Németh Tamás: Együtt építjük a józanságot

Fiatalok, középkorúak, idősek, a társadalom jókora része érintett korunk egyik legkeményebb és legkegyetlenebb problémájában, a függőségben. Nem válogat, hiszen nem gyengeségről, az erkölcsi tartás vagy az akaraterő hiányáról van szó, hanem betegségről. Rengeteget foglalkozunk a témával, hiszen egyre nagyobb gondot okoz, és szerencsére már a felépüléssel is, hogy az egyáltalán lehetséges. Aki fel akar hagyni a szerhasználattal, akár online formában is működik csoportos és személyre szabott támogatás alkohol-, drog-, gyógyszerfüggők számára. Németh Tamás egy újszerű, sikeres program vezetője, aki tizenöt éve segít másoknak is rálépni az útra.

Németh Tamás a Kitaposott Ösvény Felépülési Programok alapítója, szenvedélybeteg segítő. Fotó: Csudai Sándor

– Másfél éve voltam felépülésben, amikor először önkéntesen kezdtem el dolgozni segítőként. Szerencsésnek érzem magam, ugyanis már volt egy működő koncepcióm arra, miként lehet eredményesen dolgozni emberekkel csapatban – mondta el lapunknak Németh Tamás, a Kitaposott Ösvény Online Felépülési Programok alapítója. Úgy folytatta: – Jó ideje együttműködési készségfejlesztő trénerként dolgoztam nagy cégeknél, ezáltal széles körű tapasztalatom volt a legkülönfélébb tréningelemek működtetésében, programokban, módszertanban, csoportok kezelésében, irányításában és különféle szimulációkban. 

A felépülés, illetve a változás, változtatás mint egy egészen új életszemlélet és életforma, óriási lendületet adott nekem, a függőségem „szenvedély”-energiáját elkezdtem pozitív irányba terelni

 – fogalmazott a szakember.

Fotó: Csudai Sándor

Németh Tamás, aki tizenhat éve lépett a józanodás nem feltétlen könnyű és egyszerű, de mindenképpen gyümölcsöző útjára, egyre inkább azon kezdett el gondolkodni akkoriban, hogy eddigi munkahelyein, a cégeknél, ahol dolgozott, a hatékonyságnövelés volt a legfontosabb érték. Ezt az eredményt, illetve a folyamatot szerette volna bevinni a rehabokra a józanodó, önismereti munkában részt vevő felépülő függők közé azért, hogy a kohéziót meg a közösséghez tartozást lehessen fejleszteni. 
– Kidolgoztam egy közösségépítő tematikát abból, amit addig csapatépítésnek hívtunk. A korábbi, céges tréningekhez képest itt sokkal nagyobb szerepet kaphattak az egyéni intervenciók. Mivel megvolt a saját terápiámban megélt tapasztalat az együttélésről, közösségben való létezésről, sokkal hitelesebben és bátrabban tehetek fel kérdéseket az adott közösség normáiról, nehézségeiről. A fő kérdések a csoportműködéséről egyre inkább az egyéni készségek fejlesztésére kezdtek el irányulni. Használva a tapasztalati tanulás módszertanát, sokkal direktebb módon tudtam az egyéneket helyzetbe hozni, új skilleket, működéseket, szerepeket kipróbáltatni velük. Ez volt a kiindulópont, így kezdtem el dolgozni – sorolta a szakember mindazokat az egyéni elgondolásokat, majd az abból származó eredményeket, melyek mentén meg tudta fogalmazni saját fejlesztői stílusát és az azokkal elérhető célokat. 
– Szermentes voltam tizennyolc hónapja, önsegítő közösségeket látogattam, dolgoztam a felépülésemen, de ekkor valami történt. Elért a depresszió. Az a fajta letargikus állapot, amit addig csak a heroinmegvonás következményeként ismertem. Amikor semmi mást nem tudsz, nem akarsz, csak feküdni. Minden más pokoli kín, lehetetlennek tűnő állapot. 

Ekkor kezdtem el magamat »tréningezni«, mert nem volt más eszközöm. Ebben az állapotban egyszer csak megláttam azt, hogy nincs semmim, viszont van rengeteg időm. Úgy döntöttem, felhasználom ezt a krízist arra, hogy feltegyem végre magamnak a kérdést, hogyan is szeretnék valójában élni.

A drogterápiás szakember elmondta: – Elkezdtem a céges, tréninges tapasztalataimat átdolgozni és a saját terápiás tapasztalataimmal ötvözni, mindemellett azon dolgozni, hogyan lehetne ez hasznos mondjuk a bentlakásos intézmények közösségeinek. Akkor még teljesen ismeretlenül, kísérőlevéllel egybekötve, szétküldtem az ország szinte mindegyik kezelőhelyének a jelentkezésemet. Beleírtam, ha nem akarnak pénzt adni, fizessék ki az útiköltségemet. A segítők legyenek velem egész nap, nézzék meg, mit csinálok, a nap végén majd eldöntik, be tudják-e illeszteni a módszereimet a terápiás programjukba, vagy sem. Pár hétig semmi nem történt, aztán egyszer csak hívott Nagyszénásról az intézmény vezetője, és megadta a bizalmat, hogy bentlakásos terápiás közösséggel dolgozhassak külsős trénerként. A próbanap után pedig leszerződtünk, és lassan 15 éve minden évben dolgozunk együtt. 

A korábban sikeres tréningeket tartó terápiás szakember közben elvégezte a színházterapeuta-képzést is, illetve folyamatosan fejlesztette magát, saját közösségépítő módszereit, és 

társával közösen megálmodta és létrehozta azt az online formában működő »józan edzéstervet«, felépülési programot, ami segít azoknak a függőknek, akik még nem találták meg a tisztasághoz vezető utat.

Céljuk nemcsak a szerhasználati zavar megszüntetése, hanem egy kiegyensúlyozottabb, elégedettebb és örömtelibb élet elérése is. Németh Tamás arról is beszélt lapunknak, jelenleg nincs általános definíciója a józanságnak. Úgy fogalmazott: 

– Az önsegítő közösségek a szárazság, míg az addiktológiai szakemberek a részleges felépülés kifejezést használják arra, amikor a cél csupán az absztinencia megszerzése, és a feltisztulást nem követi életmódváltás.

– A program összeállításánál arra törekedtünk, hogy minden szükséges eszközt és információt megkapjon a jelentkező a saját józan életformájának megalapozásához. Ezenkívül online és offline közösséget formálunk, ahol támogató környezetben oszthatják meg tapasztalataikat, kérdéseiket és sikereiket másokkal, akik hasonló úton járnak. Együtt hozzuk létre a józanság filozófiáját, nem sztenderdek mentén, hanem az egyéni készségek, életutak lehetőségei mentén.  Mi támogatást, bátorítást adunk a fejlődésben és a teljesebb élet elérésében. 

Egyik újdonsága ennek a felépülési programnak az, hogy a segítők partnerek, kísérők a felépülő aktuális krízisében, illetve valakinek az aktuális életszakaszában, ami valamiféle szerhasználati zavarhoz kapcsolódik. 

– A mi ügyfeleinknek még van alapvető egzisztenciájuk, még képesek önmenedzselésre, még viszik az életüket, ami azt jelenti, hogy idejük nagy részét valamilyen kötöttségben töltik, egyetemre járnak vagy dolgoznak, így nem feltétlen azokkal az időszakokkal számolunk, mint általában az ellátórendszerben, hanem úgy időzítünk, ami ennek a rétegnek az igénye és az elvárása. Ezért az egyéni és csoportos alkalmaink jellemzően 18 óra után vannak – mondta el Németh Tamás. A csoportokkal kapcsolatban a szakember elmondta, azok kilencvenpercesek, az egyéni konzultációk pedig hatvan percig tartanak. 

– A szakértői csapat összeállításánál arra törekedtünk, legyen pszichoterapeuta, külsős tanácsadó, vannak addiktológiai konzultánsok, szociális munkások. A stáb nagy része talpra állt szenvedélybeteg, többéves segítői munkával. A hozzánk fordulók igazán jó szakemberekkel és jó minőségű ellátással találkozhatnak.

Németh Tamás szerint nem árulnak csodagyógyszert meg csodamodellt. Azt szeretnék elérni, hogy klienseik náluk kezdjék meg az önmaguk iránti érdeklődést, alapönismerettel gazdagodjanak, és megszerezzék azt az időmennyiséget szermentesen, ami ahhoz kell, hogy tovább tudjanak menni. Hatalmas figyelmet fordítanak a kiválasztásra, szűrésre. 

– Úgy gondolunk magunkra, mint egy online drogambulanciára

– mondta a szenvedélybetegekkel foglalkozó szakember. Majd úgy folytatta: – A kiválasztásnál eldől, hogy az egyén aktuális állapota lehetővé teszi-e a mi online felépülési programunkat, és hogy ez elég-e neki. Amint kiderül, hogy nem, akkor a kapcsolati rendszerünkön keresztül azonnal valami más megoldást, bentlakásos rehabot, kórházi kezelést, pszichiátriai kezelést javasolunk neki. Ismerjük a hazai bentlakásos intézmények fontosabb szereplőit, ezért tudunk adni pontos tájékoztatást. Ilyenkor megpróbáljuk feltérképezni, az adott állapotában melyik lehetne a leghasznosabb neki – tette hozzá Németh Tamás.