X
Apja lánya
A lányságom azzal telt, hogy jött a hétvége, és mi felpakolva mentünk a vonathoz. Irány a telek. Alig engedtek el valahova, hisz ott a telek. Oda hozhatok fiút is, legalább besegít apunak. Persze valami lusta bölcsész be ne tegye a lábát, olyan nem kell, aki azt se tudja, hol van a kapa eleje, vége. Ügyes kezű gyerek jöhet, pláne ha jómódú családból való. De ki volt itt jómódú akkoriban?
Úgy nőttem fel, hogy kimaradtam mindenből. Ha kaptam egy hármast, egy hét szobafogság – telekindulásig. Ha késtem fél órát, jött a pofon. Istenem, mekkora pofonokat tudott adni az a vékony ember! A fiúkat rendre elüldözte mellőlem, neki senki sem volt elég jó. A főiskola után hozzámehettem Jocihoz, de az meg egy évre rá elmenekült. Azt mondta, arról nem volt szó, hogy az apádat is elveszem. Akkor határoztam el, hogy elmegyek hazulról. Apu őrjöngött, anyu sírt, de nem bírtam tovább. Kivettem egy albérletet, és elkezdtem élni a magam életét. Csakhogy a korombéli lányok akkor már babáztak. Másról szólt az életük. A fiúk se harminc fölött nősültek akkoriban, szűkült a választék. Nekem is egy elvált ember jutott, kétgyerekes hétvégi apuka. Rendesnek tűnt, olyan gyerekszerető-félének.
Megszületett a kislányunk. A férjem egyre gyakrabban kimaradt, mindig a munkára hivatkozott. Aztán megtudtam, hogy kocsmázik, női vannak. Ebből állt a sok túlóra. Mikor a fejére olvastam, azt mondta, ha nem hagyom abba, hát lepofoz a lépcsőházig.
Na, ebben már volt részem bőven. Válunk. Anyu szerint még elég jól nézek ki, előttem az élet. A kicsire meg ne legyen gondom, amíg ők megvannak, fölneveljük szépen. Hiszen ott a telek, fölépült a ház, mi kell még?
Tényleg, mi kell?!
Fortepan-történetek
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!