– Naponta érkeznek hírek arról, hogy egyre nagyobb a nyomás a déli határunkon, vagyis megint erősödik az illegális migráció. Mit tesz a kormány ennek megfékezéséért?
– Magyarország azon kevés országok közé tartozik, amely tíz éve ugyanazt mondja az illegális migrációról: szerintünk meg kell védeni a külső határokat, a túlsó oldalon kell lefolytatni az ellenőrzést, és csak azt szabad beengedni, akinek erre törvényes jogcíme van. Ezért minket óriási tortúrának vetettek alá, és egy példátlan brüsszeli büntetést kaptunk.
Elfogadhatatlan, hogy egymillió eurós napi bírság megfizetésére köteleznek bennünket pusztán azért, mert megvédjük a saját külső határunkat, és ezzel egyúttal Európát is védjük az illegális migrációtól.
A brüsszeli buborékban a vélemény tíz év alatt nem változott, mert ha változtatnának rajta, akkor be kellene ismerniük, hogy az első lépéstől kezdve rossz irányba indultak el, márpedig az uniós vezetők tévedhetetlennek tartják magukat. Azokban az országokban viszont, ahol a választott politikusok közvetlenül találkoznak az emberekkel, egyre több képviselő vélekedik úgy, hogy másfajta migrációkezelés szükséges. Sajnos Brüsszel erre teljesen süket.
– Eddig az Európai Unió (EU) még egy fillér támogatást sem adott a saját határainak megvédéséhez. Mennyi esélyt lát arra, hogy valamilyen mértékben mégis kompenzálják a magyar erőfeszítéseket?
– Eddig több mint 800 milliárd forintot fordítottunk a déli határ megvédésére, ez a költség idén újabb 40-50 milliárddal fog nőni. Egyre kevesebb ország hajtaná végre a migrációs paktumot, mert szerintük sincs szükség a benne megállapított szétosztási mechanizmusra. Még Németországban is úgy tűnt néhány napig, hogy a magyarhoz hasonló álláspont fog diadalmaskodni, de végül a Bundestag többsége visszakozott. Ebből is jól látszódik, hogy iszonyatos ereje van a globalista, liberális hálózatnak.
A médián és a véleményvezéreiken keresztül olyan erős nyomást tudtak gyakorolni, hogy a CDU – vagyis az a párt, amely várhatóan győztes lesz a német választáson – megváltoztatta az álláspontját.
Pedig ma már ők is megtagadnák az évek óta visszavonultan hallgató Angela Merkel volt kancellár örökségét, a Willkommenskulturt.
– Ezt látva mit gondol, mennyit ér a választók akarata az EU-ban?
– Egyre szélesedik a szakadék a brüsszeli buborék és az európai polgárok között. Az illegális migránsok súlyos válságot idéztek elő Nyugat-Európában. Az EU vezetői tíz éve arról akarják meggyőzni az embereket, hogy a migráció jó dolog, miközben az uniós polgárok a bevándorlás rengeteg veszélyét élik át a hétköznapokban.
– Mindegyik uniós tagállam támogatja a migrációs paktumot?
– Nem, vannak szövetségeseink a migrációs paktum elleni harcban. Egy holland parlamenti képviselő például elmondta, hogy az új kormányuk minden illegális migránst vissza fog küldeni Belgiumba és Németországba. Egy francia képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar kerítés még nem okozott tragédiát, de a kerítés hiánya máshol már ahhoz vezetett. Egy német képviselő szerint az ő hazájában azon kell elgondolkodni, hogy pártja támogatottságának radikális csökkenése mögött egyebeken kívül a migrációs álláspontjuk állhat. Hallatszanak már ezek a hangok, csak Brüsszelig még nem jutottak el.
– Az utóbbi időben elszaporodtak az iskolai bombafenyegetések, melyek közül az egyik több száz intézményt érintett. Mennyi esély van a tettesek elfogására, és mit lehet tenni azért, hogy a potenciális elkövetők elrettenjenek?
– Mivel Nyugat-Európában nem fenyegetések vannak, hanem merényletek, ezért mindegyik bombariadót komolyan kell venni. A magyar gyermekek biztonsága az első. A több száz iskolát ért fenyegetés idején minden érintett intézményt átvizsgáltunk, addig senki sem ment aludni, amíg az összes gyerek nem volt biztonságban, szerencsére sehol nem találtak robbanószert. Az akkori bombariadó egy olyan akciósorozat volt, amelyet több külföldi országban végrehajtottak, ezért a nyomozáshoz nemzetközi együttműködésre van szükség. A fenyegetésnek voltak előzményei Bulgáriában, Szlovákiában és Csehországban, de a magyarországi esemény után hasonló történt Horvátországban és Szlovéniában is. Találkoztam az Europol ügyvezetőjével, aki megígérte, hogy felállítanak egy munkacsoportot, amelyben minden érintett ország tapasztalatokat tud cserélni. Sajnos ez az eset néhány embernek meghozta a kedvét hasonló akciókhoz, de a rendőrség egy-két napon belül mindegyiküket elfogta.
Ez nem hecc, hanem súlyos bűncselekmény, ami a diákoknak, a szülőknek és a tanároknak komoly riadalmat okoz. Aki ilyet tesz, annak komoly börtönbüntetéssel kell szembenéznie.
– A kitörés napja alkalmából ismét agresszív szélsőbaloldaliak gyülekeztek hazánkban, akik közül sokan külföldről érkeztek. A rendőrség tavaly és idén is sikeresen megőrizte a nyugalmat ebben az időszakban Budapesten. Mit kellett tenniük ezért?
– A rendőrség ismét jól felkészült arra, hogy megakadályozza az erőszakot a fővárosban, melyhez a fokozott rendőri jelenlét, információszerzés, illetve a veszélyes tárgyakat magukkal hozók kiszűrése kellett. Két évvel ezelőtt külföldi szélsőbaloldali aktivisták hátulról, aljas módon támadtak találomra kiválasztott emberekre, akiket fényes nappal véresre vertek. Elfogadhatatlan, hogy a német, olasz, szír és albán elkövetők külföldről akarják az antifaerőszakot Magyarországra hozni.
Annak az embernek, aki bűnszervezetben elkövetett erőszakos bűncselekményben vett részt Budapest utcáin, börtönben a helye, nem pedig az Európai Parlamentben.
Aki uniós képviselő, annak példaképnek kell lennie, aki börtönben ül, annak az ellenpéldának. Ilaria Salis egy ellenpélda, neki most rácsok mögött kellene lennie.
– Tavaly a pedagógusok történelmi léptékű béremelést kaptak. Milyen hatásai érezhetők az intézkedésnek? Hogyan halad a tanárok fizetésének felzárkóztatása a diplomásátlagbérhez?
– Már nem ígéretről, hanem megvalósult béremelésről beszélhetünk, hiszen február elején a tanárok és az óvónők megkapták az emelt bérüket, amire csak idén 339 milliárd forint többletet fordítottunk.
Elmondhatjuk, hogy négy év alatt több mint 93 százalékkal növekedtek a tanári fizetések, vagyis közel megdupláztuk azokat. Ilyen még soha nem történt Magyarországon. A megduplázódott bér 2031-ig minden évben annyival fog növekedni, amennyivel a diplomások átlagbére.
Ezzel fejezzük ki a tanárok iránt érzett megbecsülésünket és tartjuk őket a pályán. A pedagógushivatásnak ismét megnőtt a vonzereje, tavaly óta mintegy háromezerrel többen tanítanak az iskolákban. Ezenkívül az utóbbi évben tizenötezer tanárszakos hallgatót vettek fel az egyetemekre, ez a szám húsz éve ötezer, tíz éve pedig kilencezer volt. Mindez üzenetértékű azoknak a baloldaliaknak, akik csökkentették a pedagógusok bérét 2008–2009-ben, és akiknek a kormányzása alatt soha ennyi jelentkezőt nem vettek fel tanárképzésre.
– A napokban érkezett hír arról, hogy az EU tanáronként ötmillió forinttal támogatja a magyar pedagógusok béremelését 2030-ig. Ez a Magyarországnak jogosan járó támogatás hogyan épül be a tanárok fizetésébe?
– Azért volt fontos az uniós forrás felhasználása, mert így hamarabb tudtuk elindítani a béremelést. Ha az EU nem húzta volna az időt, akkor a folyamat még korábban elkezdődhetett volna. Összességében tíz forint béremelésből kilencet a magyar költségvetés áll, Brüsszel csupán egy forintnyit ad ehhez.
– Hogyan változott a kormány viszonya a pedagógus-szakszervezetekkel az életpályatörvény elfogadása óta?
– A szakszervezetek a szuverenitásvédelmi törvénytől kezdve a gyermekvédelmi törvényig minden ellen tiltakoztak, ami ellen a baloldali ellenzék is tiltakozott.
Sajnos a szakszervezetek a baloldali pártok pedagógustagozatává váltak, így a hitelességük nagymértékben csorbult, ezért a taglétszámuk is jelentősen visszaesett.
Ennek ellenére a kormány leült velük tárgyalni, az előremutató javaslataikat többtucatnyi helyen beépítettük az új életpályatörvénybe. Rajtuk kívül egyeztettünk a Nemzeti Pedagóguskarral, a munkáltatók és a tudományos élet, valamint a szülői és a diákszervezetek képviselőivel is. Bevezettük a húszszázalékos bértöbbletet a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó tanároknak, illetve pótlékot kapnak a természettudományos tárgyakat oktatók is. Értékeljük a pedagógusok munkáját, ezért kifejezetten rájuk szabott életpályatörvényt fogadtunk el.
– Úgy tudjuk, hogy dolgoznak a teljesítményértékelési rendszer átalakításán is. Hol tart ez a folyamat?
– Egy hosszú folyamat közepén vagyunk. Az első változatot csak néhány iskolában vezettük be, majd ennek tapasztalatait megismerve terjesztettük ki országosan. A következő tanévtől minden tanár bérét már az egyéni teljesítménye fogja befolyásolni. Megkérdeztük az összes tanárt a KRÉTA rendszerben arról, hogy szerintük ki tudja a legjobban értékelni a teljesítményüket. Akik válaszoltak, azok az iskolaigazgatókat nevezték meg, így ez került a törvénybe, vagyis a jogszabálynak ezt a részét a tanárok írták. Sok iskolának sokféle karaktere van, ezért adtuk meg a lehetőséget arra, hogy az egyéni karakternek megfelelő teljesítménycélokat tűzzenek ki az intézményekben.
Ha az intézményvezetőkkel közösen meghatározott célokat sikerül elérni, akkor a pedagógusok magasabb fizetést fognak kapni.
– Ön a Pest vármegyei 4. sz. választókörzet, vagyis Vác és környéke egyéniben megválasztott képviselője is. Mik a legfontosabb teendők a körzetében?
– Fontos sikereket értünk el a Dunakanyarban. Itt indultak el először a kétszintes vonatok Magyarországon, kétszer két sávosra bővítettük az M2-es autóutat, és komoly turisztikai fejlesztések történtek a Börzsönyben, a természetjárók nagy örömére. Emellett megújult a váci székesegyház belseje, most újra a két évszázaddal ezelőtti fényében tündököl. Annak ellenére, hogy most Európa minden országában nehezebb idők járnak, mint a háború előtt, hat településen tudtunk főutakat felújítani. A kormány által előfinanszírozott Top plusz pályázatoknak köszönhetően az önkormányzatok tízmilliárdos nagyságrendben tudtak olyan komplex fejlesztéseket megvalósítani, amelyeket generációk óta terveztek.
