Az adóhatóság szerint a felperes cégeknek kifizetőként figyelembe kellett volna venniük a rendeltetésszerű joggyakorlás szabályait. Ez ebben az ügyben azt jelentette, hogy fel kellett volna ismerniük: az érintett személy valójában csak a külföldre költözés látszatát keltette, miközben továbbra is Magyarországon élt, és így több mint hárommilliárd forint osztalék után akarta elkerülni az adófizetést. Mivel a tényleges életvitele nem változott, a cégeknek a külföldi illetőség papíron történő igazolása ellenére is le kellett volna vonniuk az adót. Ennek elmulasztása vezetett a perben vitatott, jelentős összegű mulasztási bírsághoz.
A bíróság szerdai ítélete szerint az adóhatóság helyesen állapította meg, hogy az érintett személy valójában irányította mindhárom felperesi céget. Emiatt társas vállalkozónak számított, ami számára biztosítási jogviszonyt, a cégeknek pedig különböző adófizetési kötelezettségeket jelentett. Ezeket azonban a felperesek elmulasztották teljesíteni.
