Pénteken felmondott az Index négy főszerkesztő-helyettese és a vezető szerkesztője. Távozásukkal egyidejűleg a szerkesztőség több mint hetven (azóta 80) munkatársa szintén kezdeményezte a felmondását. Érdemes hozzátenni, hogy 2011, Uj Péter távozása óta az Index szerkesztősége jelentősen átalakult. Azok, akik a korábbi, a régi baloldalhoz köthető vezetéshez voltak elsősorban hűek (Uj Péter maga is az MSZP lapjának, a Népszabadságnak a publicistája volt, amellett, hogy ír Farkasházy Tivadar Hócipőjébe is, mind a mai napig), kiszorultak, és az úgynevezett új baloldal támogatói vették át helyüket. Emlékezetes volt, hogy a Momentum gyakorlatilag az Indexen keresztül folytatta a pártot ismertté tevő olimpiaellenes kampányát.
A most kirobbant konfliktus látszólagos oka az üzleti titkokat a lap konkurenciájának (a 24-nek és a Hvg-nek) kiszivárogtató Dull Szabolcs kirúgása, ennél is fontosabb azonban az, hogy a baloldali ügyvéd, Bodolai László a Horn-korszak szocialista felügyelet alatt álló közmédiájának vezető politikai újságíróját, Szombathy Pált és Gyurcsány Ferenc közismert támogatóját, Sztankóczy Andrást nevezte ki.
Nem véletlen, hogy a Momentum szervez tüntetést a távozók mellett, és az sem véletlen, hogy az Index „elfelejtett beszámolni” Kádár Barnabás időseket gyalázó bejegyzéséről, ahogy minden alkalmat kihasználtak a Momentum támogatására. Az sem véletlen, hogy Gyurcsány csak hosszú idő után írt egy zavaros támogató bejegyzést a Facebookon, amiről a felületes olvasónak ki sem derül, hogy az Indexről szól, az MSZP és a DK pedig csak kényszeredetten, az utolsó percben jelentette be részvételét a tüntetésen. Ez azonban nyilvánvalóan csak álca.
A Horn-korszak egyik legbefolyásosabb újságírója
Szombathy Pál neve a kilencvenes években lett ismert a magyar sajtóban. 1994-ben, miután Horn Gyula miniszterelnök lett, őt neveztette ki az akkor egyedüli országos televízió, az MTV belpolitikai rovatvezetőjévé, majd egy évre rá A Hét című heti politikai műsor főszerkesztőjévé. Akkor még nem voltak országos kereskedelmi csatornák, a kábeltelevíziók pedig az ország alig 40 százalékán voltak foghatók, így kétségtelenül ő volt a Horn-korszak egyik legbefolyásosabb újságírója.