A 2019-es diadalmas választás után a konzervatívok komoly lehetőséget kaptak arra, hogy a brexites munkásszavazók támogatásával új társadalmi bázist építsenek ki. Ehelyett széttöredeztek. A migrációs válság kezelésének teljes kudarca, a gazdasági stagnálás, a Covid és az energiaár-robbanás évei alatt a toryk elvesztették hitelüket. Az Egedy által idézett statisztikák szerint 2019-hez képest több mint 7 millió szavazót vesztettek – olyan mértékben, amit a brit jobboldal a második világháború óta nem élt át.
A Farage-hatás: új kihívó a jobboldalon
Nigel Farage, a Brexit atyja, új pártjával – Reform UK – nem csupán belépett a parlamentbe, hanem a Konzervatív Párt válságának egyik legfőbb katalizátorává vált. Bár a brit választási rendszer súlyosan hátrányos a kis pártokkal szemben, Farage mozgalma így is 14 százalékot ért el. Az egyéni körzetekben több tucat helyen második lett, így komoly politikai erőként tűnt fel – különösen a bevándorlás és a közbiztonság kérdéseiben. A Southportban történt sokkoló gyilkosság és az utána következő zavargások csak tovább növelték népszerűségét.
Thatcher öröksége – Badenoch újratölti
A konzervatívok új vezetője, Kemi Badenoch a thatcherizmus modernizált változatát hirdette meg – kemény kézzel, feketén-fehéren. Afrikai származása és karcos bevándorláskritikus álláspontja egyszerre teszi különlegessé és megosztóvá. Thomas Sowell és Roger Scruton szellemi örökségét idézve elutasítja a multikulturalizmust és a „woke” ideológiát, következetesen brit értékrendről beszél. Bár még nem találta meg a megfelelő hangot Farage kihívására, egyes vélemények szerint ő lehet a toryk utolsó esélye a túlélésre.
Starmer: stabilitás ígérete, bizonytalan jövő
A győztes Munkáspárt nem radikális vízióval, hanem a stabilitás és a kormányképesség ígéretével nyert. Keir Starmer nem karizmatikus vezető, de szervezőként hatékony. Az első hónapokban azonban máris kopni látszik a lendület. Az adóemelések és a jóléti kiadások visszafogása több társadalmi csoportban ellenérzést váltott ki, amit Farage ügyesen ki is használ. Közben a Labour csendben közeledne Brüsszelhez, bár a Brexit visszafordítása egyelőre nincs napirenden.
A szigetország válaszút előtt
Egedy Gergely tanulmánya alapján világos: 2024 nem csupán egy választás éve volt, hanem korszakhatár. A brit közélet mély átalakuláson megy keresztül, amelyben új törésvonalak rajzolódnak ki. A bevándorlás, a kulturális identitás és a nemzetközi orientáció kérdései nemcsak a pártokat, hanem a brit társadalmat is megosztják. Az Egyesült Királyság ma egyensúlyoz a rend és káosz határán – a következő évek eldöntik, hogy melyik irányba billen a mérleg.
