Könnyeiket törölgetve, egy-egy szál fehér rózsával a kezükben sétáltak be a szekszárdi kosárklub játékosai csütörtök délután az Alsóvárosi temetőbe. A legkisebbek egyforma, kék egyenszerelésben, mintha meccsre készültek volna – írja a Teol.
Csodás idő volt, ragyogott a nap, akár meccsnap is lehetett volna ez. De nem az volt. A búcsú napja jött el. Mindenki búcsúzni jött. Egy társtól, egy baráttól, egy játékostól, egy szomszédtól, egy ismerőstől. Egy mosolygós, cserfes kislánytól.
Zsúfolásig megtelt a temető, több százan rótták le kegyeletüket, s siratták meg azt a kislányt, akit tizenkét évesen ragadott el a halál. Jöttek más városi egyesületek képviselői, jöttek vezető politikusok, jöttek cégvezetők. Mind-mind a földet bámulva – lehajtott fejjel.
Szép az élet, de olykor igazságtalan. Máskülönben hogy is írhatott volna ilyen forgatókönyvet... Szinte még most is hallani a mentőhelikoptert, ahogy köröz a város felett, látni a mentősöket, akik küzdenek. Hosszú percekig. Aztán fellélegeznek – sikerült, talán van remény. Remény, amibe aztán pár napig mindenki kapaszkodott.
Aztán szertefoszlott minden, s maradt a nagy üresség. Az üveges tekintetek, a kérdések, amelyekre soha nem jön válasz. És maradtak az emlékek, amelyekből jó sokat hagyott hátra ez a tündéri kislány – olvasható a Teol cikkében.
A teljes cikk és további megható képek a búcsúztatásról ide kattintva érhető el.
