A hatodik emeletről lógatta ki a kisfiút a gyilkossággal fenyegetőző túszejtő

Soha nem tapasztalt, megrázó drámát élt át Debrecen. A halál szele a Tócóskert házai között süvített, habot vertek a félelem és a gyűlölet hullámai – így írt a korabeli Napló az 1991. augusztus 27-én történt Angyalföld téri túszdráma másnapján. Az évforduló alkalmából tekint vissza a Hajdú-Bihar vármegyei hírportál, a Haon a 33 évvel ezelőtti eseményekre.

Forrás: HAON

A túszejtő felesége a gyermekükkel a kezében az ajtón kívül próbált egyezkedni.
Forrás: Napló-archív

Mint azt a beszámolóban írták, innentől fordultak drámaira az események:

Megérkeztek a félelmetes külsejű pesti kommandósok, és elhelyezkedtek a szomszédos lakásokban. Fél háromkor fölsikolt a többszáznyi ember. Djamel kivitte az erkélyre a gyermeket, s a levegőbe lógatva fenyegetőzött. Hol ki, hol be. Míg végül ráült az erkély csőkorlátjara, ölében a kisfiúval. 

A Napló arról cikkezett, hogy az erkélyre lépést követően még két órán keresztül alkudozott Djamel a rendőrséggel és a feleségével, miközben a kommandósok és a mesterlövészek felkészülten várakoztak. Az elkövető végül azt kérte, hogy cseréljék ki a túszul ejtett Jánoskát a saját gyermekére, és miután ezt a felek elfogadták, Djamel fél öt után két perccel belépett az erkélyről. – A szomszéd erkélyről abban a pillanatban kommandósok ugranak át, a tömeg tapsol, ujjong az örömtől. A dráma lezárult, az elrabolt kisfiú egészséges – ismertette a sajtó az akció végét.

A másnapi újság a címlapján azt a fényképet hozta le, amikor Djamel beszállt a rendőrautóba; a képaláírás szerint csak az eset lezárása után egy órával tudták elszállítani, mert az ezres nagyságrendű tömeg nem akart oszlani az épület elől.

A tömeg miatt egy órába telt, amíg el tudták szállítani az elkövetőt.
Forrás: Napló-archív

A túszdráma áldozatát egészségesnek találták

– Testileg és lelkileg egészséges, nincs megfélemlített állapotban, s a vizsgálat után hazaengedtük – válaszolta az eset után a Napló megkeresésére Oláh Éva, a Debreceni Orvostudományi Egyetem orvosa, aki az országos visszhangot kiváltó terrorcselekményt követően megvizsgálta Jánoskát. A napilap 1991. augusztus 29-i számában azt közölte, hogy a vizsgálatkor a kisfiú jó hangulatban volt, az édesanyjával játszadozott. – Az orvosi kérdésekre egyszer azt válaszolta, hogy bántotta a terrorista, újabb kérdésre felelve viszont tagadta azt, egészségi állapota azonban egyértelműen arra utalt, hogy 
nem történt bántalmazás – írták.

Jánoska és édesanyja a szabadulás pillanatában.
Forrás:  Napló-archív

A Naplóban azt írták, hogy Djamelt az események után nem tudták kihallgatni, mert altató-nyugtató hatású injekciót kapott, másnap viszont beismerte: a tervezgetés szintjén odáig jutott, hogy a gyermekét magához veszi és egyedül fölneveli, mert az édesanyja nem az arab normáknak megfelelően élt. A tudósításból az derült ki, hogy a túszejtő elismerte felelősségét, részletesen azonban egyelőre nem volt hajlandó beszélni a tettéről, mert szerette volna megvárni, hogy először ülepedjenek le benne a történtek.

A túszejtőt végül elítélték

Zatout Djamel ügyének a tárgyalásával akkor a Népszabadság is foglalkozott. A rettegés még nem múlt el címmel adtak hírt róla, hogy 1992. január 7-én megkezdődött a terrorcselekménnyel, könnyű és súlyos testi sértéssel vádolt férfi pere a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon. A cikkben arról is írtak, hogy

az Angyalföld téri túszejtő az előzetes letartóztatásában kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, valamint a tárgyalás előtt a beszélőn egy olló szárával szurkálta meg a feleségét. A kihallgatáson Djamel azt állította, hogy a nő vitte be az ollót, míg a feleség azt mondta, az olló már eredetileg is a férjénél volt, aki az olló másik szárát használta az egyik öngyilkossági kísérletéhez.

– A harminc esztendős férfi halmazati büntetésként hat év fegyházban letöltendő szabadságvesztést kapott, büntetése letöltése után pedig, mint nemkívánatos személynek, el kell hagynia a Magyar Köztársaság területét. A bíróság Zatout Djamelt egy rendbeli terrorcselekménnyel elkövetett bűntettben, egy rendbeli súlyos testi sértésben, egy rendbeli súlyos testi sértés kísérletében, egy rendbeli könnyű testi sértésben és egy rendbeli magánlaksértés kísérletében találta bűnösnek – számolt be végül a kiszabott ítéletről a Hajdú-bihari Napló 1992. január 10-i számában.

A Haon teljes cikke ide kattintva érhető el.