Olasz kutatók megerősítették, hogy a Holdon olyan barlang nyílik a mélybe, amely akár állandó bázisnak is alkalmas lehet a későbbi asztronauták számára. A barlang nem messze található attól a helytől, ahol ötvenöt éve Neil Armstrong és Buzz Aldrin landolt a Holdon.
A Holdon eddig felfedezett legnagyobb, mintegy száz méter mély és száz méter átmérőjű üreg a felszín alatt folytatódhat, és alkalmas lehet későbbi expedíciók lakóhelyéül – számolt be a felfedezésről a Trentói Egyetem két tudósa, Leonardo Carrer és Lorenzo Bruzzone a Nature Astronomy folyóiratban.
Az ilyen helyek természetes menedékként szolgálhatnának az űrhajósok számára, megvédve őket a kozmikus sugárzástól és a napsugárzástól, valamint a mikrometeoritok becsapódásától.
A kutatók emlékeztettek: tulajdonképpen a földi élet is a barlangokban kezdődött, tehát logikus, hogy az emberek a Holdon is élhetnek bennük.
A barlang a Nyugalom Tengerének nevezett régióban, az Apollo–11 leszállóhelyétől mintegy 400 kilométerre található.
A NASA holdkutató űrszondája, az LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) radarjától kapott adatokat elemző kutatók az eredményeiket a Földön található hasonló barlangokkal vetették össze. A radaradatok csak az üreg alján nyíló felszín alatti barlang kezdeti szakaszát mutatták, de a kutatók szerint a barlang legkevesebb negyven méter széles és több tíz méter hosszú, vagy még annál is hosszabb lehet. A kutatók talajradarokkal, kamerákkal és robotokkal akarják feltérképezni a barlang további részeit.
A Hold felszínén felfedezett gödrök többsége ősi lávamezőkön található, de a kutatók szerint néhány a Hold déli pólusán is lehet, ahol még ebben az évtizedben a NASA újabb űrhajósai szállhatnak le.
A Hold örökké árnyékos kráterei a feltételezések szerint jeget őrizhetnek, amely ivóvizet és rakétahajtóanyagot biztosíthat az űrhajósoknak.
A tudósok mintegy ötven éve állapították meg, hogy barlangok lehetnek a Holdon. Aztán 2010-ben az LRO-nak sikerült képeket készítenie a gödrökről, amelyek a tudósok szerint barlangok bejáratai lehetnek. A mélységüket azonban eddig nem tudták megállapítani, mint ahogy azt sem, hogy beomlottak-e. A külső hatásoktól megkímélt barlangok belsejében lévő kőzetek és egyéb anyagok vizsgálata hozzájárulhat, hogy a tudósok jobban megértsék a Hold fejlődését, különösen az egykori vulkanikus tevékenységet.
