Gábor szerint nincs jobb időtöltés az olvasásnál. A táskájába nyúl, és egy másik könyvet húz elő: Edgar Wallace egyik kalandregényét. Az sincs jobb állapotban, de neki nagy kincs.
– Egy angol, ez a Sanders rendet tesz Afrikában a kannibálok között. Lopnak, gyilkolnak, mire aszondja: a szenvedély mindig ilyen rendet csinál – neveti el magát, de a mosolyába kis keserűség vegyül: a könyvekben könnyebb rendet tenni, mint az életben.
Elveszett örökség, kipurcant derék
Beszélünk másról is. Az ő történetéről. Gábor mindössze néhány utcányira, Rákoshegyen nőtt fel. Nemcsak az olvasást szerette meg, hanem rádióamatőr is volt.
– Ismeri a rókavadászatot? – kérdezi tőlem, de értetlen képet vághatok, mert csak legyint, és elbeszéli, hogy egy technikai sport. Ezt űzte – volt idő, amikor hasonló élete volt, mint bármelyikünknek: hobbikkal, álmokkal, jövővel.
Iskoláscsoport közeledik. A gyerekek és a tanítók bizonytalanul méregetnek. Nemcsak Gábort nézik, hanem minket. Amikor elsétálnak előttünk, zavartan elfordítják a fejüket.
Gábor észre sem veszi, mesél tovább. Öröksége, a szülői ház odalett a tartozások miatt. A családi kötelékek elvékonyodtak, egyedül maradt. A pénzügyi helyzetét az egészségi állapota is nehezítette.
– Kipurcant a derekam, az egyik csigolyámnak annyi – magyarázza, hogy felhagyott a szakmájával. Egyébiránt melegburkolónak tanult.
Dupla zokni és egyszervolt telefon
Néha kap valami segédmunkát. Meg gyűjti a visszaváltható palackokat, üvegeket, abból is kuporgat. A kunyhójában vészeli át a kemény mínuszokat is. Most a napsütésben négy fok körül lehet, de mutatja, hogy jól fel van öltözve, dupla zoknit is húzott.
Kérdem, hogy van-e telefonja, amivel legalább segítséget hívhat, ha szüksége lenne rá.
– Volt, de most nincsen – válaszolja. – Pedig azon is könyveket olvastam, az internetről ingyen le lehetett tölteni rá. Gyönyörű fantasztikus könyveket olvasok. A Kozmosz-sorozat összes kötetét kiolvastam, az összes krimit kiolvastam…
Visszatérünk az olvasáshoz. A könyvekhez, amik akkor is vele maradtak, amikor minden más elveszett. A történetekhez, amiknek még jó végük lehet.
Indulnom kell. A sarokról visszapillantok: Gábor a buszmegálló mögött újra felcsapja Jókait. Van, amit csak akkor vehetünk észre, ha nem fordítjuk el a fejünket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!