Ahogyan azt már korábban a Magyar Nemzet is megírta, június másodikán hatodik alkalommal rendezték meg a zászlómenetet Budapesten, amelyen egy 1848 méter hosszú nemzeti lobogót vittek végig az Andrássy úton a Hősök teréig.
A pontosan 1848 méter hosszú zászló – a forradalomra és a szabadságharcra emlékezve – beborította az Andrássy út egyik felét, ezrek tartották kézben – ők, a zászlóvivők. A menet az Operaháztól indult, a Hősök terére tartva, ahol a csaknem két kilométer hosszúságú zászlóból – több kört megtéve – óriás kokárdát formáltak.
A rendezvény fővédnöke, vitéz Pákh Imre köszöntőjében hangsúlyozta, hogy nekünk, magyaroknak a magyar zászló a szabadságba vetett hit jelképe is. A Munkácsról származó műgyűjtő örömmel nyugtázta, hogy sokan az elcsatolt országrészekről érkeztek, ami azt mutatja, hogy
egy országot fel lehet darabolni, de egy nemzetet soha.
A példátlanul hosszú magyar trikolórt négyszáz méter hosszú kék színű székely zászló követte a sugárúton.
Ahogy a békemenetben az élen, úgy itt is az első sorban menetelt Fásy Ádám, aki elmondta, azért jött el, mert
a magyar zászló az összmagyarság nemzeti jelképe, összetartozásunk legfőbb szimbóluma.
Ebben a mai, zavaros világban pedig azt kell keresni, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt.
A főszervező, Szilágyi Ákos ennek jegyében a színpadra invitálta a főváros képviselőit, de üres maradt a pódium, mert senki nem mozdult a tömegből, hiába küldtek meghívót Karácsony Gergelyéknek. Meglehet persze az is, hogy Pákh Imre beszéde hallatán futottak el, aki arról beszélt, hogy próbáltak már mások a magyaroknak idegen zászlókat a kezükbe nyomni, és ma sem hagynak fel ezzel. De ahogyan a vörös lobogót is eldobtuk, úgy most a kék, vagy a sokszínű zászló sem kell nekünk.
A magyar zászló napja menetét már harmadik alkalommal erősítette a Vitézi Rend vitéz gróf Molnár-Gazsó János főkapitánnyal az élen.
