Úgy tűnik, hogy sokan a nyugdíjas éveikre lesznek a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagjai; a szervezet tagjai ugyanis jellemzően hatvan év felettiek. Az akadémia ugyan nem tesz közzé átfogó korfát, a köztestületi névjegyzék böngészése alapján egyértelmű: a túlnyomó többség a rendszerváltás előtt kezdte pályáját, sokan már a hetvenes éveiket tapossák.
Mindeközben a fiatal, a tudományos életben maguknak helyet követelő és elhelyezkedni kívánó kutatók bekerülési aránya minimális.
Ezek után nem csoda, hogy a nemzetközi versenyben az MTA közössége folyamatosan elveszíti azt a megbecsülést és teret, amelyet a korábbi évtizedekben kiharcolt magának. A magyarországi tudományos publikációknak csupán 20–25 százaléka jelenik meg Q1-es, azaz a legmagasabban jegyzett nemzetközi folyóiratokban a SCImago Journal & Country Rank statisztikái szerint. Ez az arány pedig messze elmarad a nyugati, sőt a V4-országok kutatóitól is. Hasonló a kép az ERC (European Research Council) pályázatoknál: a 2023-as statisztikák szerint Magyarország a támogatások kevesebb mint egy százalékát nyerte el,
annak ellenére, hogy népességarányosan a források két százalékát kellene megszerezni.
A publikációk és a fiatal kutatók hiánya miatt pedig a gyakorlati hasznosíthatóságban, innovációban sem áll jobban az MTA. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának adatbázisa szerint az Akadémia intézményei évente alig néhány szabadalmat jelentenek be. A szám jellemzően 5–10 között mozog, ami nemcsak elenyésző a nemzetközi összevetésben, hanem más állami fenntartású kutatóintézményhez képest is kirívóan alacsony.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!