– Miért, nem az?
– Maradjunk továbbra is a számoknál! A választ az uniós statisztika alapján könnyen meg lehet adni. Az egyajánlatos eljárások aránya az EU tagállamaiban átlagosan harminc százalék, miközben – ismétlem – tőlünk 15 százalék alatti mutatót várnak el. Teszik mindezt úgy, hogy az Európai Gazdasági Térségben jelenleg összesen három ország tudja ezt a szintet hozni: Svédország, Izland és Norvégia. A tagállamok többségében tehát harminc százalék körüli azoknak az eljárásoknak az aránya, amelyekre mindössze egyetlen ajánlat érkezik, de Görögországban például 49 százalék ez az arány, Lengyelországban pedig 54 százalék.
– Pedig ott most, a jobboldali kormány leváltása után az Európai Bizottság szerint minden rendben van. Nincs jogállamisági probléma. A számsorral arra utal, hogy a Magyarországgal szembeni elvárás politikai indíttatású?
– Annyit mondok, hogy a közbeszerzési szakmai szempontok és az uniós statisztika alapján nincs magyarázata.
– Akkor fogalmazzunk kicsit másképp. Ezek szerint színtiszta politikai lépésről van szó, ennek pedig az a célja, hogy vissza lehessen tartani az uniós pénzt?
– Minősítés helyett továbbra is maradnék a szakmai megközelítésnél és az uniós adatokkal való összevetésnél. Az Európai Bizottság Magyarország esetében rögzítette, hogy sok az egyajánlatos közbeszerzés, és ez elfogadhatatlan. Ausztriát vizsgálva korábban ugyanúgy megállapították egyes szektoroknál, hogy sok az ilyen eljárás, de ott ezzel a bizottság szerint nincs semmi gond, mert ott ez piaci sajátosság. Úgy látom – szigorúan a szakma felől közelítve –, hogy a két, egyébként szomszédos ország gazdasági-közbeszerzési viszonyai között nincs hatalmas eltérés, vagyis semmi nem indokolja, hogy ami itt elfogadhatatlan, az ott rendben legyen.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!