Stromets Svitlana 2022 júniusában érkezett Magyarországra. Az ukrán nő Herszonból menekült a háború kitörése után, miután kénytelen volt belátni, hogy nem lesz vége gyorsan. Idős, beteg édesanyjával és két gyermekével érkezett. Nyikita és Karolina, akik 16, illetve 10 évesek. Mára elmondható, hogy beilleszkedtek: Svitlana dolgozik, gyermekei iskolába járnak. Budapest X. kerületében laknak albérletben. Az asszony eleinte alkalmi munkákat kapott csak, volt, hogy be sem jelentették, előfordult, hogy nem fizették ki, de mára minden rendeződött.

Ő maga még nem beszél igazán jól magyarul. Gyermekeinek sokkal jobban megy. Stromets Svitlana úgy fogalmazta meg, hogy Karolina már beszél magyarul, Nyikita még tanulja, de ő is jobban beszél, mint az édesanyja. A gyerekek magyar iskolába járnak.
Gyerekekre vigyáz az ukrán nő
Az asszony bébiszitterként dolgozik egy magyar családnál, egy három- és egy hétéves gyerekre vigyáz. Őket például egyáltalán nem zavarja, hogy bébiszitterük nem beszél magyarul, mindig megértik, hogy mit szeretne mondani nekik. Három nyelvet kever, az ukránt, a magyart és az oroszt, amikor hozzájuk beszél.
A szülők szeretnék, ha a gyerekeik megtanulnának oroszul, így mindenki jól jár, ők oroszt tanulnak tőlem, én magyart tőlük
– ezt nevetve mesélte.
Otthon egyébként először bankban dolgozott, aztán egy nagy cégnél – ahogy ő mondja – a foglalkoztatás volt a munkája, lényegében körülírta, hogy HR-ügyintéző volt. Felsőfokú gazdasági végzettsége van, de nem bánja, hogy most bébiszitterkedik. – A gyerekek sokkal cukibbak – mosolyog.
Itt van vele még az édesanyja is, aki sajnos beteg, kerekesszékben ül. 2012-ben volt egy agyvérzése, utána jobban lett, de tavaly, már itt Magyarországon megint stroke-ot kapott, meg is műtötték. A magyar orvosok diagnosztizálták a szívével kapcsolatos problémákat is, de kap kezelést.

Amikor az otthon maradt rokonokról kérdezem, egyedül a bátyját említi. Vele minden nap beszél, de egyáltalán nem érkeznek jó hírek. A testvére még ott van Herszonban. Stromets Svitlana ugyan szeretne hazamenni, de nem tervezgeti ezt, mert nincs hova.
Szinte minden lakóépület romokban van, amelyiknek még állnak a falai, ott ablak nincs már és a tető is hiányzik. A háború vége után nemcsak pénzt, időt is rengeteget kell majd az újjáépítésre fordítani
– mondja.