A szundigomb nyomkodása egészségügyi problémákat okozhat

Napjainkban nagyon kevesen engedhetjük meg magunknak a természetes ébredést, a sok tennivaló miatt ébresztőórára kelünk. Legtöbbünknél a reggeli rituálé részét képezi a szundigomb nyomkodása, a néhány pluszperc meleg kuckóban töltött idő. Első ránézésre csábító lehet az extra pihenés, valójában viszont többet árt, mint használ. A veszélyekről Buda Botond ideggyógyász adott tájékoztatást a hirado.hu-nak.

„A sorozatos ébredés-visszaalvás során a felületes és mély alvás aránya jelentősen eltolódik az előbbi irányába, ugyanakkor a REM-alvás ideje csökken, ez pedig az alvás számos létfontosságú funkcióját megzavarja, negatívan érinti” – emlékeztetett Buda Botond.

Önmagában már az sem a legszerencsésebb, hogy a munkánk vagy tennivalóink miatt a legtöbben nem akkor ébredünk, amikor élettanilag a legcélszerűbb lenne, hanem amikor muszáj. Amikor az ébresztő felriaszt minket –, többnyire könyörtelenül félbeszakítva egy éppen zajló kilencvenperces alvási ciklusunkat.

Ilyenkor sokan tapogatunk mérgesen ébresztőóránk után, mielőbb elhallgattatva azt, lehetőleg behunyt szemmel aktiválva a szundifunkciót. Sokan vannak, akik ezt akár egymás után háromszor-négyszer is megteszik, remélve, hogy ez a néhányszor pár perc pluszalvás majd segíti őket a zökkenőmentesebb ébredésben.

Ha szól az ébresztőnk, a legjobb, amit tehetünk, hogy felkelünk, bármennyire is jólesne tovább aludni

– hangsúlyozta az ideggyógyász.

Kiemelte azt is, hogy ha félálomban, morcosan kinyúlva többször egymás után is aktiváljuk a szundifunkciót, az esetek többségében REM-fázisú alvásba zuhanunk vissza. Így aztán a csipogó ébresztő jórészt éppen a REM-fázist újra meg újra derékba törve ébreszt, ahelyett, hogy – ahogyan ez a normális, zavartalan alvás során többnyire történik – egy REM-fázis végén ébrednénk. Ennek következtében nem csupán tompán, ködösen, szétszórtan, nyúzottan ébredünk, hanem bizony ez az alvási inercia hosszú órákra rányomja a bélyegét az előttünk álló munkanapra is.

A nem kellő mennyiségű vagy minőségű, feltöredezett alvás magasvérnyomás-betegséghez vezethet,

mégpedig ennek a betegségnek egy olyan kellemetlenebb, „gonoszabb” típusához, amikor már az éjszakai órákra sem csökken érdemben a vérnyomás a napközbenihez képest. Ugyanígy nőhet például a cukorbetegség kialakulásának kockázata is.

„A zavart alvás következtében egyértelműen nő az amúgy is igen gyakori szorongásos és hangulatzavarok előfordulása is –, ez ugyancsak súlyosan ronthatja az életminőséget” – emlékeztetett Buda Botond.

Bizonyos tekintetben akár a dohányzásra vagy szerencsejáték-szenvedélyre hajazó függőséggé is válhat a szund funkció megrögzött használata. A leszokást elsősorban úgynevezett alváshigiénés intézkedések, változtatások sorozatával tudjuk elősegíteni. Fontos például, hogy igyekezzünk mindig időben lefeküdni. Hasznos, ha a lefekvést, aludni indulást meghatározott „rituálékhoz” kötjük: mindig hasonló módon végezzük az esti tisztálkodást, fogmosást, a szoba besötétítését stb. Fontos a telefonunk, okoseszközeink lenémítása is.

Előfordulhat az is, hogy a szundifunkció megrögzött működtetése a megfelelő mennyiségű és minőségű pihentető alvás hiányának a tünete. Ha időben lefekszünk, és úgy ítéljük meg, hogy óraszámban mérve eleget alszunk, mégis rendszeresen kipihenetlenül ér minket az ébresztő, mindenképpen tanácsos alvásmedicinában járatos orvost felkeresni. Könnyen kiderülhet ugyanis, hogy valamilyen betegség – kóros horkolás (obstruktív alvási apnoé), nyugtalan láb tünetegyüttes, cukorbetegeknél esetleg fájdalmas sokidegbántalom – tördeli fel az alvást olykor mikroébredések százaival.

Ez esetben pedig a szundifunkció nem segít, csak ront: az igazi megoldást a háttérben lévő probléma sikeres gyógyítása nyújtja

– zárta gondolatait Buda Botond.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!

A borítókép illusztráció