A reform ellenzéke: Radnóti Sándor és az ADF a tudományos átalakulás útjában

A Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) létrejöttével új korszak kezdődött a hazai tudománypolitikában. Az átalakulás azonban nem aratott osztatlan sikert: Radnóti Sándor esztéta és az Akadémiai Dolgozók Fóruma továbbra is élesen bírálják a reformot. A konfliktus mögött azonban mélyebb szemléleti és érdekbeli különbségek húzódnak.

Miközben a magyar tudományos élet szerkezeti és tartalmi megújulása zajlik, egyes akadémiai körök továbbra is ellenállást tanúsítanak a változásokkal szemben. A kritikusok között szerepel Radnóti Sándor esztéta, valamint az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF). A kritikusok szerint a HUN-REN aláásná a tudományos autonómiát.

A HUN-REN (Magyar Kutatási Hálózat) megalakulása óta több szakmai és közéleti vita középpontjába került. A szervezet célja a korábbi, Magyar Tudományos Akadémiához tartozó kutatóintézeti hálózat korszerűsítése, hatékonyabb és átláthatóbb működésének biztosítása, valamint a nemzetstratégiai célokhoz igazított és a szabad témavalasztást is biztosító kutatási tevékenység támogatása.

A reformfolyamat azonban nem találkozott egyöntetű támogatással. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma, valamint több, az ADF-hez közel álló akadémiai tag, köztük Radnóti Sándor élesen bírálta az átalakításokat. Radnóti több alkalommal nyilvánosan is úgy fogalmazott: a HUN-REN felállítása „a tudományos autonómia felszámolásának egyik állomása”.

Radnóti Sándor reformokkal kapcsolatos ellenérzéseinek egyik oka lehet, hogy az esztéta az Akadémián belül különösen nagy beágyazottsággal rendelkezik.

Ezt mutatták meg a korábban, lapunk által nyilvánosságra hozott információk, amelyekből kiderült, hogy hat pályaművel összesen csaknem félmilliárd forinthoz jutott hozzá a Gyurcsány-kormány idején a Radnóti Sándor, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Gábor György és Geréby György alkotta filozófusi kör. A Magyar Bálint akkori oktatási miniszter által létrehozott és felügyelt NKTH pályázatain 2004-ben és 2005-ben Boda Miklós elnöklése alatt olyan, filozófusok által beadott pályázatok nyertek, amelyeket tartalmi okok miatt azonnal vissza kellett volna utasítani, mert „témájuk köszönő viszonyban sem volt a pályázati kiírással”, „az elnyert összegek pedig irreálisan magasak a feladat súlyához képest”.

A filozófus később a lapunk által leírtakat támadásként értékelte és pert indított a Magyar Nemzet ellen, amelyet az esztéta elvesztett. A másodfokon eljáró bíróság szóbeli indoklása szerint ugyanis Radnóti véleményeket és sugallatokat sérelmezett, nem pedig valótlan tényállításokat, a helyreigazítási perben azonban csak utóbbiakért lehet elégtételt venni.

Radnóti Sándor akadémikus és az SZDSZ egykori ideológusa cikkeiben és interjúiban visszatérő elem a „politikai beavatkozás” kritikája, valamint az „autonóm tudomány” ideáljának védelme. Bírálói szerint ugyanakkor Radnóti gyakran múltbeli viszonyokat idealizál, miközben figyelmen kívül hagyja a magyar tudomány nemzetközi versenyképességének kihívásait. Mindemellett az esztéta és

az ADF által képviselt álláspontok kevéssé reflektálnak a kutatások hasznosulására, társadalmi és gazdasági beágyazottságára, sokkal inkább a régi akadémiai rendszer védelmét tűzték ki célul.

Ezzel szemben a HUN-REN új finanszírozási és értékelési mechanizmusai éppen ezeket a szempontokat próbálják erősíteni, nemzetközi példák alapján, miközben a versenyképességre helyezik a hangsúlyt.

Radnótihoz hasonlóan a régi rend védelmezőjeként lép fel a magyar tudományos hálózat és infrastruktúra átalakítása ellen az Akadémiai Dolgozók Fóruma is. Az ADF többször nyilatkozott úgy, hogy a kutatók kiszorultak az intézményi döntéshozatalból, a finanszírozás pedig „politikai megfontolásoktól sem mentes”. A szervezet kezdetben a kutatói autonómia megőrzését tűzte zászlajára, azonban az utóbbi években egyre inkább közéleti és ideológiai viták részesévé vált. Az ADF nyilatkozatai és megmozdulásai több esetben nemcsak a kormányzati, hanem a HUN-REN belső döntéshozatali struktúráját is bírálják – gyakran általánosító vagy politikailag motivált formában.

Szakmai körökben ugyanakkor megoszlanak a vélemények az ADF szerepéről. Egyes kutatók szerint ugyanis valóban szükség van független és a kutatókat reprezentatív alapon képviselő érdekképviseletre, ugyanakkor az Akadémiai Dolgozók Fórumának képviselőit

senki sem választotta meg, a szervezet mindössze egy szűk kör saját pozícióit és szemléletmódját próbálja általános akadémiai álláspontként érvényesíteni.

A szervezet belső összetétele is szűk körű: nincs hivatalos mandátuma az összes kutató képviseletére, tagsága önkéntes és strukturálisan nem kapcsolódik sem a Magyar Tudományos Akadémiához, sem a HUN-REN-hez.

Borítókép: A Magyar Tudományos Akadémia (Fotó: MTI/Róka László)