Stromets Svitlana 2022 júniusában érkezett Magyarországra. Az ukrán nő Herszonból menekült a háború kitörése után, miután kénytelen volt belátni, hogy nem lesz vége gyorsan. Idős, beteg édesanyjával és két gyermekével érkezett. Nyikita és Karolina, akik 16, illetve 10 évesek. Mára elmondható, hogy beilleszkedtek: Svitlana dolgozik, gyermekei iskolába járnak. Budapest X. kerületében laknak albérletben. Az asszony eleinte alkalmi munkákat kapott csak, volt, hogy be sem jelentették, előfordult, hogy nem fizették ki, de mára minden rendeződött.
Ő maga még nem beszél igazán jól magyarul. Gyermekeinek sokkal jobban megy. Stromets Svitlana úgy fogalmazta meg, hogy Karolina már beszél magyarul, Nyikita még tanulja, de ő is jobban beszél, mint az édesanyja. A gyerekek magyar iskolába járnak.
Gyerekekre vigyáz az ukrán nő
Az asszony bébiszitterként dolgozik egy magyar családnál, egy három- és egy hétéves gyerekre vigyáz. Őket például egyáltalán nem zavarja, hogy bébiszitterük nem beszél magyarul, mindig megértik, hogy mit szeretne mondani nekik. Három nyelvet kever, az ukránt, a magyart és az oroszt, amikor hozzájuk beszél.
A szülők szeretnék, ha a gyerekeik megtanulnának oroszul, így mindenki jól jár, ők oroszt tanulnak tőlem, én magyart tőlük
– ezt nevetve mesélte.
Otthon egyébként először bankban dolgozott, aztán egy nagy cégnél – ahogy ő mondja – a foglalkoztatás volt a munkája, lényegében körülírta, hogy HR-ügyintéző volt. Felsőfokú gazdasági végzettsége van, de nem bánja, hogy most bébiszitterkedik. – A gyerekek sokkal cukibbak – mosolyog.
Itt van vele még az édesanyja is, aki sajnos beteg, kerekesszékben ül. 2012-ben volt egy agyvérzése, utána jobban lett, de tavaly, már itt Magyarországon megint stroke-ot kapott, meg is műtötték. A magyar orvosok diagnosztizálták a szívével kapcsolatos problémákat is, de kap kezelést.
Amikor az otthon maradt rokonokról kérdezem, egyedül a bátyját említi. Vele minden nap beszél, de egyáltalán nem érkeznek jó hírek. A testvére még ott van Herszonban. Stromets Svitlana ugyan szeretne hazamenni, de nem tervezgeti ezt, mert nincs hova.
Szinte minden lakóépület romokban van, amelyiknek még állnak a falai, ott ablak nincs már és a tető is hiányzik. A háború vége után nemcsak pénzt, időt is rengeteget kell majd az újjáépítésre fordítani
– mondja.
A testvérének Ukrajnában kell maradnia
A bátyja nem tud utánuk jönni.
Még katonakorú, 53 éves, ezért nem engedik ki a határon. De harcolni nem viszik el az egészségi állapota miatt.
Mégsem jöhet ki, és minden harmadik hónapban kötelező elmennie az orvoshoz, ahol felülvizsgálják az állapotát. Szerintem nem logikus, ami történik, de ez van, nem jöhet utánunk
– értetlenkedik.
Megtudjuk azt is, hogy a gyerekek az otthoni barátaikkal szinte minden nap beszélnek. Ugyan hiányolják őket, de Stromets Svitlana számára is meglepően éretten vették tudomásul, hogy el kellett jönniük otthonról. – Értik, hogy miért nem maradhattunk ott – véli.
A karácsonyt már ugyanakkor tartják meg, mint mi, és már a magyar tradíciókból is sokat átvettek, de tartják az otthoni szokásokat is. A karácsonyi vacsorát például az ukrán hagyományok alapján készítik. – Kocsonya lesz, olivje saláta, suba, ez egy halas saláta, krumplit szoktunk még enni és csirkét is sütünk – sorolja.
Az ukrán hagyományok szerint tizenkétféle ételnek kell az asztalon lennie, ez így lesz idén is. Svitlana kisebb adagokat készít itt mindenből, mint otthon tenné, de a tizenkét étel meglesz. Ebben a különböző sütemények, kalácsok is benne vannak.
Nehézséget egyedül a halas ételek elkészítése okoz számára. – Herszonban a piacon nagyon sokféle halat lehetett kapni, ott van a tenger, több tó a környéken – mesélte. Itt sokkal kisebb a választék, nehezebb is beszerezni, van olyan hal, amit Budapesten nem is lehet kapni, de alkalmazkodnak.
Nem szabad csöngetni
A karácsonyi hagyományokról elmeséli azt is, hogy Ukrajnában karácsonykor a gyerekek csak csokoládét kapnak. Van egy hagyományos felvonulásuk, amelyben gyerekek és felnőttek is részt vesznek. Egy csillagot követnek ilyenkor a népviseletbe öltözött emberek. Egy olyan dalt énekelnek, amelyben a rossz jóvá alakul, a karakterek is megjavulnak benne. Országrészenként eltér az ének vagy az előadásmód, de a lényeg mindenhol ugyanez.
Felvonulunk az utcán, lakásról lakásra járunk. Ilyenkor nem szabad csöngetni, tehát bekopogunk. Ha beengedtek, előadjuk az éneket, köszöntőket mondunk, a háziak pedig általában csokoládét, cukorkát, valamilyen édességet, néha pénzt adnak. Ez egyébként a jólétet és a boldogságot szimbolizálja a családban
– a részleteket mosolyogva meséli. Közösen megállapítjuk, hogy ez nagyon hasonlít a betlehemezéshez.
Budapesten is tartanak majd egy ilyen felvonulást, ez december 29-én lesz.
Évente nyolcszáz családot segít az Ökumenikus Segélyszervezet
Lupsán Lili, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Ukrajnai Menekülteket Támogató Központjának vezetője elmondta: amellett, hogy Ukrajnában történetének legnagyobb nemzetközi jelentőségű segélyprogramját bonyolítja le, a segélyszervezet Magyarországon évente nagyjából nyolcszáz, Ukrajnából menekült családot támogat, ami körülbelül két és fél ezer embert jelent. A támogatás sok részből áll: anyagi és természetbeni is lehet, a lakhatásban is segítenek, ha szükséges.
A Baross utcai központban szociális munkás, pszichológus és tolmács is dolgozik. Nyújtanak jogi segítséget, tolmáccsal együtt, és ingyenes nyelvanfolyamokat szerveznek felnőtteknek és gyerekeknek is. Az intézményhez tartozó Közösségi Térben pedig ukrán családok gyermekeinek tartanak napi szintű terápiás és fejlesztő foglalkozásokat.
Lupsán Lili emlékeztetett: a háború kitörésének másnapján a többi karitatív szervezettel együtt már ott voltak a határon, és ezzel párhuzamosan Budapesten és három vidéki városban (Kaposváron, Miskolcon és Sopronban) megkezdődött a szervezőmunka, hogy hosszú távon is segíteni tudjanak. Ott voltak a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren, illetve a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet koordinálta a BOK-csarnokban zajló karitatív munkát, ahol a jelenlévő szervezetek fogadták és segítették a vonattal hazánkba érkezőket. A háború kitörése óta eltelt két és fél évben a segítségnyújtás módja kicsit megváltozott. Eleinte egyházi szervezeteknek nyújtottak támogatást, azóta már közvetlenül a családokat segítik.
Van köztük olyan család, amelyiknek az elején természetbeni támogatást, adtunk, élelmiszercsomagot és ruhát, ma pedig már a nyelvtanfolyamunkra járnak
– részletezte Lupsán Lili.
Önállósodnak az itt élők
Az általuk támogatott éjszakák száma évente harmincezer, a háború kitörése óta tízezer családnak biztosan segítettek legalább egy élelmiszercsomaggal. Volt, akinek nem is volt szüksége többre, mert tovább is utazott tőlünk, például Nyugat-Európában élő rokonokhoz. Aki viszont maradt, annak lakhatási programot is tudnak biztosítani, de segítik a munkához jutásban, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben, az iskolába járásban.
Tavaly óta nagyobb donoroknak köszönhetően pénzbeli támogatást is tudnak adni. Ezt általában olyan dolgokra költik el a menekültek, amit a segélyszervezet nem tud biztosítani, például speciális gyógyszerre. A vállalati partnerek hosszú távú támogatásából tudták megszervezni azt, hogy ukránul beszélő óvodapedagógusok, tanárok készítik fel a kisebb gyermekeket a magyar óvoda- és iskolarendszerre.
A három vidéki helyszínen összesen kétszáz embert segített a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Ott is szerveztek nyelvtanfolyamot, segítenek a munkába állásban, bár ez vidéken még nehezebb feladat, mint Budapesten.
Lupsán Lili szerint körülbelül ötszáz olyan családdal van kapcsolatuk, amelyik a 2022 eleje óta Magyarországon van. – Látszik a folyamat: eleinte élelmiszert és átmeneti szállást kaptak, ma már a munkába álláshoz nyújtunk nekik segítséget – mondta Lupsán Lili, aki szerint többségüknek sikerült a talpra állás, holott ez a hátrahagyott családdal, hátrahagyott élettel, hátrahagyott vagyonnal egyáltalán nem volt könnyű.
Karácsonyi hagyományok Ukrajnában
A karácsony megünneplése a FamilySearch Blog szerint Ukrajnában hagyományosan a szentestei vacsorával kezdődik. Az első csillag megjelenése jelképezi Jézus Krisztus születését, akkor üli körbe a család az asztalt. A 12 apostol tiszteletére 12 fogásnak kell lennie az asztalon. A vacsora egyik fő étele az ukrán kutyja, amely főtt búzamagból, mákkal, mézzel, dióval és mazsolával készül. A vacsora végén szokás egy kevés kutyját hagyni a tálban az elhunyt ősök lelkének, akik a hagyomány szerint karácsony éjjelén meglátogatják a rokonaikat.
A karácsony egyik jelképe Ukrajnában a gyiduh, amely a karácsonyi ünnepek alatt kitüntetett helyet foglal el a házban. A gyiduh kévébe kötött rozs, búza vagy zab, amely az aratást, a jóllétet, a vagyont, az ősök lelkét jelképezi, és a család jó sorsát várják tőle.
A karácsonyi éneklés szerves részét képezi az ukrán karácsonyi hagyományoknak. Karácsony napján gyermekek és fiatalok csoportjai járnak házról házra, hogy dalokat énekelve dicsőítsék az Urat és a ház lakóit. Ezekben a dalokban gyakran hallhatóak jóllétre, egészségre és boldogságra vonatkozó jókívánságok. A házigazdák általában édességgel kedveskednek az énekeseknek. Ősi és egyedi hagyomány Ukrajnában a betlehemezéssel egybekötött éneklés. Ezt a hagyományt még ma is őrzik néhány városban és faluban. Ennek az éneklő betlehemezésnek gyakran az ukrán vertep, egy hordozható bábszínházi előadás adja az alapját, amely Krisztus születését mutatja be. Minden énekesnek szerepe van a betlehemes jelenetben. Mindig az a személy van a sorban legelöl, aki a betlehemi csillagot viszi. Őt követi a csengettyűs, aki csengőszóval jelenti be az ünnepi hírt. Az utolsó embernél van egy zsák, amelyben a házigazdáktól kapott ajándékok vannak.
Borítókép: AFP/Anadolu
