Az Angyalföld téri túszdráma két jelentős pillanatában is véletlenül pont a helyszín közelében tartózkodott az egyik szemtanú. Az általános iskola harmadik osztályába készült 1991 nyarán, amikor egy augusztus végi napon a nővérével Debrecen belvárosába indultak. Akkoriban a Tócóskertben laktak, és a buszmegállóba menet arra lettek figyelmesek, hogy hatalmas tömeg gyűlt össze az Angyalföld téren. Mindenki az egyik erkélyt nézte, ahol időnként megjelent egy férfi, aki nem volt egyedül – vele volt egy gyermek is, akit többször kilógatott a hatodikról. Mielőtt folytatták az utukat a belvárosba, a járókelőktől annyit tudtak meg, hogy valaki túszul ejtett egy kisfiút.
Forrás: Napló-archív
Az 1991. augusztus 28-án megjelent Hajdú-Bihari Napló szerint az előző napon délelőtt 10 órakor érkezett a rendőrséghez a bejelentés, hogy
egy férfi elrabolt egy 4 éves kisfiút, és a megölésével fenyegetőzött, ha nem láthatja a saját gyermekét és a feleségét.
Az elrabolt kisfiú édesanyja arról számolt be, hogy Jánoska vele volt, amikor az Angyalföld tér 15. lépcsőházát mosta fel: ekkor egy férfi odalépett a gyermekhez egy zacskó cukorral, majd fél kézzel felkapta, kést szegezett Jánoska torkához, és felszaladt vele a hatodik emeleti lakásába.
Mint ahogy az a lapból kiderült, az elkövető Zatout Djamel, az akkor 30 éves algériai fiatalember pár évvel korábban települt Magyarországra, ahol megnősült, azonban a házassága megromlott. Jánoska elrablásakor már két hete könnyű testi sértés miatt folyt ellene eljárás, összetűzésbe került az anyósáékkal is, a felesége pedig beadta a válópert és elköltözött a gyermekükkel együtt.
Órákig tartott a túsztárgyalás
A tudósításban azt olvashattuk, hogy
amíg a helyi rendőrség Djamel családját kereste, Budapestről nem sokkal dél előtt helikopterrel elindult a különleges alakulat az Angyalföld térre, ahova addigra már a debreceni terrorelhárítók is kivonultak.
A riport szerint délután egy órakor érkezett meg Nagymacsról Djamel felesége és gyereke a tócóskerti lakáshoz, ahol az ajtón keresztül próbáltak egyezkedni a felek – sikertelenül.
Forrás: Napló-archív
Mint azt a beszámolóban írták, innentől fordultak drámaira az események:
Megérkeztek a félelmetes külsejű pesti kommandósok, és elhelyezkedtek a szomszédos lakásokban. Fél háromkor fölsikolt a többszáznyi ember. Djamel kivitte az erkélyre a gyermeket, s a levegőbe lógatva fenyegetőzött. Hol ki, hol be. Míg végül ráült az erkély csőkorlátjara, ölében a kisfiúval.
A Napló arról cikkezett, hogy az erkélyre lépést követően még két órán keresztül alkudozott Djamel a rendőrséggel és a feleségével, miközben a kommandósok és a mesterlövészek felkészülten várakoztak. Az elkövető végül azt kérte, hogy cseréljék ki a túszul ejtett Jánoskát a saját gyermekére, és miután ezt a felek elfogadták, Djamel fél öt után két perccel belépett az erkélyről. – A szomszéd erkélyről abban a pillanatban kommandósok ugranak át, a tömeg tapsol, ujjong az örömtől. A dráma lezárult, az elrabolt kisfiú egészséges – ismertette a sajtó az akció végét.
A másnapi újság a címlapján azt a fényképet hozta le, amikor Djamel beszállt a rendőrautóba; a képaláírás szerint csak az eset lezárása után egy órával tudták elszállítani, mert az ezres nagyságrendű tömeg nem akart oszlani az épület elől.
Forrás: Napló-archív
A túszdráma áldozatát egészségesnek találták
– Testileg és lelkileg egészséges, nincs megfélemlített állapotban, s a vizsgálat után hazaengedtük – válaszolta az eset után a Napló megkeresésére Oláh Éva, a Debreceni Orvostudományi Egyetem orvosa, aki az országos visszhangot kiváltó terrorcselekményt követően megvizsgálta Jánoskát. A napilap 1991. augusztus 29-i számában azt közölte, hogy a vizsgálatkor a kisfiú jó hangulatban volt, az édesanyjával játszadozott. – Az orvosi kérdésekre egyszer azt válaszolta, hogy bántotta a terrorista, újabb kérdésre felelve viszont tagadta azt, egészségi állapota azonban egyértelműen arra utalt, hogy
nem történt bántalmazás – írták.
Forrás: Napló-archív
A Naplóban azt írták, hogy Djamelt az események után nem tudták kihallgatni, mert altató-nyugtató hatású injekciót kapott, másnap viszont beismerte: a tervezgetés szintjén odáig jutott, hogy a gyermekét magához veszi és egyedül fölneveli, mert az édesanyja nem az arab normáknak megfelelően élt. A tudósításból az derült ki, hogy a túszejtő elismerte felelősségét, részletesen azonban egyelőre nem volt hajlandó beszélni a tettéről, mert szerette volna megvárni, hogy először ülepedjenek le benne a történtek.
A túszejtőt végül elítélték
Zatout Djamel ügyének a tárgyalásával akkor a Népszabadság is foglalkozott. A rettegés még nem múlt el címmel adtak hírt róla, hogy 1992. január 7-én megkezdődött a terrorcselekménnyel, könnyű és súlyos testi sértéssel vádolt férfi pere a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon. A cikkben arról is írtak, hogy
az Angyalföld téri túszejtő az előzetes letartóztatásában kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, valamint a tárgyalás előtt a beszélőn egy olló szárával szurkálta meg a feleségét. A kihallgatáson Djamel azt állította, hogy a nő vitte be az ollót, míg a feleség azt mondta, az olló már eredetileg is a férjénél volt, aki az olló másik szárát használta az egyik öngyilkossági kísérletéhez.
– A harminc esztendős férfi halmazati büntetésként hat év fegyházban letöltendő szabadságvesztést kapott, büntetése letöltése után pedig, mint nemkívánatos személynek, el kell hagynia a Magyar Köztársaság területét. A bíróság Zatout Djamelt egy rendbeli terrorcselekménnyel elkövetett bűntettben, egy rendbeli súlyos testi sértésben, egy rendbeli súlyos testi sértés kísérletében, egy rendbeli könnyű testi sértésben és egy rendbeli magánlaksértés kísérletében találta bűnösnek – számolt be végül a kiszabott ítéletről a Hajdú-bihari Napló 1992. január 10-i számában.
A Haon teljes cikke ide kattintva érhető el.
