G. Fodor Gábor: Magyar Péter a semmiből jött és a semmibe tart

A külföldön is egyre nagyobb sikereket arató Orbán kontra Soros című könyv szerzője szerint nem létezik „Orbán kontra Magyar” párharc: G. Fodor Gábor úgy látja, Magyar Péter a semmiből jött és oda is tart, program nélküli politikája pedig önellentmondásokba fulladt. A XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója a Magyar Nemzetnek adott interjúban hangsúlyozta: a Tisza párt valódi arca a kiszivárgott adóemelési tervekben mutatkozik meg, amelyek a pedagógusoktól a fiatal pályakezdőkig mindenkit sújtanának. Szerinte a 2026-os választást nem nagy csaták, hanem a Tisza saját elszólásai és más stratégiai hibái dönthetik el.

Fotó: Csudai Sándor

– Soros György reagált a könyvre valamilyen formában?
– Küldtünk neki egy tiszteletpéldányt, de Soros néma maradt.

– Említette, hogy itthon több mint 10 ezer példány kelt el a kötetből. Ez már elég nagy szám ahhoz, hogy időnként összeakadjon egy lelkes olvasóval.
– Valóban, mostanában amikor megállítanak az utcán, akkor elsősorban az Orbán kontra Sorosról kérdeznek vagy mondják el a véleményüket. Érdekes, hogy sokan összekötik ezt a könyvet a 2021-ben megjelent Orbán-szabállyal, amely szintén nagy siker volt, jelenleg mintegy 20 ezer eladott példánynál jár. Úgy látszik, van igény arra, hogy közérthető nyelven mondjuk el a politikai közösségünk legfontosabb sztoriját.

Fotó: Csudai Sándor

– A könyvben azt jósolta, hogy Trump győzelmével nem jár majd jól Soros György. Az új amerikai elnök valóban lecsavarta a USAID-et, amely a Sorossal együttműködő demokrata párti kormányzatoknak fontos nemzetközi befolyásgyakorlási eszköze volt. Ezzel az egész Soros-birodalom megroppant?
– Első ránézésre azt gondolhatná az ember, hogy már nem is aktuális a könyv. Lejárt lemez, hiszen a spekuláns már 95 éves, a fiát, Alex Sorost látszólag pedig más dimenziók foglalkoztatják, nem Magyarország. Azonban ténylegesen létező hatalomról van szó, nagyon kemény ellenfélről, amely még az USA-ban is okoz problémákat, jelenleg is. Nem véletlen, hogy augusztus végén Trump elnök megüzente Sorosnak és fiának, hogy a szervezett bűnözés elleni törvény kapcsán vádat kíván emelni ellenük. De más problémákat is okoznak Sorosék: az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán feltüzelték az egyetemeket, aminek az eredménye erőszakos megmozdulások egész sora az amerikai campusokon. Látható, hogy az amerikai vezetésnek is komoly kihívást jelent, hogy kiszorítsák a hálózatot az országból, de mindez csak a jéghegy csúcsa. Soros ott van Afrikában, Ázsiában, Indiában is meg akarta vetni a lábát. Ezért is nagy fegyvertény, amit Orbán Viktor elért, vagyis hogy felvette a kesztyűt Sorossal szemben és – hazánkban legalábbis - legyőzte. Az ő kezdeményezőképessége hatására kezdenek fellépni Soros ellen világszerte.

– A magyar belpolitikára kanyarodva, beszélhetünk Orbán kontra Magyarról?
– Magyar Péterék nagyon szeretnék, de nincs ilyen küzdelem. A magyar miniszterelnöknek a tiszás politikus gazdáival van dolga. Magyar Péter a semmiből jött és a semmibe tart. A stratégia is az volt, hogy ne mondjon semmit. De a politikában ez képtelenség. Előbb-utóbb valaki úgyis elszólja magát, akár elbizakodottságból, akár ostobaságból, akár gőgből. El is szólták magukat, elfecsegték, hogy a választás után bármit megtehetnek, de nem mondhatnak el mindent, „mert akkor megbukunk”. Ezzel a mesterterv összeomlott. Nem párbaj fogja tehát eldönteni a 2026-os választást, egyszerűbb dolgokról van szó: a saját mondataik fognak ellenük fordulni, az emberek pedig tisztábban láthatják majd, hogy valójában kik Magyarék és mit is akarnak.

– Egy kardinális kérdésben legalábbis kiderült a Tisza álláspontja: az elmúlt hetekben kiszivárogtak az adóemelési terveik, amiket a párt prominensei és a szakértői is megerősítettek különböző kijelentéseikkel. Ennek milyen üzenete lehet?
– Két nagy, markánsan eltérő irányt lehet látni ebben a kérdésben. A kormány filozófiája az, ha dolgozol, teljesítesz és tenni akarsz, akkor legyen esélyed mindig eggyel feljebb lépni a létrán, ezt a felfogást juttatja érvényre az egykulcsos adórendszer, amihez egy másik filozófiai elv is „hozzá van varrva”, vagyis hogy a család és gyerek érték, s az adórendszerben is jusson kifejezésre az a törekvés, hogy aki gyereket vállal, az ne éljen rosszabbul, ne kerüljön hátrányba azokhoz képest, akik meg nem. A kiszivárgott Tisza-adó viszont arról szól, hogy az emberek nagy többsége zsebében kevesebb maradjon, egy pedagógus, egy rendőr, egy köztisztviselő, egy fiatal pályakezdő fizessen több adót, mint amennyit most fizet.  Gyakran szoktam beszélgetni fiatalemberekkel, akiknek életkoruknál fogva nincsen komoly tapasztalata 2010 előttről, így például arról, hogy mondjuk már egy pár éve dolgozó tanártól is mennyi pénzt vont el az állam adó címen a szocialista kormányok alatt: 38 százalék volt az szja egyik kulcsa. Döbbenetes. Most meg egy kulcs van és ez 15 százalék. Ami megint csak egy hatalmas előrelépés.

– Ha a nyárra vetítve nézzük a pártversenyt, melyik oldal teljesített jobban?
– Egyértelműen a Fidesz. Megítélésem szerint ugyanis a kihívó legalább három látványos stratégiai hibát is elkövetett. Az egyik, hogy bár úgy akarták kibekkelni a hátra lévő hónapokat, hogy nem mondanak semmit, elkezdtek fecsegni és most már mindenki tudja, hogy mi a Tisza igazi programja és hogy mire számíthatunk, ha nyernének a választásokon. Ebből nem kérnek az emberek. A második, ha nincs mondanivalóm, ha nem akarok semmit se mondani, akkor nem megnyújtom, hanem lerövidítem azt az időt, amiben politikát csinálok. Magyar Péter ehhez képest az időmenedzsmentet is elszúrta: hónapokig tartó országjárásba kezdett, ami ráadásul nyáron indult, miközben nincs mondanivalója, nem csoda, hogy elfogyott a lendület. A politika hosszútávfutás. Egy maraton nem az első tíz kilométeren dől el, hanem az utolsó tízen, hogy maradt-e erőd, kitart az energiád. Magyar mozgásán látni, hogy fogy a levegő, besavasodik az izom, frissítő állomás sehol, az iramfutásból kóválygás lett és a Fidesz még csak most fog felmenni a pályára… És a harmadik, egy elszalasztott lehetőség: a pride-tüntetésen résztvevőkből nem épített politikai erőforrást, így ma már arra sem emlékszünk, hogy volt pride.

– Lehet a Tisza ezekről a fiaskóiról úgy igyekszik elvonni a figyelmet, hogy a holdudvarában megjelent szereplők láthatóan zavargásokra buzdítanak és erőszakra igyekeznek hergelni a tömegeket. Bejöhet egy ilyen stratégia?
– Az emberek a nyugalomban érdekeltek, leszámítva egy hangos kisebbséget, akinek semmi sem drága. A választók többsége a rendezett, békés élet mellett van és nem akar felfordulást. Ebből adódóan bízom abban, hogy a 2026-os választás nyugalomban zajlik majd, s hogy arról fog szólni, hogy egy versengő demokráciában milyen politikai erőknek adunk felhatalmazást a kormányzásra. Ugyanakkor a kihívónak nem ez az érdeke, ahogy a mögötte álló bábjátékosoknak sem. Csak a legutóbbi példa, hogy Magyar Péterék – nyilván provokációs céllal - épp Kötcsére és ugyanarra a napra szervezték a maguk dzsemboriját, amikor a jobboldal is a saját szokásos összejövetelét tervezi ott. Balhét akarnak, nem „szeretetországot”. Vannak intő példák a közelünkben: az emberek többsége nem akar szerbiai forgatókönyvet. A nyugalom, a stabilitás és a biztonság is érv a Fidesz mellett.     

További játékainkhoz kattintson ide!