Tarr Zoltán szerint a magyar oktatási rendszer nem arra való, hogy gondolkodni képes embereket neveljen – aki pedig mégis képes kérdéseket feltenni, az elmegy külföldre tanulni, és az akkor már ott is marad. Minderről egy csömöri, oktatási témájú fórumon beszélt az ellenzéki politikus még 2025. április 4-én – idézi fel a Tűzfalcsoport.
Az idézetek egyébiránt szó szerintiek, így hangoztak el, tehát nem elírások szerepelnek bennük, hanem Tarr Zoltán szónoki képességeit tükrözik:
És tényleg szétzilálja az életünket. És ez teljesen igaz az oktatásra is. Ez a cél alapvetően, hogy… nem cél, pontosabban, az, hogy olyan dolgok jöjjenek létre és olyan emberek legyenek, akik képesek kérdéseket feltenni. Akik meg igen, azok meg elmennek külföldre tanulni, mert hogy itt ugye nem lehet kérdést feltenni, tehát ahhoz el kell menni külföldre, akkor meg maradjanak is ott.
A gyári munkásokról kifejezetten lesújtó véleménye van
Tarr Zoltán szó szerint kimondja: nem olyan emberekre van szükség, akik a futószalag mellett állnak, mert az nem elég értékes munka. Csakhogy Magyarországon százezrek élnek ebből a munkából: autógyárakban, elektronikai üzemekben, feldolgozóiparban keményen és becsületesen dolgoznak.
Ők tartják működésben azt a gazdaságot, amelyből aztán közvetett módon a Tisza Párt politikusai is megkapják a fizetésüket.
Könnyű lenézni a kétkezi dolgozókat, amikor valaki egy brüsszeli irodában ül havi több millió forintért, és csak annyi a dolga, hogy azt a gombot nyomja, amit Manfred Weber mutat neki. De amíg az átlag magyar korán hajnalban kel vagy éjjel dolgozik és műszakba megy, addig egyesek arról beszélgetnek, hogy nincs rájuk szükség, nincs hozzáadott értéke a munkájuknak vagy legalábbis szerintük az nem elég. Ez a hozzáállás rettentően elitista – hangsúlyozza a Tűzfalcsoport.
Nem olyan emberekre van szükség, akik a futószalag mellett állnak. Tehát az, van ilyen emberekre szükség, csak ez, nincs hozzáadott érték. Az a hozzáadott érték minősége az nem akkora, mint amikor valaki azokat a robotokat tervezi, aki a szalag mellett áll, vagy azoknak az embereknek a munkáját, bocsánat, akik a szalag mellett állnak
– mondta zavarosan a magyar dolgozókról a Tisza alelnöke.
A tanárok sem a kedvencei
Ha pedig mindez nem lenne elég, akkor Tarr Zoltán még indirekt módon a magyar tanárokat is degradálta a kritikájával: szerinte ugyanis a magyar oktatási rendszer nem képes olyan embereket kinevelni, akik innovatívak és gondolkodók, az igazi tehetségek szerinte „hála istennek megúszták” az itteni iskolát. Ez a pedagógusok munkájának leértékelése. Mert ezek szerint Tarr Zoltán azt gondolja, hogy az itt tanító több tízezer pedagógus nem képes értelmes embereket faragni a nebulókból. Csakhogy azok a magyar mérnökök, orvosok, mérnök-informatikusok, akik a Tisza Párt alelnöke szerint az egyedül „értékes” munkát végzők közé tartoznak, de még a Nobel-díjasaink legnagyobb része is magyar iskolába járt. Meg egyébként ő is.
Fantasztikus dolgokra képes a mesterséges intelligencia, és fantasztikus magyar szakemberek vannak, akik elképesztő dolgokat tudnak csinálni, világhírű, tehát olyan, az önvezető autó tervezésében van olyan magyar szakember, magyar cég, aki olyan dolgot csinál, amit senki más a világon nem tud, és minden autógyártó hozzájuk fordul egy bizonyos dolog tekintetében. Ezek az emberek nem a magyar oktatási rendszerben a nem tudom milyen általános iskolákba képződtek, vagy lehet, hogy ott képződtek, de hálistennek megúszták és képesek voltak egy innovatív és gondolkodó irányba elmenni.
Akkor hát ki a jó Tarr Zoltánnak?
Jogos a kérdés: ki az, akit ezen elitista hozzáállás szerint érdemes Magyarországon tartani? Csak azt, aki diplomás? Aki mérnök? Aki „csak” gyerekeket tanít vagy autót szerel össze, az nem ér semmit? Mert ha valaki lenézi a tanárt, a gyári munkást, a kétkezi, tisztességes munkát végző embereket – az valójában az ország gerincét nézi le.
