– Gyakran halljuk, hogy a szabadság olyan, mint a levegő. Ha van, szinte észre sem vesszük, de ha nincs, nem lehet élni nélküle – jelentette ki a tavaly exhumált 103 hősi halott magyar katona újratemetésén Szalay-Bobrovniczky Kristóf. A honvédelmi miniszter a Fiumei úti sírkert 52-es parcellájánál mondott beszédet, amelyben hangsúlyozta: Magyarországnak a XX. században nem volt elég ereje, hogy megőrizze a szuverenitását, és szabadságának elvesztése együtt járt katonák és civilek millióinak elvesztésével, határaink többszöri megcsonkításával és az ország feldúlásával.
Rámutatott: „legyen intő jel számunkra, hogy voltak olyan sorsdöntő pillanatok, amikor hiányzott, hogy sérült a helyes döntés alapfeltétele: a nemzet szabadsága”. Mint fogalmazott, van mit féltenünk és van mit megőriznünk, hogy sorsunk felől mi határozzunk, és ne kívülről diktáljanak nekünk.
„Kik szabadon éltek, haltak, szolgaföldben nem nyughatnak”
– idézte a Nemzeti dal című verset a miniszter, hangsúlyozva: ezek a sorok figyelmeztessenek bennünket küldetésünkre, amelyet ezekben a nehéz időkben az egész nemzetnek komolyan kell vennie.
Nagy a tét az április választásokon
– Háború és béke kérdésében az a kormány dönt, amelyet áprilisban megválasztunk. Legyen világos, a sorsunkról döntünk. Arról döntünk, hogy a guruló eurók világában az egyre erősödő diplomáciai nyomás és az egyre arcátlanabb ordas fenyegetések világában az előbújt kollaboránsok között megtartjuk-e a szabad döntés lehetőségét, vagy átadjuk Brüsszelnek a hatalmat, hogy döntsön a sorsunk felett – hangsúlyozta a tárcavezető. Mint fogalmazott, a szabadság lehetőség a helyes döntésre, megőrzésével tartozunk elesett hőseinknek.
„Ha meg tudjuk védeni közös hazánkat a háborútól, és meg tudjuk tartani mindazt, ami a miénk, nem volt értelmetlen az ő áldozatuk”
– mutatott rá.
Fel kell tennünk egy kérdést
Szalay-Bobrovniczky Kristóf hangsúlyozta: az 52-es hősi parcella sírjai 81 esztendővel a második világháború és 108 évvel az első világháború vége után „egy újabb nagy európai háború árnyékában egy sor rettenetesen nehéz kérdést tesznek fel”. – Vajon fel tudjuk-e számolni a nagy háborúk következményeit, fel tudjuk-e számolni a háborúk által itt hagyott fel nem robbant aknákat, nehéztüzérségi lőszereket, repülőbombákat, amelyek időről időre egész városrészek forgalmát bénítják meg, újjá tudjuk-e építeni mindazt, ami egykor elveszett és fontos a számunkra? – tette fel a kérdést, majd rámutatott:
„mindez semmi az emberi sorsokhoz képest, hogy hazatérhet-e mindenki vagy legalábbis meglelheti-e méltó nyughelyét, és minden család értesülhet-e, mi történt a hozzátartozóival, hol keresheti a sírjukat”.
– Vannak örök veszteségek, és nem vagyunk méltók az előttünk járóktól kapott örökségre, ha nem tesszük fel a kérdést, miért veszett oda ennyi élet, miért kellett vállalniuk hőseinknek a végső áldozatot és családjaiknak elvesztésük életre szóló fájdalmát – mondta Szalay-Bobrovniczky Kristóf.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!