Az észszerűséget, a realitást mellőző elképzelések övezik a Balaton történetét – idézi fel a Somogy Vármegyei Hírportál cikke. Az ötletek közül elsőként Krieger Sámuel mérnök készítette el a 18. században a Balaton lecsapolási tervezetét, amely szerint a víz elvezetését követően csak egy kis csatorna vezetett volna végig a tó közepén, ezt használták volna hajózásra. Krieger Sámuel tervezetéhez megrajzolta a Balaton pontos térképét, amely egy kiváló munka, jól szemlélteti a tó 18. századi állapotát.
Termőföldet akartak a magyar tengerből
Krieger egyébként három tervet készített a Balaton és a Sió szabályozására: az első 11 ezer, a második 19 ezer, a harmadik már 130 ezer holdat vett volna el a Balatontól.
Krieger igencsak elgondolkodtató tervének oka az a termőföldéhség volt, amely a korszakot nagyban jellemezte, a Balaton így csak a Dráva–Duna vízi útszakasz egyik csatornája maradt volna.
A Krieger-féle elképzelés nem valósult meg a környékbeli birtokosok tiltakozásának hatására, de a későbbiekben is többször felmerült a feltöltési szándék, amit a tónál élők a 20. század elejére végérvényesen elutasítottak. A tó kiszárítása nem valósult meg, ám a vízszabályozás idővel megtörtént, racionális keretek között.
Atlantic City Magyarországon
A két háború között megélénkült a balatoni élet, így nem csoda, ha ekkortájt nagy álmokat szőttek a tó kapcsán.
Pogány Móric műépítész fürdővárosok kiépítését javasolta, egyenesen egy balatoni Atlantic City-t vizionált, azaz egy tengerparti világvárost festett le.
Tervében modern építményeket, gyógyépületeket, színházakat, stadionokat, hangárt, pálmaházakat, nagy épületcsoportokat, alagutakkal megközelíthető emeletes strandfürdőkabinokat álmodott meg. Mindemellett felhőkarcolókat, széles napsugaras sugárutakat képzelt el a Balaton mellé és Budapestre.
Híd vagy betonalagút?
1912 augusztusából származik az a híradás, miszerint a kormány azt tervezte, hogy Tihany és Szántód között hidat létesítsen a Balatonon, melynek a költségét hatmillió koronára tervezték. Akkoriban még nem indult el a rendszeres révközlekedés a két part között. A tervet hamarosan elvetették, az 1913-as cikkek komp elindítását javasolták egy miniszteri leiratról való tudósításban. Az 1960-as években azonban újból felmerült egy híd megépítésének a szándéka. Az elképzelés végül meghiúsult, de jött helyére egy még meredekebb terv. A Magyar Nemzet 1972-ben arról írt, hogy a Tihanyt Szántóddal összekötő híd a tájképet rontaná, különösképpen akkor, ha pillérekre épülne, márpedig ezt az 1200 méteres távolságot más módon nehéz lenne áthidalni.
A legkézenfekvőbb megoldásnak ígérkezett egy víz alatti betonalagút építése Tihany és Szántód között.
Az ötletet a korszak metróalagút-fúrásai adták, szerencsére végül levették a napirendről. Helyette észszerűbb megoldást választottak: új kompot állítottak szolgálatba a már meglévők mellé.
Szocialista Manhattan és kukoricamező
Pap János, Veszprém teljhatalmú szocialista ura – Brusznyai Árpád 1956-os forradalmár kivégeztetője – úgy gondolta, hogy Veszprémben egyfajta szocialista Manhattant hoz létre. Mindez nem csak terv maradt, hiszen a veszprémi 20 emeletes toronyházat tényleg megépítették. Szerencsére Pap nem talált támogatókat másik nagy elképzeléséhez, miszerint a Balaton helyére kukoricamezőt kellene telepíteni, pedig Kádár belső köréhez tartozott.
