Van egy csoport, mozgalom, akik beszüntetnék a munkavégzést, ezért is került szóba a mai Visszafoglalásban ez a téma. Ez a posztliberális elméletnek egyik fontos gondolata lett, de másként, mégpedig úgy, hogy miként kell a munka becsületét, presztízsét helyreállítani. A kérdéskörben most is két eszmetörténészünk, Megadja Gábor és Molnár Attila Károly segít eligazodni.
Bibliai idézettel, a bűnbeeséssel kezdte a beszélgetést Megadja Gábor, miszerint miután Ádám és Éva evett az almából a tiltás ellenére, Isten azt mondta az embernek, mivel hallgattál az asszony szavára, fáradtságos munkával keresed meg táplálékodat életed minden napján.
Molnár Attila Károly szerint értelmezési kérdés, hogy a munka büntetés-e vagy sem. Visszautalt arra, amikor
a középkorban a halálos bűnöket felsorolták, az egyik a luxuria volt, amit hiba lenne „luxizásnak” fordítani, mivel ez a hivalkodó fogyasztást jelenti a mai korban, de a luxuria a múltban a restséget jelentette, ami azt jelentette, hogy a jó cselekedetek alól, így a munka alól is kivonták magukat az emberek.
Ezt a középkorban is elítélték, sőt volt egyfajta felértékelése a munkának ebben az időben, amelyet a szerzetesrendek is nagyra értékeltek, majd jött ebből egy nagy vita a XIX. század végén, hogy a munka szeretete miből is ered. A kérdés az volt, hogy az aszketikus vagy a protestáns hagyományból eredeztethető -e? Az, hogy miként jutunk el ahhoz, hogy a munka miként vált erénnyé, eszmetörténészeink részletesen kifejtették a Visszafoglalásban.
