Ez a szelíd tekintetű, filigrán, 158 centire nőtt szépasszony a legnagyobb küzdő volt a családunkban. Katalin, a dédanyám. Abban az esztendőben látta meg a napvilágot, amikor Arany János meghalt, és Kodály Zoltán megszületett, 1882-ben. Apjának három téglagyára volt az ország három szegletében, így hát Katalin, mióta csak az eszét tudta, úton volt. Mindenütt fenntartott a család egy kúriát, három-négy hónapot töltöttek helyben, s amint rendben mentek a dolgok, indultak tovább, a másik üzem székhelyére.
Katalin alig töltötte be a tizennyolcadik életévét, amikor szülei hozzáadták a család régi barátjához. Maros János csendőr százados húsz évvel idősebb volt nála. Nagytermészetű ember lévén folyton az ebédlőasztal körül kergette megszeppent aráját, hogy legyen az övé. Végül dédanyám nem bírta tovább. Hazamenekült nyári vakációra kipihenni az urát.
Vatikáni végzés
A szülők az asszonyka gardírozását rábízták Milassin Antal intézőre. Addig-addig kirándultak, lovagoltak a Bakony vadregényes tájain, mígnem Milassin az ősz beállta előtt elszöktette Katalint. Bécsig meg se álltak. A szerelmesek azonnal kérvényezték a Szentszéknél a korábbi házasság felbontását. Hat évbe tellett, mire megjött a vatikáni végzés, hogy Katalin újra szabad. Ám addigra megszületett Imre, akit Maros-Milassin néven kereszteltek. Későbbiekben a Maros vezetéknevet használta, noha Milassin volt a vér szerinti apja. De így döntött a család, mely vonakodva bár, de megbékélt a helyzettel – már csak azért is, mert Katalin volt az egyetlen örökös –, és olyan idők jártak, amikor magyar névvel könnyebb volt az érvényesülés. A másodszülött, Jolán már nem a vadházasság idején fogant, úgyhogy méltán viselhette a Milassin nevet.
Az öreg iparmágnás megtanította nekik a gyárak irányításának minden csínját, Katalin és az ura egyenrangú partnerként hozták a döntéseket, ami akkoriban igencsak ritkaságnak számított. Szorgalmas, családjáért élő ember volt Milassin Antal, de ha egyszer kiengedte a fáradt gőzt, hintóval vitette magát a házukhoz, hogy szerenádot adjon az éjszaka közepén hitvesének. Ha kissé elmaradt, úgy egy-két napot, öt vég selymet küldött föl maga elé elkerülendő a házi bajt. Ám Katalin hosszú csíkokra vágva dobálta ki a méregdrága kelmét az ablakon – válogatott szitkok kíséretében.
Mély szövetség, szeretet és rendre fellángoló szerelem volt a két ember között. Milassin jó hazafi lévén önként ment el az első háborúba. Katalin egy éjjel azt álmodta, hogy ki kell mentenie az emberét abból a pokolból. Fogta magát, és útra kelt. Irány a front. Isonzóhoz közeledve egy állomáson, ahol vízért várakoztak az elcsigázott utasok, egyszer csak szembejön vele a hites ura elgyötörten, sántikálva, de teljes életnagyságban. Szóval csoda dolgok történtek Katalin dédi hosszú élete során. A második háborúban a munkaszolgálatra begyűjtött ágyútöltelékek közül rángatta ki az emberét, s hogy futni hagyják őket, brill fülbevalójával fizetett. Ennek emlékére száll anyáról leányra nálunk az a kis rubin fülönfüggő, amelyet Katalin a brillek elvesztésétől kezdve viselt. Halála után Jolán nagymama, majd édesanyám, Erzsébet, most pedig már én hordom, és igen, kislányom, egyszer a tiéd lesz. Ez a mi titkos talizmánunk.
Az élet rendje
A kommunista időkben elvették a gyárakat, kitelepítették a családot a Kiskunságba. Titokban két disznót nevelgettek Szikszay grófékkal közösen. A jólelkű helybeliek falaztak nekik, tanítgatták őket a paraszti munka fogásaira, kevés sikerrel. Hosszas előkészületek után Marie Antoinette, a húsra hizlalt kisebbik kucu élete fekete vágás keretében bevégeztetett. Társa, akit dédszüleim Napkirálynak szólítottak, megúszta, mert időközben meghalt Sztálin, és hazaköltözhettek a fővárosba.
A könyvtár egy részét Katalin elrejtette, így aztán, ha serdülő lány koromban könyvet kértem tőle, csak a háta mögé mutatott, és csalhatatlanul megmondta, hogy a keresett vagy éppen általa ajánlott művet hol találom a háromezer kötet erdejében. Milassin dédpapa súlyos érszűkülete miatt elveszítette a jobb kezét, ezért megtanult ballal parasztcsendéleteket festeni, így egészítette ki a szűkös kosztpénzt a nehéz időkben.
Mit gondoltok, amivel téli megfázások idején kenegetlek titeket, a tolvajok olajának ősi receptje kitől van? Természetesen Katalintól, de hogy hozzá hányad íziglen jutott el, azt a jó ég tudja.
Későre jár. Most már irány az ágy! Persze hogy mesélek még Katalinról és a többiekről, a mi sokfelé ágazó, titokzatos családunkról. Mindent tudnotok kell, mire nagyok lesztek, mert ez a rend. Az élet rendje. Jó éjszakát, gyerekek!
Gazsó L. Ferenc
Borítókép: Portré 1900-ból (Fotó: Fortepan)
