„A házasságkötések csökkenő, míg a válások egyre növekvő számában is jól látszik, hogy sokszor hiába kötik össze az életüket a fiatalok, nem tudnak mit kezdeni vele” – fogalmazott Mihalec Gábor lelkész és párterapeuta, aki szerint a probléma összetett, de egy kis odafigyeléssel akár mi lehetünk a sikeres házasságok nemzete.
Tapasztalatai szerint a lányoknak már kicsi koruktól kezdve elég konkrét elképzelésük van arról, milyennek látják magukat a nagy napon, milyen esküvői ruha lesz rajtuk, milyen zene szól és hogy fog kinézni majd az a bizonyos igazi, a férjük, miközben nem tudnak két olyan házaspárt megemlíteni a látókörükből, akikre azt tudnák mondani, hogy „na, ilyen házasságra vágyom én is”.
Nincs előttünk jó példa?
Meglátása szerint mintázható példák híján csak az ideák maradnak, mondhatni, Instagram-sztorikat görgetünk a lelki szemeink előtt. „Mindenki küzd, mindenki bukdácsol, és akik a közösségi médiára feltöltött fotókon jól mutatnak, róluk kiderült, hogy megcsalják egymást vagy már rég megbánták, hogy összeházasodtak. Szeretnénk, de senki sem tudja megmondani, megmutatni, hogyan kell jól megalapozni egy házasságot” – mondta.
Mihalec Gábor megjegyezte, a fiatalok jó példák híján azt hihetik, hogy az elköteleződés nélküli kapcsolatok nagyobb biztonságot adnak, de a valóság egészen mást mutat.
„Az élettársi kapcsolatokban háromszor annyi a fizikai bántalmazás és több az alkoholfogyasztás, mint a házasságban élőknél. A többi kapcsolati elmélet pedig, mint a nyitott házasság vagy a poliamória, amelyekről még könyvek is íródtak, magában hordozza, szinte garantálja a lelki sérülést. Nem hazardírozhatunk mások érzelmi életével!” – hangsúlyozta.
A szakember leszögezte, fontos látni, hogy a legtöbben nem a házasságra, hanem csak arra az egyetlen napra, az esküvőre figyelnek. Ezen pedig lehet és érdemes is változtatni, és akkor a házasságunk nem a válás előszobájában köttetik.
Ne csak a nagy napra fókuszáljunk
Szerinte hatalmas plusszal indul az a pár, amelynek volt egy átfogó házassági felkészítése vagy jegyesoktatása. Úgy vélte, érdemes olyan jegyesoktatást keresni, ahol nem csupán a szertartást beszélik át, hanem mélyebbre ásnak a témában.
„Ahol a párokkal közösen végiggondoljuk a kapcsolat dinamikáját, és előre megpróbálunk megoldásokat megfogalmazni olyan későbbi konfliktusokra vagy krízishelyzetekre, amelyek szinte biztosan elő fognak fordulni. Ilyen az együttélés során felmerülő konfliktusok, az anyagiak tisztázása, az anyóstéma vagy a szülővé válás nehézségei, a szexualitás megváltozása” – sorolta.
Elárulta, adventista lelkipásztorként ő maga is rendszeresen esket, ám előtte a pároknak részt kell venniük egy házasságfelkészítőn.
„Azért, mert tudom és látom, hogy azok a párok, akik végigjárták ezt az utat, olyan erős alapokat építettek közösen, ami kiállja az élet viharait. Mernek vitázni, de tudnak békülni, nyitni, megérteni, figyelni és elfogadni. Ismerik a másik felet, és tudják, milyen stratégia mentén oldják meg a problémáikat. És ez a kulcsa a sikeres házasságnak” – vélte.
Kicsin múlik a boldogság?
A felkészítőn az első lépés, hogy egy tesztet töltet ki a párokkal, amely megmutatja, hogy hol vannak erősségek és hol vannak fejlesztésre váró pontok.
„Ennek a tesztnek a 26 oldalas, minden részletre kiterjedő eredménye sokat segít, hogy célzottan tudjunk beavatkozni. Vannak olyan helyzetek, amikor azt látom, több a bomba, mint a stabil pont, ezekben a helyzetekben őszintén el szoktam mondani, hogy a különbözőségek ellenére – ha hajlandók beletenni a munkát és energiát – mindenre felkészítem őket, ami egy jó házasság alapját jelenti. Számtalan ilyen párt készítettem fel, akik nehezített pályáról kezdték, ám a mai napig példaként fel tudom hozni, hogy ilyen egy jó házasság” – mutatott rá.
A szakember megjegyezte, a párok legtöbbje sok olyan hibába esik bele, ami apróságnak tűnhet, pedig sorsdöntő szerepűek. „Naponta több tucat dolgot teszünk meg egymásért, kávét főzünk, reggelit készítünk, kivisszük a szemetet, a kutyát sétálni, lemossuk a kocsit, elvisszük a gyereket az oviba. Naponta több száz okunk lehet az elismerés kifejezésére. Most persze sokan feljajdulnak, hogy elismerés, de hiszen tudja, hogy hálás vagyok neki, minek mondogassuk? A szeretet nem szeretet addig, amíg ki nem fejezzük, az elismerés nem elismerés, amíg ki nem mondjuk. Próbáljuk ki, figyeljük a párunkat, érjük tetten benne a jót, és fejezzük is ki neki!” – javasolta.
Hozzátette, jobb, ha elfelejtjük a székely viccet, amely szerint ha változnak a férj érzései az asszonyával kapcsolatban, majd szólni fog.
A székely bácsi téved.
„Minden alkalommal, amikor elismerjük a másikat, akkor az agyában olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek a hozzám való kötődését erősítik. Az oxitocin stimulálja az agy kötődésért felelős központját, és még közelebb akarnak kerülni ahhoz, aki ezt az elismerést kifejezte” – hívta fel a figyelmet.
Nem mindegy, kitől kérünk segítséget
Mihalec Gábor szerint a segítséget kérő házaspárok sok esetben kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe, tapasztalata szerint a piacon egyre több önjelölt segítő jelent meg, akik valójában nem jogosultak arra, hogy terapeutának nevezzék magukat vagy tanácsot adjanak olyan dolgokban, amelyek meghatározzák a jövőnket.
„Egy HR-es nagyon jó lehet a meghallgatásban, egy coach pedig fantasztikus életvezetési tanácsokat adhat az élet nagy fordulópontjain. A párterápia azonban egy másik hivatás, még ha vannak is itt-ott átfedések. A vakbélgyulladásunkkal sem a fogorvoshoz megyünk, bármennyire is szimpatikus” – mutatott rá.
Hozzátette, egyre több olyan pár kér segítséget tőle, akik olyan szakembertől érkeztek, ahol a segítő már az első beszélgetés végén válást javasolt. Egy másik szakember egy másik alkalommal pedig lehetőségként „bedobta” a feleknek, hogy tartsanak szeretőt, ha a szexualitást kevesli az egyik fél. Mihalec Gábor úgy véli, ezek a példák nem egyediek, de még csak nem is ritkák, ezért fontos, hogy olyan emberhez forduljunk segítségért, akinek az értékrendjében a házasság fontos szerepet játszik. Azt tanácsolta, elsőként azt tisztázzuk, pontosan milyen képzettsége van az illetőnek.
Van hatalmunk a kapcsolataink felett
A terapeuta szólt arról is, nemcsak a szakmai múltra vagy az értékrendre érdemes fókuszálni, hanem arra is, mi az első benyomásunk a segítőről, szimpatikus-e.
Ezek a tényezők ugyanis szintén meghatározzák a közös munkát, és ezzel együtt a jövőnket is: boldog házasságban élünk majd vagy sem.
A szakember egy másik példával is szemléltette, mennyire fontos lenne, hogy a házaspárok gondozzák a kapcsolataikat. „Egy amerikai kutatás során hatszáz párt vizsgáltak, akiknek a házasságkötést követően háromévente vissza kellett menniük a házasságfelkészítőjükhöz. Tíz éven keresztül vizsgálták ezt a csoportot, amelyben a válási arány mindössze három százalék volt. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk végtelenül kiszolgálva a jó szerencsének, a balul elsült választásnak vagy a szülői mintázatoknak, van hatalmunk a kapcsolatunk és a házasságunk felett” – zárta gondolatait Mihalec Gábor.
