Jónak indult, de megbukott az online játékos rendszer

A Google körülbelül 2016 óta fejleszti aktívan az eredetileg Project Yeti munkanéven futó játékstreaming szolgáltatását. A korábbi (és részben meglévő) próbálkozásokhoz hasonlóan a lényeg alapvetően ezúttal is változatlan: a felhasználó úgy tud játszani a legújabb és legszebb grafikájú anyagokkal, hogy ahhoz semmiféle erős hardverre vagy drága játékkonzolra nincs szüksége. Ráadásul a Google még ennél is tovább ment, ugyanis a Stadia egyik legnagyobb ígérete az volt, hogy a játékokat egy mezei Chrome böngészőn keresztül is lehet majd futtatni – írja az Origó.

Forrás: Flickr

Mindez nagyon ígéretesen hangzott, ráadásul a Google szempontjából logikus döntésnek is tűnt egy ilyen szolgáltatás elindítása. A hagyományos konzoliparba beszállni ezen a ponton már szinte felesleges a Microsoft / Sony / Nintendo hármas mellé, főleg egy internetes óriáscég számára, ahol rendelkezésre áll világszerte az infrastruktúra a játékok online közvetítéséhez.

Ráadásul első ránézésre megfelelő lépéseket is tett a Google a siker felé. A Stadia vezetésére felkérték Phil Harrisont, az Xbox egykori főnökét, és egy külön játékfejlesztői részleget Jade Raymond vezetésével, aki korábban a Ubisoft egyik fejeseként olyan címek felett bábáskodott, mint az Assassin's Creed. A recept viszonylag egyszerűnek tűnt: a Google megpróbál minél több nagy kiadót a Stadia mellé állítani, hogy az egyébként PC-re és konzolokra megjelenő játékok jöjjenek az ő platformjára is, mellé pedig saját fejlesztésű exkluzív játékokkal igyekszik erősíteni a platform pozícióját.

A Stadia kontrollere Fotó: Flickr

A tervek lehet, hogy jók voltak, de a megvalósítás csak részlegesen sikerült. Minden hasonló játékstreamelős platform rákfenéje alapvetően a késleltetés. Míg mondjuk egy Netflix esetében ez nem igazán számít, addig egy videójátékos szolgáltatásnál nagyon is, hiszen a felhasználó irányítja az eseményeket, és rendkívül zavaró, ha nagy késlekedés van aközött, hogy lenyomunk egy gombot, és aközött, amíg annak az eredményét látjuk a képernyőn.

Ezt a tapasztalatok alapján a Google jól megoldotta, mint ahogy egyébként a Stadia mögé pakolt hardveres erőforrásokkal sem volt probléma, a játékok szuper grafikával, szaggatásmentesen futottak. persze, ennek a megfelelő élvezetéhez azért mégiscsak szükséges egy izmos internetkapcsolat, de ezt nem lehet elkerülni, sajnos.

A problémák láthatóan máshol jelentkeztek. Egyrészt sokan úgy gondolták, hogy a Stadia lehet a „videojátékok Netflixe”, ez azonban az alapvető üzleti modell miatt egyáltalán nem lehetett így. Ennek a legfontosabb oka, hogy a havi előfizetési díj mellé minden egyes játékot külön-külön meg kellett vásárolni, ráadásul teljes áron – tehát pont annyiért, mintha a boltba besétálva azt dobozosan vettük volna meg egy konzolra.

Ez sokakban elég komoly aggályokat keltett, hiszen a Google történetét ismerve nem váratlan, hogy ha egy szolgáltatásuk mégsem jön be, azt elég hamar leállítják. Ha a Stadiával is ez történne, mi lesz az ott megvásárolt játékok sorsa?

Nem voltak alaptalanok a félelmek

Mint néhány napja kiderült, a félelmek tényleg nem voltak alaptalanok, azonban szerencsére még nem tartunk ott, hogy a Google lelőné a Stadiát, és elvesznének a megvett játékaink. Egyelőre még csak annyiról van szó, hogy a vállalat takaréklángra teszi a szolgáltatást.

Phil Harrison ugyanis megerősítette, hogy lelövik a Jade Raymond vezetésével megalapított játékfejlesztő részlegüket. A megjelenéshez közel álló egy-két cím még elkészülhet, onnantól kezdve azonban saját fejlesztésű exkluzívokra nem kell számítani a Stadia szolgáltatásán belül, a döntés következtében pedig körülbelül 150 embertől meg is válnak.

A Stadia logója
Fotó: Flickr

Harrison hangsúlyozta, hogy a szolgáltatás életben marad, és azon továbbra is megjelennek majd a külsős partnerek játékai, azonban erősen kérdéses, hogy ezt ezek a bizonyos külsős partnerek mennyire fogják erőltetni. Pontosan nem tudni, mennyi előfizetővel rendelkezik a Stadia, azonban minden kiszivárgott információ szerint messze alulteljesít a megjelenése óta, így tehát közel sem biztos, hogy olyan vállalatoknak megéri foglalkozni vele, mint az Electronic Arts, a Ubisoft vagy az Activision.

Persze, olyan játékok megjelentek Stadiára, mint például a Cyberpunk 2077, azonban ezért és még számos más külsős partnertől származó anyag megjelenéséért súlyos milliókat fizetett a Google, hogy ezzel is segítse a Stadia felfuttatását. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ezek után vajon költenek-e majd ilyenekre, és ha nem, akkor mégis mennyien foglalkoznak majd ezzel a platformmal?

Más lesz a fókusz

Ezzel párhuzamosan úgy látszik, hogy a Google máshogy szeretne hasznot hajtani a Stadiából, és a mögötte álló technológiát kvázi bérbe adják majd más kiadóknak és fejlesztőknek. Nyilván egy hasonló streaming platformot és a hozzá tartozó infrastruktúrát megalkotni elképesztő összegekbe kerülne, így tehát a legtöbben jobban járhatnak azzal, ha inkább a Google-höz fordulnak, ha ilyenre lenne szükségük.

De, hogy vajon ez lesz-e a jövő, és mennyire éri meg ezzel foglalkozni?

Nos, azzal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Valószínűleg nem véletlen, hogy a Google mellett a Microsoft, a Sony és az Nvidia is aktívan tolja ezt a területet, azonban mások, például a Take-Two vezérigazgatója, Strauss Zelnick úgy véli, hogy olyan felhasználótól nem várható túl nagy bevétel a játékiparban, aki még arra sem hajlandó, hogy otthonra vegyen magának egy konzolt.

Akárhogy is, jelenleg a „játékipar Netflixe” talán leginkább a Microsoft lehet az Xbox GamePass Ultimate szolgáltatásával. Itt egy előfizetési díjért, ha nem is minden létező játékhoz, de jelenleg körülbelül százhoz hozzáférhetünk és streamelhetjük. Ha pedig nem streamelni szeretnénk, hanem konzolon játszani, akkor ugyanezzel az előfizetéssel még több anyagot érhetünk el helyben.

Az eredeti cikket ITT érheti el.