– Mindannyiunk életében vannak átmenetek, ezek a kulcsfontosságú események soha nem egy pillanatot jelentenek, hanem egy folyamat részei: ilyen, amikor a kisgyermek a családi életből bölcsődébe, bölcsődéből óvodába, óvodából iskolába lép át – fogalmazott Kereki Judit, a Gyermekút Módszertani Központ igazgatója, az Átmenetek című könyv egyik szerzője. Kiemelte, noha apróságnak tűnhet egy kisgyermek intézményi beszoktatása, valójában sok minden múlhat ezeken az időszakokon.
Ezek az életszakaszok hatással vannak a kisgyermek későbbi testi-lelki egészségére, sőt kihatnak akár a későbbi tanulmányi eredményeire is, valamint a szociális, a kognitív, a fizikai és érzelmi jóllétére, így fontos, hogy ezek az átmenetek gördülékenyen menjenek végbe
– hívta fel a figyelmet.
A szakember megjegyzi, a most megjelent kiadvány hiánypótló, ugyanis eddig még nem készült olyan kötet vagy szakanyag, amely a kora gyermekkori életszakaszról, az egész korcsoporton átívelően ennek az időszaknak az átmeneteit teljes egészében összefoglalja, és tanácsokkal lássa el a szakembereket, hogyan tudják megérteni, majd jól segíteni a gyerekeket az életük első nyolc évének átmenetei során.
Kereki Judit szerint mindezek az átmenetek, életszakaszok csak akkor tudnak jól megvalósulni és működni, ha a gyermek és a szülő körül egy együttműködő háló alakul ki.
– Ez azt jelenti, hogy amikor belép az intézménybe egy gyermek, az óvónő tudja, hogy nincs egyedül, vagyis konzultálhat a védőnővel, a házi gyermekorvossal, a bölcsődei pszichológussal, gyógypedagógussal vagy az óvodai fejlesztő pedagógussal, a pedagógiai szakszolgálat vagy a család- és gyermekjóléti szolgálat munkatársaival is. Tehát mindenki, aki ezt a gyermeket valaha látta, ellátta, segítette, az hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermekről minden információ a pedagógushoz kerüljön, hogy végül a lehető legjobban tudja támogatni a gyermek beilleszkedését abba az intézménybe – jegyezte meg.
Arra a kérdésre, hogy egy óvópedagógusnak, tanítónak van-e minderre kapacitása, Kereki Judit kifejtette, noha elsőre úgy tűnhet, hogy mindez rengeteg pluszmunkát jelent, valójában ez a befektetett idő hamar megtérül. – Vegyünk egy gyermeket, aki a bölcsődéből óvodába kerül, és az óvónő felveszi a bölcsődével a kapcsolatot, ahonnan a gyermek érkezik, meghívja a kisgyermeknevelőt, a védőnőt vagy a gyermek fejlesztését végző gyógypedagógust egy elbeszélgetésre, természetesen a szülővel egyetértésben. Itt megismeri a kisgyermek egészségi állapotát, az eddigi nevelési, gondozási szokásokat, azokat a sajátos állapotokat, fejlődési folyamatokat, amelyeknek ismeretében már megfelelően, a gyermek szükségletei alapján tudja kialakítani a beilleszkedési folyamatot és a későbbi nevelési tevékenységét – példázta a szakember, kiemelve, hogy
minden ilyen információ aranyat ér,
hiszen nem azzal telnek az óvodás évek, hogy ezeket az eltérő vagy megkésett fejlődési nehézségeket felismerjék, így a gyermek időben megkaphatja a megfelelő fejlesztéseket.
A szakember arra is kitért, nemcsak a megkésett vagy eltérő fejlődés esetén kulcsfontosságú a szakemberek, a pedagógusok konzultációja, hanem más, családi krízis miatt is fontos, hogy megfelelő odafigyelést kapjanak a kicsik.
Egy gyermek, aki hátrányos helyzetű családban él vagy ahol a szülők válnak, esetleg egy családtag az életét vesztette vagy bántalmazás, elhanyagolás áldozata, kulcsfontosságú, hogy a szakemberek mindezt figyelembe véve segítsék a kisgyermek intézményi, óvodai, iskolás életét és fejlődését
– fűzte hozzá.
– Tehát a cél az, hogy a gyerekek egyik intézményből a másikba való átkerülésénél legyen egy kooperatív átadási folyamat, hogy arról a kisgyermekről minél több információja legyen az átvevő intézménynek, és egy óvó néni már az első napon tudja, hogyan lehet a legkönnyebben beilleszteni a közösségbe azt a kisgyermeket – összegzett Kereki Judit.
