Külön kiemelték, hogy számos hallgató feszültségoldásra, stresszcsökkentésre vagy az alvás javítására használ különböző szereket. Ez a megfigyelés arra utal, hogy a szerhasználat gyakran tünet, nem pedig önálló probléma.
A határok könnyebben elmosódhatnak
A szerzők elméleti keretként a normalizáció fogalmát alkalmazzák annak leírására, hogy egyes szerhasználati formák miként veszítenek korábbi deviáns jellegükből. A kutatás szerint ez nem azt jelenti, hogy a droghasználat általánosan elfogadottá vált volna, hanem inkább azt, hogy a fiatalok egy részénél csökken a kockázatérzet, miközben a társadalmi környezet bizonytalansága – például járvány, gazdasági és egzisztenciális válságok – fokozza a pszichés terhelést.
Ebben a közegben a határok könnyebben elmosódhatnak.
A Drogkutató Intézet megállapította: a tanulmány alapján a magyar egyetemisták szerhasználati szokásai nem értelmezhetők sem pánikkeltő, sem bagatellizáló módon. A jelenség nem szélsőséges, de nem is elhanyagolható, és szorosan összefonódik a mentális állapottal, az életmóddal és a tágabb társadalmi környezettel. Rámutattak, legfontosabb tanulság, hogy az egyetemisták szerhasználata nem kizárólag rendészeti vagy egészségügyi kérdés, hanem bonyolult társadalmi jelenség, amely csak adatvezérelt, összehangolt intézményi válaszokkal kezelhető.
