Már a celebek is a kutyaszaporítókat reklámozzák, ezért nem éri meg bedőlni a cuki kiskutyáknak

Mi a különbség egy tenyésztő és egy szaporító között, és miért éri meg kicsit jobban utánajárni, hogy kitől és honnan vásárolunk kutyát? Hogyan tudjuk eldönteni, hogy kik azok, akik megbízhatóak, vagyis etikus tenyésztők és mi a „baj” a mostanában oly népszerű hibrid, vagyis dizájnerfajtákkal? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetségének elnökével, Korózs Gáborral.

Tenyérnyi, rozsdabarna színű, bolyhos, gombszemű kiskutya eladó kétszázötvenezer forintért egy népszerű online piactéren. A hirdetésben azt írják, a cavapoo fajtájú kiskutyát azonnal elvihetjük, a házhoz szállítás is megoldható. Egy másik hirdetésben pedig mindössze 150 ezer forintért hirdetik ugyanezt a típust. A gond csak az, hogy ennek a hibrid fajtának a piaci ára nagyjából hatszázezer és egymillió forint körül mozog, vagyis egészen biztos, hogy egy szaporítóval van dolgunk, aki az etikus tenyésztés szabályaira fittyet hányva mindössze arra figyel, minél előbb pénzt szerezzen és túladjon az állatokon.

 

Harc, a kezdetek óta

Az ilyen és ehhez hasonló hirdetéseket még csak keresnünk sem nagyon kell, ugyanis amellett, hogy az online piacterek tele vannak, már a közösségi média közkedvelt „celebjeinek” tartalmai között is találunk olyanokat, ahol élő állatot reklámoznak és különféle kenneleket népszerűsítenek. És bár elsőre úgy tűnhet, egy hitelesített eladót reklámoznak, hiszen a kutyák rendezett körülmények között nevelkednek, valójában egy kontroll nélküli szaporítás zajlik a háttérben. De mi a különbség egy tenyésztő és egy szaporító között és hogyan ismerhetjük fel őket?

– A kutyatenyésztők és a szaporítók közötti harc mindig is jelen volt, amióta a kutya és az ember közötti kapcsolat kialakult. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a mai napig nincs pontosan meghatározva, hogy ki számít tenyésztőnek – kezdi Korózs Gábor, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetségének elnöke, aki szerint az ebtenyésztők összefogására ma minden eddiginél nagyobb szükség van, a piacon ugyanis soha ennyi kétes hátterű kiskutya nem volt, mint manapság.

Korózs Gábor, a MEOESZ elnöke  Fotó: Magyartacskó.hu

Az elnök megjegyzi, hazánknak pedig van mire büszkének lennie, az ebtenyésztés terén ugyanis kinológiai hatalomnak számítunk, a szövetség 120 éves múltja során számtalan kiemelkedő eredményt értünk el, 

ám a szaporítók egyre nagyobb térhódítása árnyékot vet azokra, akik az etikus állattenyésztést figyelembe véve, időt, pénzt és energiát nem spórolva végzik ezt a tevékenységet, élik ezt életformát.

 

Profit, mindenek felett

– A szaporítókat maga a piac „tartja életben”, vagyis amíg az emberek nem úgy vásárolnak kutyát, mint mondjuk egy televíziót vagy egy mosógépet, hogy gondosan utánajárnak, kitől veszik és az adott márkának milyen tulajdonságai vannak, hanem csak azt nézik, hogy ötvenezer forintba vagy félmillióba kerül, addig a szaporítók jelen lesznek. Az is problémát jelent, hogy a többség csak beírja a Google-be az adott fajtát, és azonnal özönlenek a szaporítók ajánlatai a különböző online piacterekről – hívta fel a figyelmet.

Hozzáfűzte, bár a szövetség igyekszik minden platformon megszólalni és tájékoztatni az embereket, az ő hangjuk és ezzel együtt a hiteles információ is elhalkul a celebek jelenléte mellett. 

Hihetetlen és egyben felfoghatatlan, hogy egy több százezres követői bázissal rendelkező közkedvelt ember ezt a hatalmat egy borzasztóan kártékony dologra használja, és olyan tevékenységnek ad reklámot, amely messze van az etikus állattenyésztéstől 

– mondja.

A szaporítók két dolgot tartanak szem előtt: a költségek minimalizálását és a profitot. Ezzel szemben egy tenyésztő az etikus tenyésztés szabályai mentén jár el, ami egy igen hosszú és költséges folyamat.

– Egy tenyésztő arra is ügyel, hogy az adott egyedeket még a párosítás előtt teszteli, hogy az eredeti funkcióra tenyésztett ösztönök jelen vannak-e, vagyis, hogy egy magyar vizsla visszahozza-e a fácánt. Ez azért elengedhetetlen, mert nem mindegy, mit örökít majd tovább, és ahhoz, hogy erre egy vizsla képes legyen, egy jó idegrendszerű, jó izomzatú, jó gondolkodású állatra van szükség. Egy szaporítónak viszont mindez nem fontos, nem érdekli, hogy a szülőpár természete, idegrendszere megfelelő-e, a lényeg, hogy aranyos, különleges színű kiskutyák legyenek Az pedig, hogy később kezelhetetlen lesz-e vagy megharapja-e a gyereket, a szomszédot, már nem az ő gondja – példázza a szakember.

A szövetségi elnök szerint pontosan ez a baj a hibrid típusokkal vagy ahogy a szakma mondja, dizájnerfajtákkal is, hogy a végeredmény ugyan aranyos, csak épp az állatok természete lesz kétséges.

 – A tenyésztés folyamata több évtizedes munka. A genetika ugyanis nem olyan egyszerű, hogy ha két különböző fajtatiszta kutyát keresztezünk, akkor azoknak a legjobb tulajdonságaik öröklődnek majd, sőt ezek az állatok nem lesznek hipoallergének, nem lesznek okosabbak és fésülhetőbbek sem. A dizájneregyedeket kizárólag egy dolog miatt alkották meg, ez pedig a piacképesség – húzza alá Korózs Gábor.

A labradoodle is népszerű hibrid fajta Fotó: Pexels

De honnan tudjuk, hogy megbízható helyről származnak a kutyák?

Árkossy Beatrix, a szövetség másik szakembere szerint számos árulkodó jele van annak, ha egy szaporítóval van dolgunk: 

az oltások megléte és a chip mellett van még valami, ami még ennél is fontosabb: a két szülő állat származási igazolása és ez alapján kiállított törzskönyve a kölyköknek.

– Ez olyan, mint az embereknél az anyakönyvi kivonat, egy tenyésztő ezzel tudja igazolni, hogy fajtatiszta kutyát ad el és a szakmai szempontok mentén születtek az általa kínált állatok. Az mindig árulkodó, ha nincs ilyen igazolás vagy nem mutatja meg, de ha mégis van, akkor is érdemes belenézni. Ha azt látjuk, hogy az első oszlopban nincs beírva egyetlen egy szűrés sem (például ilyen a könyök- és csípőízületi diszplázia, epilepszia vizsgálat), vagy kiállítási eredmény, és nem szerepel benne munkavizsga vagy karakterteszt, akkor már egyértelmű, hogy a kiskutyák szüleit soha senki nem látta, nem vizsgálta és előfordulhat beltenyésztés is, így jobb, ha távozunk – sorolja.

Álláspontja szerint a vásárlókat sokszor az is megtévesztheti, hogy a tenyésztők mellett egyes szaporítók is szép, rendezett körülményeket biztosítanak a kutyáknak, míg a szaporítók másik fele pedig eleve nem engedi látni, hogy milyen körülmények között tartja az állatokat, és általában mindig „pont arra jár”, ahol mi lakunk.

– Meneküljünk, ne vegyünk ebben részt, mert ez az a kereslet, ami életben tartja az etikátlan szaporítókat. Ezek a kiskutyák viszont teljesen éretlen idegrendszerűek, szociálisan fejletlenek, és biztosak lehetünk benne, hogy számtalan betegséget örököltek, ami az egész család életén nyomot hagy – tájékoztat.

Nemcsak mi teszünk fel kérdéseket, hanem a tenyésztő is

Egy szaporítót nem érdekli, hova kerülnek a kiskutyák, egyetlen dolog számít neki, hogy megkapja az állatért a pénzét. Ezzel ellentétben egy tenyésztőnek fontos, hogy az állat a megfelelő családhoz, emberhez kerüljön, ezért ne lepődjünk meg, ha néhány kérdést nekünk is feltesznek, mielőtt a vágyott kiskutyát hazavihetnénk. – A megszületett öt-hat kölyökből a hetek múlásával egy tenyésztő pontosan tudja, hogy milyen habitusúak lesznek a kutyák, hogy domináns, nyugodt, félénk lesz-e, és hogy a vásárló életébe melyik illik leginkább. Ezek apróságok, de segítenek, hogy aztán a következő tizenöt év valóban arról szóljon, aminek egy kutya-ember kapcsolatnak szólnia kell – összegzi Árkossy Beatrix.
 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)