Íme, emiatt költöznek a külföldiek a Balaton környékére

Nézzük meg, hogy a Balaton-part közelében élnek-e nagy számban külföldiek.

BALATON (Fotó: MTI/Katona Tibor)

A LikeBalaton riportjaiban arra keresték a választ, hogy a megkérdezettek miként érkeztek hazánkba, milyen tevékenységet folytatnak, s főként milyennek látnak minket.

Kashin Konstantin és Staroseltceva Natalia Keszthely kulturális szövetének részesei
Fotó: Kashin Konstantin és Staroseltceva Natalia

Kashin Konstantin és Staroseltceva Natalia 2015 novemberében költöztek Keszthelyre, miután beleszerettek a városba – fotók alapján. Az uráli Permben éltek, amely egy ipari nagyváros, majd az orosz sarkkör közelében laktak.

Konstantin programozó, akinek a fotózás a hobbija, míg Natalia belsőépítész és reklámtervező, aki szabadidejében festészettel és rajzfilmkészítéssel foglalkozik.

Nagyon szeretik Magyarországot és Zala vármegyét, különösen a Balaton környéki természeti szépségeket, a történelmi helyeket és a helyi embereket.

Több kiállítással is bemutatkoztak már a Keszthelyen, ahol a kulturális élet színfoltjai, megkerülhetetlen alakjaivá váltak.

Családjuk is van: felnőtt lányaik gyakran látogatják őket, és mindig elragadtatással beszélnek a vidékről. – Sajnos csak keveset beszélünk magyarul, de az őszinte érdeklődés, a barátságos hozzáállás, a mosoly és a pantomim, na meg a fordító program segít a barátokkal való kommunikációban – mondja mosolyogva Konstantin. Keszthelyen barátokra leltek, nemcsak magyarok, hanem oroszok és ukránok között is.

– Keszthely lett az otthonunk – jelenti ki Natalia – és itt szeretnének maradni!

A letelepedési engedélyüket hosszas ügyintézés után idén ősszel kapták meg. A helyi emberekről nagyon jó véleménnyel vannak, mivel a közösség meleg szívvel fogadta őket, támogatást nyújtott nehéz időkben, és örült a sikereiknek.

Egy belga férfi, aki nyaralni jött a Balatonhoz, végül itt ragadt

Mark Châtel élvezi, hogy Zala vármegyében tapinthatóak az évszakok
Fotó: Mark Châtel

Mark Châtel története egy új élet felépítéséről szól, amely Belgiumból hazánkba vezetett. A belgiumi Gent környékén született és élt, félúton Brüsszel és az Északi-tenger között. Édesanyja halála után egy kisebb örökségre tett szert, és elhatározta, hogy egy másik országban vásárol ingatlant, mivel úgy érezte, a banki megtakarítás és a tőzsdei befektetések nem biztonságosak. Elsőként Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában keresett házat, de ezek az országok túl költségesek vagy nehezen megközelíthetőek voltak számára. Ekkor eszébe jutott egy korábbi élménye Magyarországról, ahol lenyűgözte a táj szépsége, a Balaton közelsége és az emberek vendégszeretete.

2014 szeptemberében döntött úgy, hogy Zala vármegyében vásárol egy házat, és hamar rátalált egy cserszegtomaji ingatlanra, amelyet először csak nyaralónak szánt. A válása után azonban végül úgy döntött, hogy állandóan Magyarországon él majd.

– 2015 közepe óta élek itt és még mindig teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ez volt életem legjobb döntése! – mondja Mark. – Itt sokkal kevesebb a stressz és úgy érzem, több oxigénhez jutok: nyitottabb a táj, mint a túlzsúfolt Belgiumban, sokkal szebb a természet, jobb az éghajlat és több a fény. Belgiumban van egy mondás: „onnan tudjuk, hogy nyár van, hogy melegebb az eső, mint télen.”

Mark jelenleg kétféle tevékenységet folytat: Belgiumban egy sikeres bútorgyártó céget vezet, amely speciális bútorokat szállít iskolák, rendőrségek és más intézmények számára. Korábban belga élelmiszerek importjával is foglalkozott, de később úgy döntött, hogy második, magyar feleségével inkább az olasz ételek forgalmazására koncentrálnak.

Elmondása szerint hazánkban a barátságos emberek, a természet közelsége és a nyugodt életstílus mind hozzájárulnak ahhoz, hogy itt érzi magát igazán otthon.

Mark jövőbeli tervei között szerepel, hogy nyugdíjas éveit is Magyarországon töltse, ahol anyagilag és kulturálisan is megbecsültnek érzi magát.

A szíve hozta ide

Arjona Jorge Alberto muzsikájával minden hallgatót elvarázsol
Fotó: Mészáros Annarózsa

Arjona Jorge Alberto argentin zenész, aki Észak-Argentínából származik, az Andok vidékéről. Hagyományos andoki hangszereken: pánsípon és furulyán játszik. Pályafutását Franciaországban szerette volna folytatni, de találkozott későbbi feleségével, egy magyar hölggyel, így Magyarországra költözött. Feleségével először Pécsen éltek, majd egy közeli faluban, ahol egy parasztházban telepedtek le. A házasságuk 27 évig tartott, életritmusukat nem tudták összeegyeztetni, de barátságuk megmaradt és Jorge is hazánkban maradt.

Jorge életében a zene mindig meghatározó szerepet játszott: kezdetben utcazenészként dolgozott, és többek között Pécsett, Keszthelyen és más városokban lépett fel, amit a közönség mindig nagy örömmel fogadott. A zenéjében rejlő nyugalom és energia sok embernek boldogságot, vidámságot adott, különösen olyanok számára, akik szomorúak vagy épp betegek voltak – Hévízen sokan leülnek csukott szemmel hallgatni a muzsikát.

– Álmomban sokszor megjelent egy kép: megyek egy úton, látok egy dombot. A dombot megmászva egy újabb dombot látok, ahol ott áll egy kis templom. Majd egyszer ezt a képet a valóságban is megláttam – ekkor úgy éreztem: megérkeztem, mindig is ide vágytam – meséli Jorge az egyik megható élményét, ami Magyarországhoz köti.

Jorge Keszthelyen él és Hévízen dolgozik zenészként, párjával Júliával. A helyi közösségekben barátságos emberekre talált, és különösen vonzza a magyarok családközpontúsága, amit Argentínával rokon szelleműnek érez.

Remekül beszél magyarul és sokat olvas a magyar történelemről. Úgy érzi itt találta meg azt a stabilitást és hovatartozást, amelyet mindig is keresett.