Az elmúlt napokban sorra érkeztek a hírek: megjöttek a gólyák Magyarországra. Először csak egy-egy madár jelent meg a megszokott fészkeknél, aztán hirtelen több településen is feltűntek a jól ismert fekete-fehér madarak. Aki vidéken él, pontosan tudja, milyen felemelő pillanat az, amikor a villanyoszlop tetején egyszer csak megjelenik egy gólya – ilyenkor kezdődik „hivatalosan” a tavasz.
A fehér gólyák több ezer kilométert repülnek Afrikából.
Az út hosszú és kimerítő, ezért nem csapkodva haladnak, hanem a meleg légáramlatokat kihasználva köröznek és siklanak, így spórolnak energiát. A tapasztaltabb madarak gyakran pontosan ugyanabba a fészekbe térnek vissza, ahol az előző évben költöttek. A hűség nemcsak a helyhez, hanem sokszor a párhoz is köti őket.
Az érkezés utáni napok a rendrakásról szólnak. A gólyák csőrrel igazgatják a régi ágakat, új gallyakat hordanak, megerősítik a fészek peremét. Nem ritka, hogy komoly viták alakulnak ki egy-egy jobb helyért, főleg ott, ahol kevés a biztonságos költőhely. A kelepelés ilyenkor gyakrabban hallatszik: ez a jellegzetes csattogó hang egyszerre köszöntés és figyelmeztetés.
Táplálékért leginkább nedves réteken, szántókon kutatnak. Békák, rovarok, kisebb rágcsálók teszik ki az étrendjüket. Az esős idő kifejezetten kedvez nekik, ilyenkor több a könnyen elérhető táplálék.
A gólyák visszatérése évek óta közösségi esemény. Sok faluban számontartják, mikor érkezik meg az első példány, és egyre több helyen kamera figyeli a fészkek életét. Az emberek követik, mikor jelennek meg az első tojások, majd a fiókák.
A következő hetekben dől el, mennyire lesz sikeres az idei költési szezon. Az időjárás, a táplálék mennyisége és az emberi környezet mind befolyásolja az eredményt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!