Az özvegyi nyugdíj három formája létezik: ideiglenes, végleges és feléledő. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj az elhunyt halála után egy évig járhat, amennyiben az elhunyt nyugdíjas volt, vagy már megszerezte a nyugdíjjogosultságot. Az özvegy az elhunyt nyugdíjának 60 százalékát kaphatja meg, de csak akkor, ha házastársként közös háztartásban éltek, vagy élettársként megfelelnek az előírt együttélési időnek – ez általában tíz év, de közös gyermek esetén ez az időszak egy évre rövidülhet – írja a Világgazdaság.
Az elvált házastársak alapvetően nem jogosultak özvegyi nyugdíjra, kivéve, ha az elhunyt halála előtt bírósági döntés alapján házastársi tartást kaptak. Ebben az esetben az özvegy maximum a megítélt tartás összegének megfelelő nyugdíjat kaphat.
A végleges özvegyi nyugdíj akkor válik elérhetővé, ha az ideiglenes nyugdíj megszűnése után az özvegy eléri a nyugdíjkorhatárt, vagy a haláleset utáni egy éven belül betölti azt. Ugyanez igaz akkor is, ha az özvegy egészségügyi állapota tartósan megváltozott, és az egészségkárosodás fennállt a haláleset idején vagy a következő tíz évben.
Fontos tudni, hogy az özvegyi nyugdíj nem halmozható: ha valaki már kapott özvegyi ellátást egy korábbi kapcsolat után, nem jogosult újra özvegyi nyugdíjra, kivéve, ha az előző ellátás megszűnik. Az újraházasodás szintén befolyásolja a jogosultságot: a nyugdíjkorhatár előtt kötött új házasság megszünteti a korábbi özvegyi nyugdíjat, míg 65 év felett, legalább öt év együttélés után az új házasság után is járhat özvegyi nyugdíj.
Az özvegyi nyugdíj igénylését mindig az özvegynek kell kezdeményeznie, és az elbírálás szigorú szabályok alapján történik. Érdemes minél hamarabb beadni a kérelmet, hogy az igénylő időben megkaphassa az ellátást.
