Csak az fél az újraszámlálástól, akinek takargatnivalója van

A tanú című film egyik legemlékezetesebb jelenetét idézte fel az Alkotmánybíróság új elnöke, amikor Karácsony Gergely újraválasztással kapcsolatos véleményéről kérdeztük. Juhász Imre szerint a történtek fényében a főpolgármester nyugodtan elnézést is kérhetne. A taláros testület nyáron megválasztott vezetője a 2006-os rendőrterror kivizsgálásáról, a politika felelősségéről és arról is beszélt, miként készülnek arra, hogy az Alkotmánybíróság hamarosan 35 éves lesz.

Fotó: Kurucz Árpád

– Miután februárban a korábbi elnököt, Sulyok Tamást államfővé választotta az Ország­gyűlés, a sajtóban – szokott módon – találgatások indultak arról, ki lesz az új vezető. Megannyi név megjelent, szinte csak egy nem: az öné. Váratlanul érte a felkérés?
– Amikor ifjú tanársegédként munkába álltam, még nem is létezett hazánkban alkotmánybíráskodás, így nem mondhatom, hogy ez volt a gyermekkori álmom. Az Alkotmánybíróság (AB) elnökének lenni, úgy hiszem, a jogászszakma csúcsa, olyan feladat, amely egész embert kíván. Megtisztelő, hogy rám esett a választás. Megjegyzem: az alkotmánybírói mandátum tizenkét évre szól, az enyém jövőre jár le. A tisztségem végéhez közeledve nemigen számítottam rá, hogy ha csak szűk tíz hónapra is, de vezethetem a testületet.

– Rövid elnöki időszak, kevés terv?
– Szó sincs erről, ugyanakkor az első néhány nap nem a tervezgetésé volt. Június 11-én, vagyis két nappal az európai parlamenti és az önkormányzati voksolás után választott meg elnöknek az Országgyűlés. A választási ügyekben, a jogorvoslatok kapcsán fontos szerepe van az Alkotmánybíróságnak, ráadásul a határidők meglehetősen rövidek. Tehát a működőképességre és a hatékonyságra kellett elsőként gondolnom. Csak ezt követhette az AB helyzetének felmérése és a tervezés. Ebben éppúgy nagy segítségemre volt az elmúlt tizenegy évben felhalmozódott tapasztalat, mint a régi munkatársaim tenni akarása.

– Időzzünk el egy kicsit a főpolgármester-választásnál – lényegében ezt tette a magyar igazgatás és igazságszolgáltatás is. A választás napján hajnalig kellett várni az eredményre, majd előbb átnézték az érvénytelen budapesti szavazatokat, később újraszámolták az összes voksot. Utóbbit a Kúria rendelte el az AB határozata alapján. Egyes vélemények szerint a helyzet kusza volt, s csorbította a jogállamiságba vetett választói hitet. Ezt ön is így látja?
– Kezdjük az újraszámlálás ügyével! Magam is voltam sok-sok évvel ezelőtt szavazatszámláló, tudom, milyen éjszakába nyúlóan számolni, ellenőrizni, adminisztrálni. Az ember a nap végére elfárad, előfordulhat, hogy néhány szavazólap másik kupacba kerül. De erre van a jogorvoslat, illetve ennek egyik lehetséges következménye, az újraszámlálás is: a hiba kijavítására, a jogsérelem orvoslására. Ez nem sérti a jogállamiságot, ugyanis ez a jogállami működés. Az állam szabályozott keretek között garantálja minden érintettnek a sérelmesnek vélt döntés felülvizsgálatát. Ráadásul ez a választási eljárásban meglehetősen szoros határidők mellett történik meg. 

Nem tudom, miért idegenkednek egyesek az újraszámlálástól, ennél kevés demokratikusabb dolog van választáskor a jogorvoslatok következményei között. Egy megismételt szavazás például több aggályt is felvethet: nem ugyanazok a választópolgárok vesznek részt rajta, mi lesz a korábbi szavazatokkal, az új voksolásig befolyásolhatják a választókat, és így tovább. Nekem régóta az a szilárd meggyőződésem, hogy csak az fél az újraszámlálástól, akinek valami takargatnivalója van.

Juhász Imre: Karácsony bocsánatot kérhetne, mert feleslegesen vagdalkozott (Fotó: Kurucz Árpád)

– Ha már említette a határidőket, az AB betartotta a sajátjait?
– Természetesen igen. Mostani tapasztala­taink alapján egyébként úgy vélem, a választási eljárásban alkalmazott jogorvoslati határidőket érdemes lehet alaposabban áttekinteniük a jogalkotóknak. Említek egy példát. Amikor a Kúria döntését vizsgáltuk, az érvényes szavazatok újraszámlálása mellett még annak az elvi lehetősége is fennállt, hogy új főpolgármester-választást tartsanak Budapesten. A döntésre július 8-ig, hétfőig volt időnk, viszont ha csak hétfőn ülünk össze, az újraválasztást eredményező határozatot gyakorlatilag nem hozhattuk volna meg, mert az új választáshoz kapcsolódó határidő vasárnap lejárt. Vagyis könnyen előállhatott volna az a helyzet, hogy minden szereplő, a választási bizottság, a bíróság és az AB is törvényes határidőn belül határoz, összességében mégis kicsúsztunk volna egy fontos demokratikus lehetőség határidejéből. A kétségeket elkerülendő pénteken, július 5-én döntést hoztunk.

– Karácsony Gergely kételyeit ugyanakkor mintha nemigen sikerült volna eltüntetni. Találkozott a városvezető nyilatkozataival?
– Arra gondol, amikor a főpolgármester pél­dául politikai komisszárnak nevezte az alkotmánybírókat?

– Arra. Vagy amikor olyan politikai testületként írta le az AB-t, amelytől jogállami megoldás nem remélhető. Nyilatkozatai alapján a főpolgármesternek az lehetett a gyanúja: csupán amiatt számoltatták újra a szavazatokat, hogy ne ő nyerjen.

Az újraszámlálással kapcsolatban már kifejtettem gondolataimat. Ami a főpolgármester úr idevágó, AB-t becsmérlő nyilatkozatait illeti, a jelek szerint Karácsony Gergely úgy volt ezzel az üggyel, mint Virág elvtárs A tanú című filmben: előbb volt meg nála az ítélet, mint hogy megtartották volna a bírósági tárgyalást.

De csak ismételni tudom magam, a különböző jogorvoslatok a jogállamiság elengedhetetlen alkotóelemei. A folyamat végén Karácsony Gergelytől senki nem vett el semmit, igazából jól is járt. Az első, részleges újraszámolás után 41 szavazattal nyert, a jogerős eredmény viszont majdnem háromszáz voks előnyt mutat a javára. Az újraszámlálás a politikai szereplők és a választópolgárok számára is egyértelműsítette, hogy Karácsony Gergely nyert, senkiben nem maradhatott kétely a legitimitását illetően. Ennek okán pedig nyugodtan elnézést kérhetne általánosságban meg azért is, hogy alaptalanul és feleslegesen vagdalkozott.

– Nem Karácsony az egyetlen olyan ellenzéki szereplő, aki politikai szervezetként hivatkozik az AB-re. Nincs szükség a szakmai renomé helyreállítására?
– A politikai értékítélet – legyen bármilyen fájó vagy igazságtalan – mégiscsak politikai. Így is kell viszonyulni hozzá. A szakmaiság a testületben garantált, az Alkotmánybíróság előtt, ha egyáltalán ismertté válik, nem számít a panasztevő politikai hovatartozása. Azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy egyesek politikai képzelőereje erősebb a kelleténél. Egy mozzanatra azonban szeretnék kitérni. A társadalom talán hozzászokott ahhoz, hogy a politikus – kis túlzással – azt mond, amit akar. Azon azonban érdemes lenne minden közszereplőnek elgondolkodnia, hogy az AB a magyar államszervezet és az állami működés része. Hasonlóképpen, mint a főpolgármester vagy egy parlamenti párt vezetője. 

Ha az egyik ilyen résztvevő megpróbálja kirekeszteni az elfogadhatók köréből a másikat, lényegében a demokratikus jogállamot ássa alá. Ráadásul szükségképpen unfair, egyirányú üzengetéssé fajul az egész.

– Mennyiben tisztességtelen ez? Aki a köz ügyeinek intézésében részt vesz, nem lepődhet meg rajta, ha nyilvánosan megítélik.
– Igen ám, csakhogy mi legtöbbször még csak fel sem vehetjük a kesztyűt, hiszen az AB nem lehet a politikai adok-kapok része. Akadnak persze olyan alkalmak, mint ez az interjú is, amikor az elnöknek lehetősége nyílik az Alkotmánybíróságról kialakított kép árnyalására. De a felállás általában egyoldalú, pedig elhiheti, hogy alkotmánybíró társaimnak és nekem is van személyes véleményünk az országban-világban történtekről, a politikai szférát is beleértve.

„Az erőszak nem lehet a politikai nézeteltérések megoldásának eszköze” (Fotó: Kurucz Árpád)

– Még egy témakör erejéig maradjunk a jogállamiságnál: a 2006-os rendőrterror idején, Gyurcsány Ferenc kormányzása idején, ha átmenetileg is, de megszűnt idehaza a jogállam? Az akkori eseményeket jól ismerheti, hiszen részt vett a történések körülményeit feltáró Civil Jogász Bizottságban.
– Látja, pont erről van szó. Ha politikus lennék, azt mondhatnám: igen, a jogállam elvárásai jó ideig nem érvényesültek, az állam, a közhatalom ebből a szempontból akkor megbukott. De a szakmai megközelítés ennél árnyaltabb. Tény, hogy a rendőri fellépés tömeges jogsértéseket eredményezett, és az is, hogy a bíróság első fokon legtöbbször elrendelte az utcáról összegyűjtött emberek letartóztatását. Sokszor többnapos ruhában, koszosan, véresen léptek a tárgyalóterembe az emberek, és a bíró csak annyit nézett, hogy a jelentésben a rendőrök leírták: az illető követ dobott feléjük. De másodfokon a legtöbb érintettet szabadon engedték, s bár tartott velük szemben az eljárás, de már emberhez és a jogállami feltételekhez méltó módon védekezhettek. Utóbb majd mindegyiküket felmentették. Ez persze nem teszi semmissé az elszenvedett megaláztatást, különösen nem a testi-lelki sérülést, ahogy azt sem, hogy a rendőrtámadás miatt többségében elmaradt a felelősségre vonás. Egy tanári hasonlattal élve: a jogállami működés végül kijavította az elégtelen témazáró dolgozatokat, a bukás így elmaradt, bár kétségtelen, hogy közel volt.

– Majd húsz évvel az események után miben látja a Civil Jogász Bizottság munkájának jelentőségét?
– Azt hiszem, eleve formabontó és újszerű dolog volt, hogy a bizottság megalakult. 

Addig az egyéni jogvédelemről úgy vélekedett a hazai nyilvánosság, hogy az kizárólag baloldali, liberális alapállású, vagyis egy irányba elkötelezett tevékenység lehet. Pedig konzervatív értékrenddel is el lehet és el is kell végezni a munkát. 

Erről film is készült Civil jelentés címmel. Mindenkinek ajánlom, ha halványulnának 2006-os emlékei, és talán néhányan az akkortájt született fiatalok közül is megnézhetnék.

– Felteszem, sok emléket gyűjtött abban az időben.
– Országjárásunk megmutatta, mekkora az igény a társadalomban a tényfeltáró munkára. Feledhetetlen az a szeretet, amellyel a világ magyarságának hasonlóan gondolkodó része felénk fordult, Székelyudvarhelytől Torontóig. 

A legmaradandóbb, egyben a legmegrendítőbb az volt, mikor végighallgattuk az áldozatok személyes történeteit. Legtöbbjük nagy elszántsággal ült le velünk, ám amikor az átélt eseményekről meséltek, például arról, hogyan térdeltették őket a rendőrök a Magyar Rádió udvarán, miként kínozták őket lelkileg és sokszor testileg is, a legkeményebbek szeme is könnybe lábadt. Olyan traumát szenvedtek el, ami egész életükre velük marad. Jó ideje túlléptünk azon a korszakon, amikor bikacsökkel intézték el az emberek a konfliktusaikat.

Itt azonban nem kocsmai verekedésről volt szó, a bikacsök pedig a fegyveres hatalom egyes képvise­lőinek részéről érkezett, például vipera és vadászfegyver formájában. Az, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő, az állam fő felelőssége, de megvan a maguk felelőssége a politikusoknak is. Az erőszak nem lehet a politikai nézeteltérések megoldásának eszköze.

– Beszélgetésünket elnöki mandátumának terveivel kezdtük. Kissé elkanyarodtunk.
– Mint említettem, a legfontosabb feladatom a működőképesség garantálása és a hatékonyság megtartása. Utóbbi a szakmai színvonal megőrzését, lehetőség szerinti emelését is magában foglalja. Ezt a célt is szolgálja az a kezdeményezésem, hogy az AB egykori tagjai a korábbinál könnyebben és rendszeres jelleggel találkozhassanak az elnökkel, a hivatalban lévő alkotmánybírákkal. Az eszmecserék a szakmai párbeszéd megfelelő fórumai lehetnek. Emellett méltóképpen szeretnénk megemlékezni arról, hogy a magyar Alkotmánybíróság hamarosan 35 éves lesz. Ennek pontos dátumát – azzal együtt, hogy az akkor hatályos törvény szerint működésének megkezdése 1990. január 1. – több, fontos stáció is kijelölhetné, mivel 1989 végétől 1990 júniusáig lépcsőzetesen érte el az üzemi működéséhez szükséges létszámot és szervezettséget. Rendezvényeinket ehhez az időszakhoz igazítjuk.