„Mérők háborúja”– Melyik közvélemény-kutatónak érdemes hinni?

Három hónappal vagyunk a választások előtt és a közvélemény-kutató cégek között kialakult a „mérők háborúja”.

Manipulátorok, sarlatánok és jó kutatók – a választások előtti hónapokban éles viták zajlanak a közvélemény-kutatások hitelességéről. A Mozgásban podcast legújabb adásában Mráz Ágoston Sámuel többek között arról beszélt, miért vált politikai fegyverré a mérés, és miért lesz szerinte elkerülhetetlen az elszámoltatás a választás után.

Három hónappal vagyunk a választások előtt és a közvélemény-kutató cégek között kialakult a „mérők háborúja”. Rengeteg számmal, eredménnyel találkoznak az emberek, és egyre kevésbé hisznek nekik. A Mozgásban című podcast évnyitó adásában G. Fodor Gábor vendége ezúttal Mráz Ágoston Sámuel volt, a Nézőpont Intézet igazgatója. Arról beszélgettek, 

mi a közvélemény-kutatásoknak a szerepe, jelentősége a politikusoknak és a választóknak – hogyan tudunk eligazodni közöttük, hogy a választás napján megalapozott, racionális döntést hozzunk?

Egyáltalán miért van szükség közvélemény-kutatásokra?

Mráz Ágoston Sámuel rámutatott: az ember könnyen elköveti ezt a hibát, hogy a közvetlen szűk környezetének véleményéből ítéli meg, hogyan gondolkozik egy adott kérdésről az ország többsége. Valójában a társadalom azonban nagyon sokszínű, akár társadalmi státus, akár lakóhely, akár életkor alapján. Megemlítette példaként, hogy 2 millió honfitársunk 65 év fölötti. 

– Ha mondjuk valaki a fiatalokkal jár bulizni, és ők nem szeretik a Fideszt, abból nem következik az, hogy a magyarok többsége ne szeretné a kormánypártot.

 A tapasztalattal rendelkező, akár rosszabb időket megélt emberek ugyanis sokkal inkább hajlamosak a stabilitásra és az elmúlt 15 év folytatására szavazni, amit a jelenlegi kormányerők garantálnak – magyarázta.

Úgy összegzett, a közvélemény-kutatások oka a sokszínűség. Ezek az intézetek nem csinálnak mást, mint az összes választópolgárról reprezentatív mintát vesznek: ha pedig ez az ezer ember jól van összeválogatva, akkor ki lehet következtetni a társadalom valós véleményét. G. Fodor Gábor azonban felvetette, 

sokan már nem hisznek a közvélemény-kutató intézetek eredményeinek, komolytalannak tartják őket, hiszen annyira különbözőek az eredmények.

– Szinte biztosan állítható, hogy vannak, akik sarlatánnak, és nem jól végzik a munkájukat, és mégis magabiztos állításokat tesznek. Szinte biztos vannak manipulátorok, akik jól végzik a munkájukat, és mégis hamis állításokat tesznek. És vannak olyanok, akik jól próbálják végezni a munkájukat, de nem jól végzik, és mégis tisztességesen megpróbálnak valamit kiolvasni belőle, de az nem feltétlenül az igazság. Ez az elfogadható kategóriája. Van egy negyedik is, a jó kutató – sorolta az igazgató, hozzátéve: hogy melyik intézet melyik kategóriába tartozik, azt csak a választások után fogjuk látni.

Én már több helyen megpendítettem, hogy ez után a választás után biztos, hogy nagy társadalmi igény lesz az elszámoltatásra a közvélemény-kutatásoknál

– emelte ki.

Szerinte szükséges, hogy legyen valamiféle demokratikus szabályozása a közvélemény-kutatási piacnak. – Mindenki azt mond, amit nem szégyell. Alapíthat egy korábban nem létező intézetet, ír egy számot és kész. Meggyőződéssel mondhat hazugságot – jegyezte meg. Felidézte, ez volt látható a 2022-es országgyűlési választásokon is, csak ott az eredmény elsöpört mindent, és az embereket annyira nem érdekelte utólag a választási kampány. Mráz Ágoston az idei választásokon már egy szorosabb eredményre számít, ezért szerinte már lesz igény reformokra.

Az adásban szó esik többek között a baloldali kutatóintézetek baklövéseiről, arról, hogyan vált a közvélemény-kutatás politikai fegyverré, miként hat a választói várakozásokra, és hogyan alakult ki az úgynevezett „mérők háborúja”.