Az izlandi modell sikeres, csökkent tőle a droghasználat

Az izlandi modell sikeresen csökkentette a fiatalok droghasználatát, és számos eleme Magyarországon is alkalmazható lenne – írta a Drogkutató Intézet (DKI). A modell legfontosabb eleme, hogy a fiatalok alternatív lehetőségek közül választhatják ki, hogyan tudják hasznosan eltölteni a szabadidejüket és ugyanolyan jól érezni magukat a függőséget okozó, ártalmas szerek nélkül. Emellett szigorú, de következetes jogszabályokat kell alkotni, viszont a hazai környezetbe ültetett izlandi modell nem tud működni szülői támogatás nélkül.

Izland a maga körülbelül 350 ezer fős lakosságával a 90-es évek elejére komoly alkohol-, cigaretta- és drogfogyasztási problémával nézett szembe. Napjainkban az egyik legbiztonságosabb és a fiatalok drogfogyasztása szempontjából az egyik „legjózanabb” ország, sikerük kulcsa az izlandi modellként emlegetett drogprevenciós csomag – mutatott rá a Drogkutató Intézet (DKI).

Az izlandi modell fontos szerepet játszhat a magyarországi drogprevencióban (Fotó: City Magazin/Ványi Ákos Árpád)

Az izlandi modell sikeresen csökkentette a fiatalok szerhasználatát, és számos eleme Magyarországon is alkalmazható lenne.

A szülői részvétel növelése, az iskolai programok fejlesztése, a szabadidős lehetőségek bővítése és szélesebb körű hozzáférhetőség, valamint a jogszabályi változtatások mind hozzájárulhatnának a magyar fiatalok testi és lelki egészségéhez. A hazai környezetbe való adoptálás során azonban fontos szem előtt tartani az ország adottságait, sajátosságait és a társadalmi elfogadást a program iránt, így remélve a hosszú távú sikert – fogalmazott a DKI.

Izlandon sikerült megfordítani a problémás helyzetet (Fotó: Pexels)

Az izlandi modell alapelvei

A drogprevenciós csomag szerint fontos a szülői részvétel erősítése. A programban kiemelt hangsúlyt kap a szülőkkel való szoros együttműködés, amely kiterjed egészen a közös szabályok kialakításától, a gyermekekre fordított minőségi idő növelésén át, egészen a közös családi programokig. Emellett növelni kell az iskolai és a közösségi szerepvállalást. Az iskolák feladata nem csak a gyerekek felvilágosítása a drogok káros hatásairól, hanem az aktív szerepvállalás a fiatalok egészséges életmódra való törekvésében.

A modell fontos része a sportolási és kulturális lehetőségek bővítése, hogy a fiatalok kevesebb időt töltsenek céltalanul az utcán vagy az online platformokon,

így nagyobb eséllyel kapcsolódnak be strukturált közösségi tevékenységekbe és programokba. 

Ezenkívül kellenek jogszabályi változtatások:

• a dohány- és alkoholfogyasztás korhatárának emelése, 
• az éjszakai kijárási idők szigorítása és
• a reklámkorlátozások mind hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatalok kevésbé tudjanak a káros szerekhez jutni.

Hogyan lehetne hazánkban alkalmazni?

A modell sikerének ellenére a Magyarországon történő bevezetés számos kihívást rejt magában. Teljesen más az ország társadalmi, gazdasági és kulturális adottsága, valamint nem elhanyagolható tény, hogy míg Izlandon 350 ezren laknak, addig hazánkban nagyjából 9,5 millióan. Ezért a teljes átvétel helyett jobb megoldás lehet egyes elemek rugalmas alkalmazása a hazai viszonyokhoz.

A modell legfontosabb eleme, hogy a fiatalok alternatív lehetőségek közül választhatják ki, hogyan tudják hasznosan eltölteni a szabadidejüket és ugyanolyan jól érezni magukat a függőséget okozó, ártalmas szerek nélkül, ezért elérhetővé tettek nekik sportolási, zenei vagy más kulturális elfoglaltságokat. Ezek mellett a jogszabályi hátteret szigorították és úgy dolgozták át, hogy a fiatalok 18 éves korukig nem vehetnek dohányterméket, 20 éves korukig alkoholt, a kábítószer kereskedelmet és birtoklást pedig büntetik.

Szigorúnak tűnhet, de a fiatalok 16 éves korig a téli időszakban csak este 10-ig, nyáron pedig maximum éjfélig lehetnek a városok utcáin.

Figyelemfelhívó kampányokat indítottak, hogy a fiataloknak ne segítsenek a felnőttek a tiltott termékekhez hozzájutni, de korlátozták a termékek reklámozását is. Ezeknek a szigorú, de következetes törvényeknek a bevezetése nem lehetne sikeres a szülői közösség támogatása nélkül.

Az egyéb alternatívák megteremtése és a jogszabályi háttér megalkotása nálunk is megoldható lenne. A program társadalmi elfogadottsága és a szülői együttműködés lehet az egyetlen buktató, ha csak ezeket a sikerhez vezető elemeket kívánjuk átvenni, hazánkra szabva.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)