Körorvos naplója spanyolnátha idején
„Aki megmaradt a háborúban, azzal a spanyolnátha végez. Az életerős fiatalokat is elviszi napok alatt.”
„Aki megmaradt a háborúban, azzal a spanyolnátha végez. Az életerős fiatalokat is elviszi napok alatt.”
El kellene mondanom a gyerekeimnek a teljes történetet. Tartozom nekik ezzel. Gyűjtöm az erőt hozzá. Talán majd egyszer.
Na, szép napot Margitka. Szóljon be a központba, hogy küldjenek töpörtyűt. Egy hónapja a színét se láttam magánál.
„Tudom, hogy mielőtt végleg elmegyünk, egyszer úgyis az ajtómban állsz majd, kezet fogunk, és ott folytatjuk a mondatot, ahol megszakadt.”
Bella szavak nélkül megtanította, hogy a szépség kortalan, a kedély pedig nem korszak-, hanem emberfüggő.
1971-ben Makád felnőtt lakossága ismét az egységfront mellé állt.
Nem volt mit tenni, 1965-ben pártunk és kormányunk kiadta az ukázt: a Nemzetit fel kell robbantani.
2006 októberében a forradalom évfordulóján ütötték, verték a népet az utcán, a Rádió hátsó udvarában is.
„Mária, Istennek szent anyja, hozzád fohászkodom, hogy István fiamat épségben hozd haza az orosz frontról.”
Csodaszép nap volt, pedig szemerkélt az eső. Sose felejtem el, 1914. június 21-ét írtunk.
Falusi mamám életben tartott, városi mamám pedig tartást, önbizalmat adott az élethez.
Vagy kétszáz lány jelentkezett a hirdetésre. Közülük válogatták ki a legszebb harmincat.
Hruscsovnak vége, fölmentették. No persze, idős korára és megromlott egészségi állapotára tekintettel.
A magyar nép legnagyobb jótevője, szerető édesatyja, bölcs tanítója volt. Mindenhol az ő képe lógott.
Egy hete sincs, hogy 76 éves korában visszaadta lelkét a Teremtőnek. 1943-ban vagyunk, kora ősz, inkább indián nyár. Etus utolsó fényképe körbejár.
A hídon is igazoltattak, és csúnyán elvertek mindenkit, akinél nem volt személyi.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.