A stájer konyha rendkívül sokszínű: a különleges kínálat a kiadós, tápláló ételektől a speciális, könnyed ínyencfalatokig terjed – olvasható a Mindmegette cikkében.
Helyi alapanyagok
A több mint felerészben erdőkkel és hegyekkel borított tartományt méltán nevezik Ausztria zöld szívének. Európa legnagyobb összefüggő magashegyi legelővidékén, az Almenlandon az állatok nyáron alpesi növényekkel, télen szénával táplálkoznak, s ezért különösen jóízű a Weizer Berglandról származó bárányhús, valamint juhtej.
A hochschwabi vadhús is zamatos volta miatt különbözik a többitől, és nincs szüksége erős fűszerekre. Erről magad is meggyőződhetsz a Gesäuse Wild kulináris régió vendéglőiben.
Nyugat-Stájerország több településén biogazdák tenyésztik a kihalás veszélye által fenyegetett turopolje sertést, amely kitűnő húst és szalonnát szolgáltat. (A termékeket Manturo márkanév alatt forgalmazzák.)
A termálvizeiről nevezetes Vulkanland régió büszkesége a helyi sertésből készülő, legalább hat hónapig érlelt Vulkano sonka.
Az Altausseersee, a Grundlsee és a Toplitzsee tavakból kifogott szajbling (más néven vitéz szemling) frissen vagy bükkfán füstölve kerül az asztalokra. A dombvidék völgyeiben, a Teichland területén tenyésztett pontyot szálkamentes filéként kínálják a piacon és az üzletekben.
A stájerországi specialitásnak számító tűzbab a 16. században jutott el az Újvilágból Ausztriába. Elsősorban Bad Radkersburgban és környékén termesztik. Félnapos áztatás után megfőzik, majd salátákba, levesekbe teszik.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: FLICKR
