Megadja Gábor azonnal jelezte, hogy az egyik ilyen fontos és éles elméletet Hobbes írta meg, amelyben kifejti, hogy a társadalmi szerződés arra szolgál, hogy a mindenki háborúját mindenki ellen megakadályozza. Nyilván Hobbes a polgárháború tapasztalatára reflektált. Azért kell a szuverenitást létrehozni, hogy ezt az állandó erőszakot felszámolják – tette hozzá.
A későbbi szerzőknél is megjelenik a téma. Webernek van egy klasszikussá vált szövege, amely egy előadásból származik, ahol az állam fogalmát az erőszak eszközével azonosítja. Ez nem azt jelenti, hogy az állam nem lát el más tevékenységet, de ami megkülönbözteti szociológiailag, az az erőszak – és Weber valahogy úgy fogalmaz, hogy aki politikával foglalkozik, az az erőszakkal köt paktumot és démoni erőkhöz nyúl. Ezt úgy értette, hogy kiszámíthatatlanok annak a következményei, ha az erőszak eszközeit használjuk.
Megadja szerint ez azért is probléma, mert a politika mégis valamilyen társas viszonyt feltételez, legalább két ember kell ahhoz, hogy politika legyen, másrészt, hogy erőszak legyen – jegyezte meg. Voltak olyan progresszív gondolkodók is, akik úgy gondolták, ahogy egyre felvilágosultabbak lesznek az emberek, megszűnik az erőszak jelensége. Kiemelte azt is, hogy az Európai Unió vezetői miként nyilatkoznak, nyilatkoztak ameddig nem volt háború, de most már van, bár korábban azt mondták, hogy megszűntek a háborúk, és beköszöntött az örök béke korszaka. Itt jött egy Sorel-idézet, amely úgy hangzott, hogy a polgári filozófia szerint az erőszak a barbárság maradványa, és arra hivatott, hogy a felvilágosultsággal eltűnjön. A realista tapasztalat viszont az, hogy az erőszak velünk maradt, és valahogy mindig viszonyulni kell hozzá és korlátozni kell a kibontakozását. Megadja fel is tette a kérdést, hogy a háborúnak és az erőszaknak lehet -e valamilyen erkölcsi igazolása?
Molnár Attila Károly azt is hozzátette, hogy az erőszak nemcsak a fizikai kényszert jelenti, hanem határátlépésről is szó van, ebből a szempontból egy nagyon fontos tanmese Romulusz és Rémusz története a római fal átlépéséről és a testvérgyilkosságról. A történet hátterében egyfajta rendteremtés állt, hogy utána ne legyen több erőszak, hanem törvényekkel szabályozzanak mindent.
Megjegyezte, azért a volt olyan a vadnyugaton is, ahol megjelent egy kemény legény és erőszakkal tett rendet. A professzor szerint nagyon paradox a helyzet, mert ahhoz, hogy nyugalom és béke legyen, néha erőszakot kell alkalmazni. A két eszmetörténész eljutott odáig is, hogy voltak olyan elméletek és helyzetek, amikor szabadságra akartak kényszeríteni azokat az embereket, akik nem idomulnak az általános akarathoz, ami lényegében nem más, mint a baloldal születési rendellenessége – fogalmazott a két eszmetörténész.
