A Szent Jobb hazánk nemzeti és egyben egyházi ereklyéje, Szent István természetesen mumifikálódott jobb keze. Augusztus 20. alkalmából az Architextura blog bemutatta a Szent Jobb útjait és a hozzá kötődő építészeti alkotásokat.
Székesfehérvári bazilika
Szent Istvánt 1038. augusztus 15-én bekövetkezett halála után, augusztus 20-án temették el az általa alapított székesfehérvári bazilikában, egy római eredetű fehérmárvány szarkofágba.
A sírláda a templom főhajójának közepén állt egészen 1083-ig, a király szentté avatásáig. Az avatási ceremónia része volt a sír felnyitása az akkori uralkodó, Szent László jelenlétében, ekkor azonban csoda történt: a holttest több része mumifikálódva szinte teljes épségben megmaradt.
Szentjobb, Bihar vármegye
Ezután Szent László kedvenc városa, Nagyvárad mellett kolostort alapított az Szent Jobb őrzésére. A kolostor körül kialakult település az ereklyéről vette fel a Szentjobb nevet. Korabeli ábrázolásokon az ereklye nem csupán kézfejként szerepel, hanem a teljes kar látható például a kolostor pecsétjén is.
A karcsontokat Nagy Lajos lengyel királlyá koronázása alkalmából Krakkóba vitette, ahol egészen a második világháborúig őrizék, azonban ekkor nyoma veszett. Mindenesetre a névadó kézereklyét itt őrizték egészen a török betörésekig, amelyek a hatalmas rendházat is romba döntötték. Ma csak alapfalai vannak az óriási együttesnek, amit a XVIII. században egyébként újraalapítottak és újjáépítettek, a Szent Jobb azonban ekkor már egészen máshol volt.
Dubrovnik (Raguza), domonkos kolostor
A török hódoltság utáni zűrzavarban a Szent Jobbot állítólag a Váradot és környékét feldúló törökök magukkal hurcolták, majd kereskedőkön keresztül került Dubrovnik, történelmi nevén Raguza domonkos kolostorába. A kincsnek 1590-ben ereklyetartót készítettek, majd 1618-ban hivatalosan is leltárba vették.
Itt őrizték Szent István koponyaereklyéjével együtt, majd az ereklyék egészen a XVIII. század hatvanas évtizedéig szinte teljesen kikerültek a magyar köztudatból, ekkor viszont tulajdonképpen Mária Terézia politikai manővereinek eszközévé váltak:
a királynő ekkor tudatosan törekedett a Szent István-kultusz kiépítésére, természetesen úgy, hogy mindezzel együtt magát az államalapító méltó utódjaként, nagy magyar uralkodóként mutassa.
Állami ünneppé nyilvánította augusztus 20-át, 1764-ben megalapította a Szent István Lovagrendet, aminek utódkitüntetése máig az egyik legnagyobb magyar állami díj. Emellett püspökséget alapított Székesfehérvárott és felkutatta a király ereklyéit. Így került ismét előtérbe Raguza, illetve a Szent Jobb. Mária Terézia így hosszas diplomáciai tárgyalásokat folytatott a Raguzai Köztársasággal, melynek eredményeképpen 1769-ben a koponyaereklye, majd 1771-ben a Szent Jobb is visszatérhetett Magyarországra.
Budai Várpalota
A visszaszerzett ereklyét 1771 áprilisában először Bécsbe vitték, majd onnan Budára szállították. Először augusztus 20-án hatalmas körmeneten mutatták be, ez volt az első Szent István-napi állami ünnepség. A Szent Jobb, majd pár évvel később a Szent Korona Budára való visszatérése jelentősen hozzájárult, hogy a város visszaszerezze a fővárosi rangot Pozsonytól, illetve Bécstől.
A Szent Jobbnak külön kápolnát építettek a budavári vártemplom mellé, a bécsi udvari építész, Franz Anton Hillebrandt tervei szerint. Az udvar falai mögé rejtett épület egészen a XIX. század végéig sértetlenül állt, viszont ekkor Hauszmann Alajos a tervezett főlépcsőház elhelyezése érdekében lebontatta.
A kápolnára mint az ereklye őrzési helyére továbbra is szükség volt, ezért egy új, jóval kisebb kápolna épült szinte ugyanott, közel a Mátyás-kúthoz. A kápolna ma is látható, bár nem Budán, hanem Balatonalmádiban.
A második világháborús ostrom idején a felső szintekről ráomlott a törmelék, ami egyben meg is védte a károsodástól. Az 1950-es években zajló újjáépítési munkák szinte teljesen felszámolták a palota eredeti térszerkezetét, így a vártemplomot is. Hasonló sorsra jutott volna a kápolna is, viszont az építkezésen dolgozó Bicskei Karle János festőművész és Pintér Sándor almádi plébános gyakorlatilag kicsempészték, kimenekítették a kápolnát, majd a balatoni város temploma mellett újra felépítették.
Aranyvonat
A Szent Jobb történetének különleges epizódja az 1938-as országos körút. A szent király halálának 1000. évfordulóján nagyszabású ünnepségsorozatot rendeztek, többek között ekkor tartották az eucharisztikus világkongresszust, valamint hatalmas építkezések és régészeti feltárások kezdődtek Székesfehérvárott, Esztergomban és Visegrádon.
Az ünnepségek része volt a Szent Jobb országos körútja, aminek alkalmából egy különleges, art deco jellegű vasúti kocsit építettek. A kocsi az egész országban körbejárt, kifejezetten azért, hogy erősítse és lelkesítse az elmúlt évtizedekben meggyötört nemzetet.
A különleges művészeti és közlekedési alkotást a háborús járműhiány miatt szétszerelték, az alvázat hadi célra újból felhasználták. A felépítmény sorsa ismeretlen, az utolsó adatok szerint a Dunántúlon tárolták, ekkor vélhetően az 1945. eleji harcok során elpusztult.
Viszont a vasúti kocsi ismét látható, ugyanis lelkes vasútbarátok és hagyományőrzők közös munkával rekonstruálták ezt a több szempontból is hatalmas értéket képviselő járművet. Az elkészült Aranyvonatot 2020. augusztus 20-án mutatták be a Vasúttörténeti Parkban.
A Szent Jobb ma már a budapesti Szent István-bazilika kápolnájában látható.
