Kiderült, mennyit drogoznak az egyetemisták

A magyar egyetemisták szerhasználati szokásai nem értelmezhetők sem pánikkeltő, sem elnéző módon – állítja a Drogkutató Intézet. Felhívták a figyelmet a Corvinus egyetem egy országosan reprezentatív felmérésére, amely alapján a jelenség szorosan összefügg a mentális állapottal és az egyetemi élethelyzet sajátosságaival.

Az egyetemi évek egybeesnek azzal az életkori időszakkal, amikor a szerhasználati kockázatok a leggyakrabban jelennek meg – mutatott rá a Drogkutató Intézet.

Mint írták, ezért nem mindegy, hogy mit tudunk valójában a magyar egyetemisták szerhasználati szokásairól; milyen arányban jelennek meg tiltott szerek, és milyen társadalmi-mentális tényezők állnak mindezek hátterében. Felhívták a figyelmet a Corvinus egyetem egy 2024-ben megjelent, országosan reprezentatív kutatására, amely átfogó képet ad erről a kérdésről.

Több a kíváncsi, mint a szenvedélybeteg

A vizsgálat abból a felismerésből indul ki, hogy a fiatal felnőttkor – különösen az egyetemi életforma – még csak egy átmeneti állapot, amelyben viszont a drogokhoz és más szerekhez kapcsolódó szélsőséges viselkedési formák ekkor jelennek meg a legnagyobb arányban. Ráadásul az egyetemi közeg sajátosságai is mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szerhasználat egyes formái normalizálódjanak, vagy legalábbis kevésbé tűnjenek problémásnak.

A felmérés a 2021/2022-es tanév második, valamint a 2022/2023-as tanév első félévében zajlott, és országosan reprezentatív mintát használt. A kutatás kizárólag nappali tagozatos, magyar nyelven tanuló egyetemistákra terjedt ki, az adatfelvétel anonim és önkéntes online kérdőív segítségével történt.

A Drogkutató Intézet szerint a tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy nem beszélhetünk egységes, homogén „egyetemista droghasználói” csoportról.

A tiltott szerek kipróbálása és alkalmi használata ugyan jelen van a hallgatók egy részénél, de a rendszeres, súlyos problémákkal járó droghasználat inkább kivétel, mint általános jelenség.

A drog és az élethelyzet

Nemzetközi összehasonlításban az látszik, hogy bizonyos szerek esetében nincs érdemi különbség az egyetemisták és a nem egyetemista fiatalok között, míg más szerek – különösen egyes stimulánsok – esetében az egyetemi közegben valamivel magasabb előfordulás figyelhető meg.

Ez arra utal, hogy a szerhasználat mintázata szorosan kapcsolódik az adott élethelyzethez, az elvárásokhoz és a teljesítménynyomáshoz.

A Drogkutató Intézet szerint a tanulmány egyik legerősebb üzenete, hogy a szerhasználat szinte minden formája összefügg a mentális állapottal. A hallgatók körében gyakoriak a szorongásos tünetek, a depresszív hangulat és az alvászavarok, és ezek a problémák sok esetben együtt járnak fokozott szerhasználati kockázattal.

Külön kiemelték, hogy számos hallgató feszültségoldásra, stresszcsökkentésre vagy az alvás javítására használ különböző szereket. Ez a megfigyelés arra utal, hogy a szerhasználat gyakran tünet, nem pedig önálló probléma.

A határok könnyebben elmosódhatnak

A szerzők elméleti keretként a normalizáció fogalmát alkalmazzák annak leírására, hogy egyes szerhasználati formák miként veszítenek korábbi deviáns jellegükből. A kutatás szerint ez nem azt jelenti, hogy a droghasználat általánosan elfogadottá vált volna, hanem inkább azt, hogy a fiatalok egy részénél csökken a kockázatérzet, miközben a társadalmi környezet bizonytalansága – például járvány, gazdasági és egzisztenciális válságok – fokozza a pszichés terhelést.

Ebben a közegben a határok könnyebben elmosódhatnak.

A Drogkutató Intézet megállapította: a tanulmány alapján a magyar egyetemisták szerhasználati szokásai nem értelmezhetők sem pánikkeltő, sem bagatellizáló módon. A jelenség nem szélsőséges, de nem is elhanyagolható, és szorosan összefonódik a mentális állapottal, az életmóddal és a tágabb társadalmi környezettel. Rámutattak, legfontosabb tanulság, hogy az egyetemisták szerhasználata nem kizárólag rendészeti vagy egészségügyi kérdés, hanem bonyolult társadalmi jelenség, amely csak adatvezérelt, összehangolt intézményi válaszokkal kezelhető.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Britta Pedersen)