Életjel a legvidámabb barakkból

Hruscsovnak vége, fölmentették. No persze, idős korára és megromlott egészségi állapotára tekintettel.

A Gizella út 33. számú ház hátsó homlokzata, 1964. Fortepan. Adományozó: Mészáros Zoltán

Te anya, hallottad a rádiót ma reggel? Hruscsovnak vége, fölmentették. No persze, idős korára és megromlott egészségi állapotára tekintettel, ahogy illik. Valami Brezsnyev jön helyette. Mindegy is, nekünk az a lényeg, hogy Kádárral nincs bajunk. Most mit pisszegsz, hogy kihallatszik! Tudod, hogy nem politizálok, sose szoktam. Csak bemondta a rádió, azt hittem érdekel. Mindegy is. Az a lényeg, hogy megcsíptük a kis telket a Dunánál. Meglátod, idővel lesz áram is, víz is. Még jó, hogy az építőiparban mozgok. Ha levonulunk a József Attiláról, a főmérnök megígérte, hogy jutányosan elvihetem a kiszuperált buszt. Tudod, amiben a melósok öltöznek a felvonulási területen. Fedél lesz a fejünk fölött a telken asszony, amíg nem kaparjuk össze az építkezésrevalót. Cserébe bontott téglát intéztem a főmérnök vejének. Hoci nesze, másképp nem mész semmire.

A héten tudod mit szereztem? Egy bazi nagy vaskandelábert. A regionális úttörő olimpián abban égett az olimpiai láng. Kiütjük a lábát, vasárnap már sütheted rajta a lacipecsenyét. Mi szállítottuk a helyszínre, a huszonkettes építők, utána ott maradt, nem kellett a kutyának se. Megvártam az estét, elhoztam szépen. Minek rozsdásodjon, hogy aztán valaki beadja a MÉH-be, fillérekért? Akkor már inkább jó helye lesz nálunk, a kertben.

A Gizella út 33. számú ház hátsó homlokzata, 1964. Fortepan. Adományozó: Mészáros Zoltán

Aj, nem értem én a Böbét! Ezeknek a mai lányoknak semmi sem elég. Te meg elkényezteted. Orkánkabát, rulexharisnya, dzsörzépulóver, a feketén kiárult IKKA-csomagokból. A végén még nyugati dámának képzeli magát. Vagy beáll ezekhez a hippikhez. Jó, nálunk még nincsenek, csak Amerikában, de figyeld meg, itt is lesznek, ha nem vigyázunk. Terjed az ilyesmi, mint a Coca-Cola-mámor. Múltkor elengedted abba a házibuliba. Persze, a Jóska gyerekkel nincs bajom, ismerem az apját. Azzal elmehet moziba, cukrászdába, kirándulni. Hetente egyszer. De tudod te, hogy mi megy az ilyen házibulikon? Kik vannak ott? Hallgatják a Beatlest, hogy je, je, je, meg az Illés zenekarból azt a majomképű gyereket. Erre vonaglanak. Nincs egy rendes tánc. A fiúk meg úgy néznek ki, mint az ősemberek. Először borbélyhoz küldeném mindet, aztán beszélgethetünk. Te vagy az anyja, vigyázz, nehogy Böbe a fejedre nőjön, mert akkor jövök én, és lepofozom a lépcsőházig. Csak nehogy késő legyen.

X

Apja lánya

A lányságom azzal telt, hogy jött a hétvége, és mi felpakolva mentünk a vonathoz. Irány a telek. Alig engedtek el valahova, hisz ott a telek. Oda hozhatok fiút is, legalább besegít apunak. Persze valami lusta bölcsész be ne tegye a lábát, olyan nem kell, aki azt se tudja, hol van a kapa eleje, vége. Ügyes kezű gyerek jöhet, pláne ha jómódú családból való. De ki volt itt jómódú akkoriban?

Úgy nőttem fel, hogy kimaradtam mindenből. Ha kaptam egy hármast, egy hét szobafogság – telekindulásig. Ha késtem fél órát, jött a pofon. Istenem, mekkora pofonokat tudott adni az a vékony ember! A fiúkat rendre elüldözte mellőlem, neki senki sem volt elég jó. A főiskola után hozzámehettem Jocihoz, de az meg egy évre rá elmenekült. Azt mondta, arról nem volt szó, hogy az apádat is elveszem. Akkor határoztam el, hogy elmegyek hazulról. Apu őrjöngött, anyu sírt, de nem bírtam tovább. Kivettem egy albérletet, és elkezdtem élni a magam életét. Csakhogy a korombéli lányok akkor már babáztak. Másról szólt az életük. A fiúk se harminc fölött nősültek akkoriban, szűkült a választék. Nekem is egy elvált ember jutott, kétgyerekes hétvégi apuka. Rendesnek tűnt, olyan gyerekszerető-félének.

Megszületett a kislányunk. A férjem egyre gyakrabban kimaradt, mindig a munkára hivatkozott. Aztán megtudtam, hogy kocsmázik, női vannak. Ebből állt a sok túlóra. Mikor a fejére olvastam, azt mondta, ha nem hagyom abba, hát lepofoz a lépcsőházig.

Na, ebben már volt részem bőven. Válunk. Anyu szerint még elég jól nézek ki, előttem az élet. A kicsire meg ne legyen gondom, amíg ők megvannak, fölneveljük szépen. Hiszen ott a telek, fölépült a ház, mi kell még?

Tényleg, mi kell?!