hozzá Freeman.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!