Az államtitkár fontosnak nevezte, hogy a vízkárelhárítás mellett a fenntartható készletgazdálkodás is kiemelt figyelmet kapjon. – Eddig az volt a fókuszban, hogy védjük meg a lakosságot, a vagyonunkat az árvíztől. Ebben a tekintetben hihetetlen fejlődés történt az elmúlt években, ugyanis nagyságrendileg 450 milliárd forintot fordított az állam hazai és uniós forrásból arra, hogy ezt a fajta képességet erősítse – közölte.
Úgy értékelte, hogy nagyszerű eredményeket értek el: árvízvédelmi rendszerünk soha nem látott mértékben fejlődött, gondoljunk csak a hét Tisza menti árvízcsúcs csökkentő tározóra vagy a Felső-Tisza árvízvédelmi rendszerére, és nem csak a nagyobb folyóink árvizeire kell felkészülnünk, a mellékfolyóinkon való védekezés, a klímaváltozás következtében, szintén évről évre egyre nagyobb kihívást jelent, szerencsére védelmi képességünk itt is sokat fejlődött. Szerinte jó példa erre a szentgotthárdi árapasztó vápa, illetve egy mederszelvény-bővítés, amivel el lehetett érni azt, hogy az emberek a piacon veszélyérzet nélkül vásárolnak, miközben a fejük felett folyik el a megduzzadt Rába, ez is elképesztő technikai fejlesztéseket igényel, de megéri.
– A magyar vízügy már többször is kiválóan vizsgázott a nehéz helyzetekben, mindig magas színvonalon teljesít, és a világ élvonalában van
– fogalmazott.
Kifejtette, hogy a magyar vízügyi szakemberek felkészültek, naprakész gyakorlati tudással rendelkeznek, amellyel az elmúlt évek embert és szakmát próbáló vészhelyzeteit kezelni tudták. – A vízgazdálkodásban az egyik legfontosabb, hogy pontosan tudjuk, mennyi vízkészletünk, felszíni és az alatti vizünk van. A klímaváltozás új kihívások elé állít mindannyiunkat. A csökkenő készletek pótlása, vizeink jobb visszatartása érdekében az élére álltunk a Vizet a tájba program megvalósításának – mondta.
Teljes a lakosság ellátottsága
V. Németh Zsolt közölte, hogy az elmúlt évek energiaár-robbanása rávilágított arra is, hogy felül kell vizsgálnunk az energiafaló rendszereinket. – Hihetetlen energiákkal juttatják el bizonyos szolgáltatók az ivóvizet a fogyasztóhoz, vagy gondoljunk a hatalmas belvízi szivattyúrendszerünkre, a vízkormányzási létesítményeinkre, amelyekkel visszatartjuk és a földekre juttatjuk a vizet, miközben a vízerőben, a víz hőmérsékletében vagy akár a szennyvízben rejlő energiatartalékunkat nem használjuk ki hatékonyan – mondta.
– Az elmúlt évtizedben ezermilliárd forintot költöttek a hálózat fejlesztésére, amelynek része volt a szennyvíztelepek fejlesztése is. Az uniós csatlakozásunkkor 365 településen nem volt megfelelő az ivóvíz minősége, most kilenc ilyen település van. Amíg az ivóvíz tekintetében szinte százszázalékos a lakosság ellátása hosszú ideje, addig ez a szám 86 százalék a horvátoknál és 74 százalék a románoknál
– tette hozzá.
– Ugyanakkor a meglévő infrastruktúra szinten tartása, megújítása nem kapott kellő figyelmet. A következő időszakban ez kerül majd fókuszba. Ami még nagyon fontos, hogy 400 szervezet volt 2010-ben hazánkban, amely az ivóvíz- és csatornaszolgáltatásokat látott el, ezt mára 36-ra csökkentettük, amelyek fele állami tulajdonban van. Ezek hatékony koordinációja érdekében létrehoztuk az ország negyedik legnagyobb állami cégét, a Nemzeti Vízműveket, így a lakosság felének már állami cég szolgáltat – fogalmazott az államtitkár.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Lakatos Péter)